Kirándulás a Stromboli vulkánhoz saját szervezésben

A tropeai nyaralásunk igazából az utazásnak csak egy kis része volt. Valójában nem is ezért repültünk Kalábriába, hanem egy különös ok miatt. A kislányunk megnézte az új Mancs Őrjárat mozifilmet (igen, nekem is volt szerencsém végigülni a moziban) és a mese végén egy vulkán kitört. Lara kislányunk azóta csak arról beszélt, hogy ő még nem látott igazi, működő vulkánt. Hiába magyaráztam neki, hogy apukád lassan 40 éves, de még ő sem, ennek ellenére nagyon vágyott rá. Szóval elkezdtem keresgélni, hogy melyik aktív működő vulkánt lehet a lehető egyszerűbben megközelíteni. Szóba jött Indonézia, Izland, Hawaii, az Etna is. De ezekhez vagy túlságosan körülményes volt eljutni, vagy pedig nem ártott volna az sem ha épp a lottón kihúzták volna a héten mind az öt számomat. Ezek után találtam rá Strombolira. Egy igazi, aktív vulkán Olaszországban – ahova végül is nem is olyan bonyolult eljutni. Osztottam, szoroztam és meg is lett a győztes. Larácska, a negyedik születésnapodat egy tűzhányó partjain ünnepelheted! Neki is álltam a kirándulás megszervezésének, hogy a lehető legolcsóbban és legegyszerűbben eljuthassunk Stromboli vulkánhoz. Pár órával később már meg is volt a repülőjegyünk és nem sokkal később elindultunk Dél-Olaszországba. A posztban részletesen elmesélem, hogy mi mindenre kellett odafigyelni a szervezésnél, hogyan raktam össze az utat és mi tetszett a legjobban. Buongiorno Italia!

Mit kell tudni a Stromboli vulkánról?

A Stromboli vulkán a Lipari-szigetek legkeletibb szigetén található. A sziget területe mindössze 12,6 négyzetkilométer, szóval kisebb mint Budapest – Ferencváros része. A nevét az ókori görög Strongyle szó alapján kapta – amely csupán annyit jelent, hogy kerek. Ha engem kérdeztek, akkor én inkább „hegyesnek” neveztem volna el, de fogadjuk el az ősök véleményét. A legkönnyebben Tropea városából lehet ide eljutni egy nagyjából két óra hosszú hajóúttal. A sziget keleti felén köt ki a hajó, és itt az emberek úgy élnek mint bármilyen másik szigeten a világon. A vulkán kürtői Stromboli nyugati felén találhatók, onnan lövel ki a láva átlagosan 15-20 percenként. Stromboli egész szigete természetvédelmi területnek számít és ezzel majdnem meg is szívatott az isteni ChatGpt. A vulkánra a kijelölt útvonalakon csak 290 méter magasságig lehet saját szervezésben felgyalogolni. 290 és 400 méter között már csak kizárólag engedéllyel rendelkező vezetővel lehet túrázni. Itt tudtok túravezetős utat foglalni – az árak már 30 eurótól kezdődnek. Fontos megjegyezni ugyanakkor azt is, hogy a vulkán csúcsa 924 méterrel a tengerszint fölött található, szóval nem biztos, hogy olyan látványt kaptok majd, mint amit elképzeltek. Mi ezért inkább egy hajó fedélzetéről néztük meg a vulkán működését.

Saját véleményem & élményeim: Milyen egy kirándulás a Stromboli vulkánhoz?

Kora délután indult a hajónk Tropea kikötőjéből a vulkánhoz. A hajójegyeket a Tripadvisoron keresztül foglaltam az amerikai kupontrükkel, amiről korábban a Travel Hacker – Az olcsó repülőjegyek csoportjában írtam. Sajnos azóta már valakik feleszméltek a Tripadvisor csapatából, hogy nem annyira jó az, ha egyszerre több kupont is szabadon kombinálni lehet így ezt a kiskaput bezárták. Lehet, hogy nem kellett volna megosztanom a csoportban, de így legalább számtalan szép élményt szerezhettem az olvasóimnak. Sebaj, lesz majd másik trükk. Egyébként ezzel a trükkel ezt a kirándulást körülbelül 35 euróért tudtam lefoglalni fejenként. A kislányunkért szintén fizetnem kellett volna már, mivel mindössze 3 éves korig volt ingyenes a gyerekjegy. Lara pont az indulásunk napján lett 4 éves, ezért azt mondtam egye-fene, megpróbálom úgy lefoglalni, hogy 3 évesnek rakom be őt. Csak nem ellenőrzik majd a foglalásnál az útlevélben a korát. Szerencsére nem tették, úgyhogy a kicsi ingyen utazott.

Az első problémám az volt, hogy fingom nem volt hol a kikötő Tropeában. Mindenki összevissza küldözött, hogy hova is menjek. Már épp ott tartottam, hogy nem érdekel az egész kirándulás a Stromboli vulkánhoz, amikor megtaláltam a a kikötőt. Ezután már csak fogtam a fejem, hogy milyen vakegér is vagyok – végig ott járkáltam körülötte. Én meg már majdnem a szomszéd faluban kerestem a kikötőt. Szerencsére innentől kezdve már minden rendben volt. A hajón elég nagy tömegnyomor alakult ki egyébként – kicsit olyan szardíniás konzerv fílingem is volt tőle. De ahogy túltettem magam a heringpartin és elkezdtem a hajóútra figyelni már nem is zavart annyira.

Útközben kisétáltam a hajó elejére, tetejére, ahova csak lehetett. Közben elég sok magyar hangot, szlovákot és csehet hallottam. Mintha fél Közép-Európa épp ezt a hajót választotta volna ki. A legszomorúbb látvány egy idős bácsi volt, aki a felesége karját szorongatta. Volt valami furcsa a tekintetében, amit eleinte nem értettem, hogy mi az. Végül észre vettem, mitől is olyan furcsák a szemei. A bácsi mellényén egy kitűző díszelgett. Annyi volt ráírva, hogy „vak”. Ó, valahol csodálom az ilyen bátor embereket, akik nem adják fel. Kicsit pedig sajnáltam is őt, mert tudtam, hogy milyen óriási élmény vár ránk és ő ebből semmit nem lát majd.

Ahogy egyre csak közeledtünk Stromboli szigetéhez, úgy változott meg a tenger színe és a táj is. Közvetlenül a vulkán előtt van egy igazán különleges látvány fogadott. Ez a sziklaképződmény, a Strombolicchio névre hallgatott. A hajókirándulás során szándékosan ez mellett a szikla mellett hajóztunk el. Sokfajta sziklaalakzatot láttam már életemben, de ilyet még komolyan sehol a világon. Szívesen felmentem volna a világítótoronyba a tetején, de sajnos az nem lehetséges. Főleg nem úgy, hogy egy turistákkal teletömött hajó egyszerre kiengedné a hatalmas csorda tömeget. Ahogy utánaolvastam, a helyet csak a kutatók és a katonák látogathatják meg. Ennek főként természetvédelmi okai vannak, ugyanis kihalás szélén levő növények élnek itt. Ráadásul itt található a tirrén fali gyík fajának az utolsó elszigetelt populációja is. Tehát az ökoszisztéma ezen a szigeten rendkívül sérülékeny.

A szikla után kikötöttünk Strombolin. Két dolgot akartam csinálni. Az első WC-re menni, a másik pedig megmártózni a tengerbe. Nekem is persze akkor telik meg a húgyhólyagom, amikor épp elhajózik a hajó. Szóval gyorsan körbe szaladtam a környező éttermeket, hol tudnám elvégezni a dolgomat. Gyakorlatilag sehol sem voltak szívesen látva a vizelésre vágyó turisták. Úgyhogy kb. étteremről étteremre szaladgáltam, végül az egyik helyen ki volt írva, hogy egy euróért használható a WC, ha valaki nem egyik ott. Gyorsan kipisltem magam, mire rájöttem, hogy a pénztárcám meg nincs nálam. Úgyhogy igazi szégyenmenet következett… Kisurrantam az étteremből fizetés nélkül. Nem vagyok rá büszke, de utólag itt azért a blogon meggyónom nektek. Feloldozásul igyekszek az év végéig még több posztot lehozni majd.

Ezután jött a kikötés kellemesebb része – irány a tenger! Gyorsan levetkőztem, majd belevetettem magam egy igazi vulkán széléről a habokba. Lehet, hogy csak beképzeltem – de teljesen más érzés volt egy aktív tűzhányó lábánál fürödni. A bőröm kifejezetten selymes lett az alig egy órás lubickolás után. Igaz, kifelé menet már nem volt olyan kellemes, mert a vulkáni hamu mindenemre ráragadt. Ekkor jöttem rá, hogy miért volt minden étterembe kiírva, hogy csak a vendégek használhatják a WC-t, és zuhanyzó pedig NINCS. Nagy nehezen lesöpörtem magamról a fekete port és végre elindulhattunk felfedezni a szigetet.

Egy valamit mindenképp meg akartam kóstolni. A neten több helyen is írták, hogy a helyi pizzát kötelező megkóstolni, mivel a hely különleges adottságainak köszönhetően az íze is teljesen más. Bár utólag azt mondom, hogy csak minimális különbséget éreztem a tropeai pizza és a stromboli pizza között, ettől függetlenül valóban nagyon finom volt.Igaz, a 20 eurós árat már nem biztos, hogy megérte. Gyorsan magunkba tömtük a kaját és elindultunk felfedezni még a város hátralévő részeit. A Google térképen beütöttem Stromboli főterét, persze az a drága jó GPS teljesen rossz helyre vitt. Úgyhogy hiába voltunk már félig a térnél, inkább legyalogoltatott minket a hegyről. Cserébe láthattunk egy kidobott szekrényt az út mellett, egy csibeketrecet meg egyéb olyan dolgot , amire egyáltalán nem voltunk kíváncsiak.

Gyorsan el is tettem a telefonomat és inkább a megérzéseimre hagyatkozva visszamentünk a térre. Fel-le járkáltunk, mint valamilyen részeg, aki nem tudja hol is lakik. Fenn a templomnál a feleségem szokásosan meggyújtott egy gyertyát az elhunytakra emlékezve, míg én kerestem egy éttermet, ahol megünnepelhetjük egy csokitortával Larácska születésnapját. Sikerült is egyet találnom, ahonnan fenomenális kilátás volt a vulkánra. Közben ahogy ott sétálgattam, hirtelen óriási robajt hallottam és még a föld is megmozdult. A vulkán épp abban a pillanatban ismételten kitört. Igaz, ebből a városból mi semmit sem láthattunk.

Ahogy nézelődtem a robaj hallatán, hirtelen egy remek helyet találtam ahonnan kiváló portré fotókat lehetne készíteni. Körülnéztem és nem volt ott senki sem, aki lefotózhatott volna. Klaudia még a templomban, szóval már épp kezdtem feladni, hogy lesz egy remek új profilképem, amikor megláttam egy idős bácsit. Odamentem hozzá és szóltam neki, hogy „Lenne szíves lefotózni engem itt a vulkán előtt?”. Az öreg felém fordult és azt mondta, hogy nem – és mutogatott a szemére, hogy nem lát. Basszus, hát nem pont a vak öreg bácsit fogtam ki a hajóról, csak épp pólóra vetkőzött már – így nem volt rajta a kitűző. Ilyen nincs, mai napig elvörösödök és elsüllyedek szégyenemben – ekkora pechem is csak nekem lehet.

Gyorsan elnézést kértem és inkább bementünk megenni a csokitortát. Ekkor figyeltünk fel arra, hogy a hajónk indul is a vulkán túloldalára. Kissé belefeledkeztünk az ünneplésbe. Lara elfújta a négyes számot ábrázoló gyertyáját, két kanállal evett a csokitortából, majd kijelentette, hogy nem ízlik neki. Szuper, 10 eurót egy szelet sütiért jobban is el tudtam volna költeni – de legalább a gyorsra szabott ünneplés is meg volt. A hátamra kaptam a kicsit és futottunk a hajóra. Szerencsére sikerült még elérnünk a . Ha lekéstük volna, akkor bizony a Strombolin kellett volna éjszakáznunk előre lefoglalt szállás nélkül.

Idő közben már elkezdett besötétedni is. Ebből is látszódott, hogy milyen pontosan kiszámították a szervezők, hogy mikor kell indulni. A Stromboli lávakitörései ugyanis a sötétben sokkal jobban látszódnak, mint a világosban. Amikor megérkeztünk a tűzhányó túlsó felére a hajónkkal. Akkor a hajó hátsó részére kimentünk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a kráterre és tökéletesen látszódtak a kürtők is. Alig telt el pár perc amikor is hitelen egy kitörést láthattunk. Azért ez a látvány még engem is lesokkolt, és csak annyi hagyta el a számot, hogy „Hű ba*dmeg!”. A kicsi Lara amire ideértünk már majdnem elaludt. De a vulkán parádés tűzshowjától ő is új életre kelt. Körülbelül 30-40 percig álltunk ott a hajóval és gyönyörködtünk a piros lávafolyam színkavalkádjában az esti fényekben. Ez a látnivaló bőven túlteljesítette az elvárásaimat. Kicsit már kezdtem azt is sajnálni, hogy nem maradtunk ott egy éjszakára a szigeten.

Amikorra mindenki kigyönyörködte magát a lávacsordogálásban és a kitörésekben, akkor a kapitány egy éles kanyarral elindult visszafelé Tropeába. Újabb két órás hajókázás következett. Végül teljesen elégedetten úgy szálltam ki a hajóból, hogy ez a élmény bizony megérte az árát. Azóta pedig azon gondolkodok, hogy vissza kellene még menni a Lipari-szigetekre – sok minden kimaradt még ott.

Hogyan szervezd meg saját magad az utazásodat a Strombolihoz?

A Tropeás posztomban már korábban leírtam, hogy lehet elutni Lamezia Terme-ből Kalábria többi részére. Úgyhogy most ebben a posztban ezzel nem foglalkoznék – inkább magára a kirándulásra koncentrálok majd. Tehát nézzük az opciókat hogy milyen kirándulás opciók állnak a rendelkezésetekre a Stromboli vulkánhoz:

1. Milazzo kikötőjéből – Ez azok számára jó opció, akik Szicíliáról szeretnének eljutni ehhez a vulkánhoz. Aki így szeretne eljutni a Stromoblira, akkor elsőként Catania repülőterére kell ehhez repülnie. Onnan busszal ki lehet jutni Milazzo kikötőjébe. Innen indulnak a Liberty Line hajós társaság szárnyas hajói, amelyekkel az út körülbelül két órán át tart. A Siremar cég kompjai is innen indulnak – igaz ezek akár 5-6 órát is hömpölyöghetnek a tengeren. Szerencsére ezek az útvonalak az egész évben üzemelnek – így innen a Stormboli bármikor elérhető.
   
2. Tropea kikötőjéből – Elvileg innen a legegyszerűbb egy kirándulás megszervetése a Stromboli vulkánhoz. Tavasztól kora őszig közvetlen kirándulóhajók indulnak Tropeából. Sajnos a téli hónapokban a turizmus kissé alábbhagy és ilyenkor nem éri meg ezeket a kirándulásokat üzemeltetnie a szolgáltatóknak. Valójában mi is egy ilyen hajókirándulásra fizettünk be. Nagy előnye, hogy a helyi cégek az esti tűzhányóshowra specializálódnak. Így a tengerről, a tűzhányó szebbik oldaláról tudjátok megfigyelni a kitöréseket. Személyes véleményem szerint ettől jobb opció nem létezik.
   
3. Nápoly kikötőjéből – A nyári hónapokban Nápolyból szárnyas hajókkal szerveznek kirándulásokat Stromboli vulkánjához. Igaz, innen már a jegyek is drágábbak és az út hossza is csak nem 5 óra hosszú. Ennek ellenére azért innen is el lehet oda jutni és bőven meg is éri az árát a látvány tükrében. Aki kicsit bevállalósabb, az akár a Siremar cég éjszakai kompjaival is eljuthat Nápolyból Stromboli szigetére. Igaz, ez 9 óra hosszú út lesz, szóval készüljetek fel arra, hogy az egész éjjel a nyílt tengeren hömpölyögtök majd.

Megjegyzés: Ezek az indulások az időjárástól és évszaktól függően bármikor változhatnak, szóval mindenképp ellenőrizzétek le még foglalás előtt, hogy a ti dátumotokon megfelelő-e a menetrend.

A kompok többnyire San Vincenzo városában kötnek ki. De létezik egy eldugott kis település Stromboli túlsó felén is. Ennek a neve Ginostra. A két település a szárazföldön nincs összekötve. Stromboli szigetére az út Milazzoból a lassú komppal a legolcsóbb. A legdrágább árat pedig a talpas hajók jelentik Nápolyból. Mi Tropeából indultunk és fejenként 70,- euróba került volna a jegy – de szerencsére le tudtam ezt az összeget kuponozni kevesebbre, mint az eredeti összeg fele.

Tropeából egyébként a Getyourguide és a Viator ajánlatai közül válogathattok. Mi szándékosan az éjszakai programot választottuk, hogy a lehető legszebb kilátást kapjuk. le. A késő őszi hónapoktól kezdve sajnos ez a program nem foglalható – de kora nyártól újra lehetséges lesz majd.

Ajánlott szállások, amennyiben a Strombolin szeretnél megszállni

Már korábban is írtam, hogy sajnáltam azt, hogy nem töltöttünk legalább egy éjszakát ott a szigeten. Simán akár 2 napra elég programot is összetudtam volna rakni így utólag. És akkor még nem beszéltem arról, hogy a többi szigetre is át lehet menni a Lipari-szigetcsoporton belül. Mutatok pár szállást, amelyet le lehet foglalni közvetlenül Stromboli szigetén:

A legolcsóbb opció: Casa Le Pergola

Az arany középút:Villa Ginestra sulla spiaggia di Stromboli

A legjobb luxusszállás: Il Gabbiano Relais in Stromboli

Kirándulás a Stromboli vulkánhoz: mi az ami tetszett és mi az ami nem?

Pozitívumok:

• A szigeten egyáltalán nincsenek autók. Csupán pár golfkocsi közlekedik, amelyek a lusta turistákat kiviszik a kikötőbe, ha már nem szeretnének visszagyalogolni a hajójukra.
• A vulkán valóban aktív, nem csak füstölög vagy alig láthatóan pöfög. A kürtőkből láva tör ki 15-20 percenként és még a levegőbe is lövell a tűzhányó.
• Stromboli körül a strandok teljesen egyediek. Nem sok helyen mondhatod el magadról, hogy egy aktív vulkán tengerpartján a láva hamujában fürdőztél.
• Az éjszakai kilátás a hajóból, a 15 percenként újra és újra kitörő tűzhányóra leírhatatlanul klassz volt. Hiába, hogy a kislányom álma volt ez – valójában én még jobban élveztem, mint ő.
• Strombolin a házak leginkább Görögország fehérre meszelt épületeire emlékeztetnek. Néhol még Santorini fekete strandjai és fehérre meszelt épületei is az eszembe jutottak.
• Strombolicchio világítótornya és sziklája már önmagában annyira különleges panorámát nyújt, hogy még ezért is megérné ide hajózni. Remek fotókat lehet róla készíteni.
• Ahogy besötétedett hirtelen arra lettem figyelmes, hogy szinte sehol nincs közvilágítás. A minimális fényszennyezettségnek köszönhetően csodálatosan tisztán látni a csillagokat az égbolton.
• A helyi éttermekben az ételek ízén még ha minimálisan is, de érződnek a vulkáni talajban termett alapanyagok. A pizzájuk valóban nagyon finom volt!
• A Stromboli vulkánhoz a kirándulás megszervezése egyáltalán nem bonyolult dolog még úgy sem, hogy mindent saját magad foglalsz le.

Negatívumok:

• Amikor sikerült eltévednünk a kijárt ösvényeken, akkor azért elég szemetes kis utcákba keveredtünk. Az elsőre tiszta és rendezett San Vincenzo nem is annyira tiszta és rendezett a színfalak mögött.
• A szigetre a belépéshez még egy egyszeri extra 5,- eurós díjat is ki kellett fizetni, mivel egy nemzeti park az egész Stromboli. Kicsit gáznak érzem azt, hogy ilyen drága jegyeknél ezt a kiadást már nem tudták belefoglalni a jegyárba.
• A tengeri viszonyok gyakran kiszámíthatatlanok. Érdemes több napot is ráhagyni a hajóútra – ugyanis ha túlságosan nagyok a hullámok, vagy vihar jön akkor a szervezők könyörtelenül törlik a hajótúrákat.
• Néha, amikor a vulkáni működés nagyobb kitörésekkel jár, akkor a túra útvonalakat lezárják a szigeten. Ilyenkor még csak a megengedett 290 méter magasan található kilátóig sem lehet felmenni.
• Az árak a szigeten, az elszigeteltségnek megfelelően jóval magasabbak mint a szárazföldön. Egy pizzáért 20,- eurót fizettünk (igaz kértünk rá extra feltétet is), de ezt már akkor is sokalltam.
• Ha gyalogszerrel szeretnél feljutni 400 méter magasra a kilátóhoz, akkor azt egyedül nem teheted meg. Ehhez már túravezetőt kell felbérelned, ami azért nem kimondottan olcsó.
• Már eleve a hajón is úgy éreztem, hogy a kelleténél több embert visznek egyszerre a szigetre. Kikötésnél amikor megláttam, hogy még 3 ugyanilyen nagy hajó érkezik a mólóhoz, akkor csak annyit gondoltam, ugye nem gondoljátok komolyan?
• Indulás előtt többen is elmondták, hogy amikor ott jártak akkor rendkívül büdös kénszag volt. Szerencsére számunkra kedvezett a szélirány, így ebből mi semmit sem tapasztaltunk, de ha peched van akkor ez elég illúzióromboló lehet.

Összegezve: Megéri egy kirándulás a Stromboli vulkánhoz?

A kislányunk olyan programot talált ki az egész család számára, amelyet mindenki egytől-egyig élvezett. Utólag aztán rájöttem én is, hogy egy kirándulás megszervezése a Stromboli vulkánhoz valójában egyáltalán nem bonyolult dolog. Szóval köszönöm Lara a tippet. A tűzhányó sincs is messze és mindent összevetve anyagilag sem egy megfizethetetlen kirándulás. Pár száz euróból már simán összejönnek a repülőjegyek Lamezia Termebe, a szállás Tropeában és a hajókirándulás is egy hosszú hétvége során. Szóval én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a fajta aktív kikapcsolódást. Ha eddig nem gondolkodtatok azon, hogy megnéztek egy aktív működő tűzhányót, akkor most már ideje eltöprengenetek rajta. Higgyétek el nekem, hogy jobban tetszik majd, mintha tizedik alkalommal elmennétek ugyanúgy a Balatonra, vagy a Magas-Tátrába. És végül még olcsóbb is lesz úgy, hogy egy életre szóló élményben volt részetek.