Látnivalók Velence városában: csalódás a szerelmeseknek?

Július közepén egy csütörtök délután unottan érkeztem haza munkából. Úgy éreztem, hogy belekerültem egy mókuskerékbe és valahogy ki kellene zökkenni a monoton körforgásból. A repülőjegyek ára nyáron az egekben vannak: júliusban és augusztusban igyekszem kerülni is a légi közlekedést. Ráadásul az utolsó pillanatban sem egyszerű leakasztani egy olcsó repülőjegyet valahova. Így esett, hogy megnyitottam a Google térképet és megnéztem melyik úti cél található elérhető távolságra tőlünk autóval. Két célállomás közül válogattam, ahol még eddig sosem jártam. Az első Lichtenstein és Svájc kombinációja volt. A második pedig Velence. Mivel nem tudtam választani a kettő közül, ezért egy pénzfeldobásra bíztam a sorsomat. A cím alapján könnyen kitalálhatjátok, hogy Velence lett a nyertes. Szóltam a feleségemnek, bepakoltuk a gyereket és nagyjából 20 perccel az érme feldobása után, már robogtunk is Velencébe. Általában az emberek csak pár napra állnak meg itt és rohannak tovább az olasz tengerpartokra. Mi szerettük volna felfedezni Velence rejtettebb zegzugait is, meg akartuk nézni a főbb útvonalakon kívül eső látnivalók többségét is. Ennek tükrében le is mondtunk a strandolásról és csak Velencében voltunk végig. A posztból megtudhatjátok, hogy milyen is a város, mennyire büdösek a csatornák, tényleg olyan drága-e minden, ahogy az emberek mondják.

Tartalom

Érdekességek Velencéről

Velencét legfőképp a csatornáiról és a hídjairól ismerik az emberek. Összesen 417 híd köti össze a várost a csatornákon keresztül. Ebből 72 híd magántulajdonban van.
Velencében a házakat nem számok alapján vagy utcák alapján jelölik meg. Ha egy adott házat keresel Velencében, akkor a kerületet kell megkeresned. Ez komoly gondot okoz még a postásoknak is. A legtöbben a műemlékek és az üzletek alapján tájékozódnak.
A szerelmesek városát sokan a gondolák városának is nevezik. Összesen 350 gondolát és 400 gondolázót tartanak számon a városban. Ezek a tengeri hajók egyébként 11 méter hosszúak és több mint 600 kilogramm súlyúak.
És ha már a gondolák! Azt tudtátok, hogy mennyire nehéz gondolássá válni? Többnyire apáról fiára öröklődik ez a szakma. Évente csupán 3-4 új engedélyt adnak ki. Ráadásul ez is szigorú vizsgákhoz van kötve. Ahhoz, hogy ezt a szakmát valaki elsajátítsa egy 400 órás kurzust kell elvégeznie.
A törvény alapján a gondoláknak feketéknek kell lenniük. Erre azért volt szükség, hogy egyforma esélyt biztosítsanak az összes gondolásnak. Ma már azért a gondolások megtalálták a kiskapukat és a gondolák belső elrendezését különböző színes vánkosokkal díszítik – így hívják fel magukra az utazók figyelmét.
1608-ban a város vezetősége megszavazott egy törvényt, amely szerint a karnevál ideje alatt kötelező maszkot viselni. Aki nem viselt maszkot súlyos büntetésben részesült. Ez a büntetés kétéves szabadságvesztéstől kezdve, egészen nyilvános verésig bármi lehetett. A maszkok egyébként arra szolgáltak, hogy a karnevál során a gazdagabb és szegényebb rétegek elvegyülhessenek, ami akkoriban még tiltott volt. Az álarcok rendkívül hatásosak voltak egy-egy tiltott légyott során.
Velencében összesen 177 csatorna található. Ezek közül a legnagyobb az „S” betű alakú Grand Canal, amely kettészeli a várost. Ez a csatorna csaknem 4 kilométer hosszú és nagyjából 5 méter mély. Velence vízi forgalmának 60% ezen a csatornán zajlik és ezzel ez Olaszország legforgalmasabb csatornája.
Sokan azt hiszik, hogy Velence csak egy hatalmas sziget, ahol a látnivalók egy helyen találhatók. Ez tévedés! A város 118 kisebb-nagyobb szigetből áll.
A Campanille harangtorony az egyik leghíresebb épület Velencében. A 12. században készült el a torony, viszont 1902-ben a súlyos strukturális hibák miatt összeomlott. Az építészek úgy tervezték meg a rekonstrukciót, hogy egy az új torony egyben ugyanúgy nézzen ki, mint az előző. A Campanille 98,5 méter magas, és jelenleg ez Olaszország 5. legmagasabb tornya.
A Campanille rossz állapotáért többek között az is volt felelős, hogy a tornyot több, mint tíz alkalommal találta el villámcsapás. Ma már szerencsére egy villámhárító védi.
Velence évente 1-2 millimétert süllyed. Ez nem sok, de azért a helyi lakosoknak jelentős fejtörést okoz, hogy oldják meg ezt a problémát.
Itt található a világ egyik legszűkebb utcája is, a Calle Varisco. Ez az utca mindössze 53 centiméter széles, szóval a túlsúlyosaknak és a klausztrofóbiásoknak nem igazán ajánlom, hogy ide betérjenek.
A város őslakosai egyre inkább panaszkodnak a túlzsúfoltságra. Az elmúlt ötven évben Velence lakossága 120 000-ről 60 000-re csökkent. Egyes olasz szakértők számításai alapján, 2030-ra az összes tősgyökeres velencei elhagyja a várost majd, és új otthont keres majd. A várost pedig teljesen átveszik a turisták.
A világ legelső nyilvánosan látogatható kaszinója 1638-ban nyílt meg Velencében.
A világ legelső lediplomázott hölgye is Velencében született. Erre 1646-ban került sor.
A legnépszerűbb olasz köszönés a „Ciao!” is Velencéből ered. Az eredeti kifejezés úgy hangzott, hogy „s-ciavo vostro”, ami annyit jelent, hogy a te szolgád. Ezt később lerövidítették Ciao-ra!

Személyes vélemény Velencéről

Hol is kezdjem? Dicsérjem, vagy pedig átkozzam ezt a várost? Elég vegyes érzés alakult ki bennem Velencével kapcsolatban. Arra már jó előre fel voltam készülve, hogy Velence nem egy hagyományos város lesz a szokásos látnivalók tömkelegével. Olvastam azt is róla, hogy Velencében a közlekedést teljesen másképp kell elképzelni, mint a többi európai metropolisban. De azt nem gondoltam, hogy szó szerint minden forgalom a tengeren történik majd. A taxik lényegében személyszállító csónakok. A mentők csakugyan hajók. A szemetet egy kis daruval ellátott uszály gyűjti össze a házak elől. És még hosszasan sorolhatnám. Ez tényleg egy hatalmas csoda, hogy egy város képes így üzemelni a 21. században Európában.

Az érem másik oldala viszont az, hogy ez a csoda rendkívüli népszerűségnek örvend. A főutcán sétálva úgy éreztem maga, mint aki egy cirkuszba jött. Körbe-körbe ugyanazokat az ócska kínai fröccsöntött giccseket árulták az üzletekben. Na jó, néhány helyen még teljesen egyedi Thaiföldön megvarrott ruhákat is lehetett kapni. Aki szeret ezek között a bóvlik között túrni, annak Velence maga lesz a mennyország. Én maximum annyira szeretem ezeket az üzleteket, mint Gordon Ramsey az odaégett marhasteaket.

Szerencsére a telefonom fel volt töltve és a GPS kiválóan működött a város vastag, enyhén penészesedő falai között. Beütöttem a Szent Márk teret és szándékosan egy hosszabb utat választottam ki, mint amelyen a legtöbb turista halad. Így azért sikerült csendesebb részeket is találnom Velencében. Néhol már olyan egyedül sétáltunk a sikátorokban, hogy azt vártam valamilyen film megelevenedik előttem és egy útonálló kirabol majd. Ugyanennyi energiával egy szőke bombázó is megerőszakolhatott volna – nagyjából egyforma rá az esély. Szerencsére csak az én fantáziám volt ilyen élénk, és Velence kellően biztonságos. Az egyedüli probléma a városban a zsebtolvajokkal van. Rengeteg helyen láttam feltüntetve, hogy mindenki figyeljen oda az értékeire. Azért ezt jó, ha mindenki az eszébe vési mielőtt elveszik a forgatagban.

Amire még külön kitérnék, azok az éttermek és az árazásuk. Többnyire két fő és egy kisbaba fogyasztásáért 35-40 eurót fizettem. Ezt a mai inflációval sújtott világban egyáltalán nem nevezném drágának. Ráadásul az ételek szinte mindenütt valódi ínyencfalatok voltak. Egy oltári nagy lehúzásba azért sikerült beleszaladnom nekem is. Találtam egy éttermet Very Good névvel. Ráadásul még az értékelései is nagyon jók voltak és az étlapon az ételek árai is teljesen korrektnek tűntek. Oda is mentünk. Leültünk, megvacsoráztunk. Amikor kihozták a számlát, akkor viszont eléggé legyökereztem. Majdnem kétszer annyit fizettünk, mint amibe idáig kerültek az ételek. Átnéztem a számlát és kínomban röhögni kezdtem. Olaszországban a borravalót a coperto helyettesíti. Ez többnyire 1-3 euró körüli összeg minden főnek. Alapjáraton ez akkor előnyös, ha valaki 7 fogásos vacsorát fogyaszt az étteremben. Hiába több száz eurós a számla, a borravaló akkor is csak pár euró lesz. Ha valaki viszont csak egy két eurós kávét iszik és a coperto 3 euró hozzá, akkor elég rossz szájízzel fogyasztja el azt a bizonyos fekete mannát. Visszatérve a Very Good étteremhez itt is a copertoval volt a gond. Fejenként 6 eurót számítottak fel – még a kis babára is. Ráadásul hiába voltak olcsók az ételek, az italok dupla és tripla áron voltak a többi étteremhez képest. Remek trükk! Az emberek általában csak az ételek árait nézik, az itallapot ignorálják. Elmosolyodtam és kifizettem a számlát. Köszönöm a leckét, legközelebb erre is odafigyelek majd.

Tömegközlekedés Velencében

Velence egy hatalmas város izgalmas látnivalók sokaságával. És amikor azt mondom, hogy város, akkor pedig tényleg nem egy pici falura gondolok pár vízre nyíló utcával és csatornával a tengeren. A főszigeten keresztülsétálni hosszában a Santa Lucia vasútállomástól indulva egészen a legtávolabbi Sant Elena szigetig egy órát kell szánni. Szóval aki oda-vissza gyalog megy, az számoljon legalább 2-2,5 órával. Szerencsére a hajós (vaporetto) városi közlekedés jelentősen megkönnyíti a haladást. Igaz, időben ez sem sokkal rövidebb, mivel a vaporettok lépten-nyomon megállnak.

A jegy ezekre a vaporettokra egyáltalán nem olcsó. Az egyirányú jegy ára €9,50. A napi jegy ára pedig €25. Ha valaki egynél több alkalommal szeretne hajózni, akkor szerény véleményem szerint már bőven megéri azt a €6 extra költséget a napijegy. Nem tudhatod, hogy nem-e tűnnek fel valamilyen érdekes látnivalók Velence eldugott negyedeiben a hajón üldögélve. Ha pedig leszállsz a vaporettoról és letelik a 75 perces érvényessége a jegynek, akkor újat kell váltanod. Aki szeretné várakozás mentesen, felár nélkül előre megvenni a vaporetto jegyét, akkor itt teheti meg.

A teljes vaporetto útvonal térképet és menetrendet itt találod. Ha megnézitek a térképet, akkor láthatjátok, hogy a hajók nem csak a főszigeten közlekednek, hanem Velence kisebb szigeteire a kevésbé népszerű látnivalók közelébe is eljuthattok velük. Ha 2-3 teljesen napot töltötök Velencében, akkor az egyik nap érdemes beruházni egy napijegyre és felkeresni ezeket a kisebb szigeteket is. Sokkal kevesebb turista vár itt már rátok, ráadásul legalább olyan izgalmas látnivalók fogadnak majd, mint Velence Canal Grande csatornája körül.

Mennyibe kerül a gondolázás Velencében?

Ha Velence, akkor gondolázni kell! Férfiasan bevallom, hogy nálunk ez a turistacsapda kimaradt. Hiába tartoznak a gondolák Velence legikonikusabb jelképei közé, én nem voltam hajlandó egy távolról is jól látható összeget kifizetni érte. 25-30 percnyi gondolázás ára 80 euró 2023-ban. Egyszerre összesen 260-280 gondola üzemel szezontól függően. A hatalmas kereslet tükrében a gondolások nyugodtan elkérhetnek ennyi pénzt, úgyis lesz aki kifizeti. Ez egységár, ami annyit jelent, hogy senki sem fog olcsóbban elvinni A pontból B-be. Alkudni nem lehet, ne is próbálkozzatok vele. Ráadásul sötétedés után az ár 80 euróról 120-ra emelkedik. Az időtartam viszont változatlan. Aki spórolni szeretne egy gondolázáson, az legfeljebb annyit tehet, hogy összeáll más emberekkel és szétosztják a díjat. Egy gondolában minimum egy ember, maximum öt fér el. Ez a szám nem tartalmazza a gondolást. Azért a 80 euró öt felé osztva már sokkal jobban hangzik, mint ha egy embernek kell magának kifizetnie.

Az emberek általában a legfelkapottabb látnivalók körül szeretnék kipróbálni a gondolázást Velence központjában. Aki a Szent Márk tér és a Rialto híd alatt szeretné megtapasztalni Velence legendás csónakját, az készüljön fel a hosszú várakozásra és a forgalmi dugóra a látnivalók környékén. Főként ezért is inkább azt tanácsolom, hogy hanyagoljátok ezeket a helyeket és a helyiek tanácsát megfogadva válasszátok inkább az egyiket a következő helyszínek közül:

Santa Sofia,
San Toma,
Gondolas 4 all a Piazzale Roma-nál

Arra is van megoldás, hogy lehet megtapasztalni a gondolázás életérzését egy vagyon elköltése nélkül. A gondola da traghetto egy olyan szolgáltatás, amelynek köszönhetően át lehet kelni a Canal Grande-n egy gondola fedélzetén. Ezek a gondolák kicsivel nagyobbak, mint a turistás gondolák. Az út nagyjából 30-40 másodpercig tart csak, de ez az idő bőven elég arra, hogy készítsetek pár fotót az Instagramra. A következő állomások között közlekednek a gondola da traghettok:

Fondamenta S. Lucia – Stazione
San Marcuola – Fóndaco dei Turchi
San Samuele – Cà Rezzónico
Riva del Carbòn – Fondamente del Vin
Campo Santa Maria del Giglio – Salute
San Tomà – Santo Stefano
Rialto Mercato – Cà D’Oro

Az árak ezeknek a gondoláknak €2 egy irányba. Azért ez már sokkal barátságosabban hangzik, nem?

Utazás Velencébe: repülővel vagy autóval?

Autóval:

Velence pontosan az a város, amely a kellemesen levezethető autós távolságra található még hazánktól. Budapestről nagyjából 700 kilométerre fekszik a város, és 7 órát kell kocsikázni, hogy az ember elérje. A leglogikusabb útvonal Szlovénián keresztül vezet. Mivel mi Pozsony környékéről indultunk, ezért számunkra még szóba jött az osztrák autópálya is. Végül az utóbbi megoldást választottuk, szerettünk volna a Dolomitokban is megállni legalább egy kósza kitérőre. Ezt így utólag egyáltalán nem bántuk meg! Nem hiába tartják ezt a hegyvonulatot Európa legszebb hegységének. A kisbabánk nagyjából két óránként megelégelte az autókázást, így egy kicsit több megállót kellett beiktatnunk út közben. Szerencsére ezt egyáltalán nem bántuk. Lenyűgöző kilátások fogadtak szinte végig!

Ami az autópályákat illeti, azok rohadt drágák. Ausztriában még teljesen megfizethető összegért (€9,90) foglalható egy hét napos autópálya matrica. Az olaszok viszont kis túlzással annyit kérnek egy rövidebb szakaszért, mint Elon Musk egy űrutazásért a Space X űrhajójában. A 230 kilométeres szakaszért nagyjából €36-t fizettem oda-vissza. Az üzemanyag árának a végösszege körülbelül €140 volt. És ehhez még számoljátok hozzá a parkolás díját is, amelyről majd a következő fejezetben írok. Ennek tükrében a repülés sokkal olcsóbb opció lett volna, mint vezetni. Csak hát kisbabával nekivágni egy ilyen hosszú útnak elsőre egyáltalán nem olyan egyszerű.

Repülővel:

Legközelebb, ha Velencébe megyek, akkor biztosan ezt az opciót részesítem majd előnyben. Azért egy nem egész egy órás repülőút kényelmét nem lehet egy napon említeni egy egész napos vezetéssel. Főként úgy, hogy az olaszok leginkább úgy vezetnek, mintha épp kiengedték volna őket egy kisegítő iskolából. Az index körülbelül annyit jelent számukra, mint egy BMW sofőrjének. Ott van a kormányon, de hogy minek, azt a mai napig nem értem. A sávok között pedig úgy cikáztak, mint egy inga a faliórán. Egy szóval a forgalom: katasztrófa.

A repülőre visszatérve: több opció közül is választhatnak az utasok. A legfontosabb dolog, amit le kell előre szögezni az az, hogy Velencének két repülőtere is van. Az első Venice Treviso, a második pedig Venice Marco Polo. A kettő közül határozottan Marco Polo a jobb választás. Sokkal közelebb található a belvároshoz és nem kell annyit buszozni, hogy átjussatok a szigetre. A két repülőtér között a távolság nagyjából 30 kilométer, ami azért egy hosszú hétvége során elég sok időt felemészt. Ami az árakat illeti, a retúr repülőjegy ára főszezonon kívül akár már €20-ért is foglalható. Főszezonban sem sokkal vészesebb, €35-€40-nál kezdődnek az árak. A légi közlekedés terén a következő opciók állnak az utasok rendelkezésére a közeli repülőterekről:

Ryanair: Budapest – Treviso – Budapest
Ryanair: Bécs – San Marco – Bécs (A nyári hónapokban)
Ryanair: Bécs – Treviso – Bécs (A téli hónapokban)

Ami viszont legalább olyan fontos, mint a repülőjegy ára és a transzfer menetideje a repülőtérről. Nézzük az egyes repülőtereket.

Treviso repülőteréről logikus módon jóval hosszabb a transzfer ideje is, mivel sokkal messzebb található a repülőtér is. A 40 kilométeres távot legolcsóbban busszal lehet megtenni. Három társaság közül is lehet választani:

ATVO – €12 egy irányba, 1 óra 10 perces menetidővel számoljatok. Ez a busz a Piazzale Roma térre érkezik. A retúr buszjegy ára €2-val olcsóbb irányonként.
Barzi – €10 egy irányba, 40 perces menetidővel számoljatok. Ez a busz a Venice Tronchetto parkolószigetre érkezik. A retúr buszjegy ára €8 irányonként
Terravision – €10 egy irányba, 40 perces menetidővel számoljatok. Ez a busz a Venice Tronchetto parkolószigetre érkezik.

San Marco repülőtér csupán 8 kilométerre található Velencétől. Ennek ellenére az árak innen sem sokkal olcsóbbak, mint Treviosról. A legnagyobb előnye ennek a repülőtérnek az, hogy akár 20 perc alatt is eljuthattok Velence belvárosába. Az opciók a következők:

5. számú busz – €8 egy irányba, forgalomtól függően 30-45 perces menetidővel számoljatok. Ez a busz a Piazzale Roma térre érkezik.
ATVO kék busz – €8 egy irányba, a menetidő csupán 20 perces. Az előbb említett ötös busszal ellentétben az ATVO nem áll meg lépten-nyomon.
Alilaguna – €15 egy irányba. Ha már Velencébe jöttök, akkor tegyétek stílusosan. Az Alilaguna vízibusz (Vaporetto) szolgáltatást biztosít San Marco repülőtere és a Szent Márk tér között. A vízi taxival ellentétben ez sokkal olcsóbbra jön ki. Ha valaki a taxit szeretné igénybe venni, ott az árak €100-nál kezdődnek.

Hol érdemes Velence városában parkolni a látnivalók közelében?

Mestre

A legtöbb ember, aki autóval érkezik Velencébe az elég hamar szembesül a parkolás problémájával. Sokan pont ezért nem is Velencében, hanem Mestreben szállnak meg. Mi is így tettünk. Mestre városáról azt kell tudni, hogy valójában Velence külvárosának számít. A két települést egy vasúti sín pár köti össze. A szerelvények pedig 10 percenként közlekednek a két város között. Egy retúr vonatjegy ára €2,90 volt 2023 nyarán. Kicsit távolabb kerültök Velence központjától, de cserébe jelentősen olcsóbb lesz a nyaralás – közben pedig gondoljatok arra, hogy ugyanazok a látnivalók várnak a városban rátok.

Mestreben az átlagos parkolóár 16-32 euró között mozog. Viszont a hotelek vasútállomás körül hajlamosak alaposan túlárazni a parkolási áraikat. Elvileg a fehér csíkokon belül ingyenes a parkolás, de amennyi zűrös alakot mi láttunk Mestreben úgy döntöttünk, hogy inkább fizetünk az autó biztonságáért. Ha valaki mégis bevállalná az ingyenes parkolást, akkor a Marghera negyedet tanácsolnám számára. Számomra elég biztonságosnak tűnt ez a negyed, rengeteg ingyenes parkolóhelyet láttunk és csupán 10 perc sétára található a vasútállomástól.

Velence

Igazából Velencében nincs komolyabb gond a parkolással, mindössze annyit kell tennie az embernek érte, hogy fizesse ki a gyakran brutális összegeket érte. Velencében két nagyobb parkoló közül lehet választani. Az egyik a Piazzale Roma tere. Itt három kisebb garázs közül választhatnak az utazók:

Parcheggio Sant’Andrea – ez rövidtávú parkoló. Leginkább azok számára lehet érdekes, akik csak egy napos utat terveznek Velencébe. 2 óránként 7 euróba kerül a parkolás itt. Szóval, ha valaki 6 órát tölt el Velencében, akkor €21-ba (3×7=21 – harmadikos matematika) kerül majd a parkolás számára.
Garage San Marco – Ez Velence legjobb parkolóháza, a látnivalók közvetlen közelében található. Az ára is ennek tükrében elég borsos. Egy napra 45 euróba kerül. Ráadásul, ha valaki megfeledkezik magáról és 24 óránál tovább tartózkodik a parkolóban akkor extra díjakkal is számítania kell.
Autorimessa Comunale – Ez a Piazzale Roma legnagyobb parkolóháza. A helyszín itt is kiváló, ráadásul az ára is kedvezőbb valamivel, mint a Garage San Marcoé. A napidíja „csupán” €35.

(Megjegyzés: Az árak 2023 nyarán érvényesek, később módosulhatnak)

A másik nagy parkoló neve pedig Tronchetto. Ez Velence legnagyobb parkolója, amely még egy külön szigetre is épült. Valóban a Tronchetto parkoló egy hatalmas épület. Ha itt parkoltok le, akkor a biztonság kedvéért azért fotózzátok le, hogy hova álltatok le az autótokkal. A Tronchetto parkoló egy kilométerre található Velence belvárosától. Ez gyalog sem vészes távolság, viszont mindenképp kényelmetlenebb, mint a Piazzale Roma téren parkolni. A legtöbb ember a 2-es számú hajóval megy be erről a szigetről a belvárosba. Ennek az ára €9,50 egy irányba. Aki spórolni szeretne, az még mindig igénybe veheti az újonnan épült önvezető vonatot a parkolóból a belvárosba. Ennek az ára €1,50/fő/irány.

Szállások Velencében és környékén a látnivalók közelében

A szállás kérdése ebben a városban különösen kulcsfontosságú. Az ember mégis Velencébe érkezik, vannak bizonyos elvárásai a várossal kapcsolatban. Viszont nem minden arany ami fénylik. Velencében a szállások alapjáraton csak méregdrágán foglalhatók. Akik az olcsó szállásokkal szemeznek, azok most rögtön zárják be a Booking.com-ot és felejtsék el ezt az ötletet. Én nem vagyok egy nagyigényű ember, de van egy határ ami alá én sem szívesen megyek be. Az olcsó szállások minősége Velencében már annyira igénytelen, hogy bőven leveri nálam is a képzeletbeli lécet. Elég csak abba belegondolni, hogy szinte az egész város a tengeren cölöpökön áll. Rendkívül magas a só és páratartalom a levegőben, ezért a házak vakolatai omladoznak, a nem megfelelően karbantartott épületek falai pedig belülről penészesednek. Ha egy átlagos normális szállásra vágytok, akkor a szokásosnál mélyebbre kell nyúlnotok a zsebetekbe. A téli hónapokban, főszezonon kívül azért látványosan olcsóbbak a hotelek, tehát nem árt a dátumválasztásra is odafigyelni.

Mutatok pár szállást Mestreben:

Spórolós tipp: Hotel Centrale

Ez a szálloda csupán 350 méterre található Mestre központjától. Ez azt jelenti, hogy a vasútállomás kényelmesen gyalogosan is megközelíthető. Pár perc séta után már ott is találod magad a vonaton Velencébe. Ha pedig valaki nem szeretne a vasútállomásra sétálni, akkor ő közvetlenül egy Velencébe tartó buszra is felszállhat a hotel bejárata előtt. Árban sem vészes, és a szobák minősége is megfelelő.

Az arany középút: ao Hotel Venezia Mestre

Mi ezen a szálláson szálltunk meg. Árban teljesen rendben volt a hotel. Minőségre pedig minden elképzelésemet felülmúlta. Egy fiatalos légkörű bulis helyt képzeljetek el, ahol a szálloda vendégei a lenti közös terekben ismerkedhetnek és barátkozhatnak. Esténként különböző közös programokat szerveznek a hotelben. Többek között rockkoncerteket, karaoke estéket, ivós játékokat és még hosszasan sorolhatnám. Számomra már önmagában ebben a szállodában megszállni is élmény volt. Ami az elhelyezkedését illeti, az is hibátlan. 5 percre található a busz és a vonatmegállótól is. A reggeliért külön fizetni kellett, de az is teljesen rendben volt ár/érték alapján.

Luxus szállástipp: Ezt Mestrenél ki is hagyom. Aki luxus szállásra vágyik, az ne Mestreben szálljon meg. Mégis csak egy hajszállal kényelmesebb ingázás nélkül felfedezni Velencét. Viszont, ha a fenti két szállás közül mindkettő foglalt lenne, akkor érdemes még körülnéznetek a Booking.com vasútállomáshoz közeli ajánlatai között:

Booking.com

És nézzünk pár érdekes szállást egyenesen Velencében:

Spórolós tipp: Velencénél pedig erre nem írok semmit sem. Aki spórolni szeretne a szálláson, az nézzen körül Mestre városában. Igazából nincs semmi probléma sem ezzel a megoldással sem és rengeteg pénzt meg lehet így spórolni.

Az arany középút: Royal San Marco Hotel

Szállj meg Velence szívében, a látnivalók központjában. Egy rendkívül elegáns hotel, közel a Szent Márk térhez. A Royal San Marco Hotel csupán három perc sétára található a Szent Márk téri bazilikától. Eme négy csillagos szállás ára rendkívül kedvező és már a reggelit is tartalmazza. Ha valakit nem zavar kicsivel többet fizetni egy szállásért, mint például Mestreben, akkor a Royal San Marco Hotel egy tökéletes megoldás lehet számára.

Luxus szállástipp: JW Marriott Venice Resort & Spa

Távol Velence zajától, mégis a legfontosabb látnivalók közelében található a JW Marriott Venice Resort & Spa hotelje. Isola delle Rose különálló szigetén található Velence legjobb luxusszállodája. Nem olcsó, de ahhoz képest, hogy Velence legmenőbb helyéről van szó, meglepően elérhető áron foglalható. A szállás ára már tartalmazza a reggelit és a wellness használatát is. A vendégek számára ingyenes transzferhajó áll a rendelkezésükre. Ez a kis hajó 15 perc alatt átviszi az utasokat a Szent Márk térről a hotel privát kikötőjébe.

Amennyiben a fenti két szállás közül egyik sem nyerte volna el a tetszéseteket, akkor nézzetek még körül a Booking.com aktuális ajánlatai között:

Booking.com

Látnivalók Velence városában és a környékén

Szent Márk bazilika

A bazilika, amely előtt olyan sok ember sorakozott, hogy azt mondtam nem ér ez meg nekem ennyi várakozást. Majdnem többen álldogáltak ott, mint amennyi rózsaszínbe öltözött cicababát láttam Barbie film premier előtti vetítésén – és higgyétek el, ők tényleg sokan voltak. Viszont kellően szemfüles voltam, és észrevettem, hogy a kijáratnál a biztonsági őr épp valahova elindult, úgyhogy hátulról besurrantam. Jöhetnek a puffogó kommentek, nem érdekel – akkor sem fogok 3-4 órát a tűző napon sorakozni.

Magáról a bazilikáról azt kell tudni, hogy ez Velence legismertebb temploma. Eredetileg a helyi uralkodó (dózse) magánkápolnájaként működött. 1453-ban Konstantinápoly eleste után a velenceiek hatalmas zsákmányokkal tértek vissza a hajóikon. A templomot ezekkel a bizánci műkincsekkel díszítették fel. Már a belépéskor szembeötlöttek a kupolahomlokzat felett ragyogó aranycsempék. Utána néztem a neten, és meglepődve olvastam, hogy 4240 négyzetméternyi aranymozaik borítja a kupolákat. Azért ez nem semmi teljesítmény! A templom oltára (Pala d’Oro) talán az egyike a legpompázatosabb oltároknak, amit valaha láttam. A 12. század végén kezdték el építeni, és évszázadokon át tartott mire befejezték. Az oltárt több mint 2000 drágakő díszíti!

Szent Márk tér

Ahhoz, hogy meglásd Velence legnagyobb terét keresztül kell sétálnod az egész városon. Vagy legalábbis hajóznod. A Szent Márk tér a bejárattól nagyjából 30-40 perc sétára található. Viszont egy valóban lélegzetelállító helyről van szó. Ha azt érezted megérkezés után, hogy nagy a sürgés-forgás, akkor várd ki amíg odaérsz erre a térre. Ez az a hely, ahol a valódi közösségi élet zajlik. A turisták kávézgatnak, az idegenvezetők itt találkoznak a csoportjaikkal, a gondolák meg a hajók is itt kötnek ki és még hosszasan folytathatnám. A teret három oldalról egy oszlopos átrium veszi körbe. A földszinten olyan divatszalonok találhatók, amelyekben úgysem veszel soha semmit – cserébe viszont az anyád levegőért kapkodhat majd, hogy milyen drága minden a kirakatban. Ha a kötelező látnivalók listáján nem pipálod ki a Szent Márk teret, akkor te valójában nem is láttad Velence legszebb részét. Szóval ide mindenképp menj el!

Dózsepalota és a Sóhajok hídja

látnivalók Velence városában - dózsepalota

A Sóhajok hídja előtt kis híján elsétáltam és észre sem vettem. De nem azért, mert olyan jelentéktelen lenne. Csak annyira eldugott helyen található, hogy a többi látványosságra koncentráltam körülötte. Szerencsére egy kisebb horda nyugdíjas kínai épp ott selfiezett előtte, szóval nem tudta elkerülni ez a műremek a tekintetemet.

A híd a nevét egyébként a szomszéd börtönben raboskodó foglyokról kapta. A legenda szerint ezen a hídon haladtak át az elítéltek a kivégzésükre és közben végig sóhajtoztak. Valójában viszont a velencei börtönben a kor legemberségesebb börtönviszonyaiban raboskodtak itt az elítéltek. Ráadásul 1660-ban Velencében szüntették meg az emberkínzást is először a világon.

A híd történelmi jelentősége az, hogy a látogatók egykoron ez előtt a híd előtt szálltak partra. A viadukt lenyűgöző látványa kellően impozáns volt ahhoz, hogy a város látogatói felfogják hova is érkeztek. Ez a magával ragadó épület még a mai napig Velence egyik csúcspontja. Többek között itt található Jacobo Tintoretto olasz festőművész legvarázslatosabb alkotása, „A paradicsom” is. A Sóhajok hídjára a legjobb kilátás a Ponte della Pagliáról nyílik – ez fenn látható a fotón. Bár a nyilvános túrákon nem lehet átsétálni rajta, de a privát fizetett túrák tartalmazzák ezt az élményt is. Sőt, még a börtönt is meglátogathatjátok, ahonnan a híres Casanova megszökött.

Canal Grande

Amint megérkezel Velencébe a vasútállomást elhagyva a Canal Grande látványa fogad. Ez a legnagyobb csatorna a városban. Egy fordított „S” betű alakjában kacskaringózik a tenger. A Canal Grande-t könnyedén nevezhetjük Velence autópályájának is, mivel a forgalom legjava pontosan itt zajlik. Ez a csatorna köti össze a Piazza San Marco teret, a Rialto-híddal, a vasútállomással és Mestre városába tartó híddal.

Ha csak a puszta tényeket nézzük, akkor a Canal Grande összesen 3,8 kilométer hosszú. Mindössze 3 nagyobb híd halad át felette. Cserébe viszont több helyen is pár eurós áron át lehet rajta kelni egy olyan gondolán, amely a helyi tömegközlekedés részét képezi. Külön érdekesség, hogy az összes helyi gazdag család házának az ablaka a Canal Grande-ra néz. Így már messziről láthatták, ha látogató érkezett hozzájuk a városba.

Rialto híd

A Rialto volt az első híd a Canal Grande felett. Az első alakja még nem úgy nézett ki, mint a mai formája. Sőt, eredetileg fából készült – ami számomra csöppet sem nagy meglepetésre össze is omlott. 150 évvel a fahíd összeomlása után, 1588-ban fejeződött be a mai Rialto építése. Ma már ez a híd Velence egyik legismertebb jelképe. Ennek tükrében az sem megdöbbentő, hogy a legfelkapottabb órákban egy szardíniás doboz sűrűségére emlékeztet a híd. Mi, amikor ott jártunk gyorsan körül néztünk, és csak arra vágytam, hogy minél előbb kikerüljek ebből az emberi hangyabolyból.

Torre dell’Orologio

látnivalók Velence városában - toronyóra

A bazilika Piazza San Marco térre néző oldalán található Velence leghíresebb toronyórája. Nem egy prágai Orloj, de azért ha ló nincs jó a szamár is elven ez is megteszi. Az óratorony legnagyobb különlegessége a tetején álló bronzból készült pár szobra. Ez a pár minden kerek órában megüti a harangot. Az órán látni lehet az egyes holdfázisokat és az asztrológiai jeleket.

Campanile

Ahogy Velence keskeny utcáin sétálgattunk egyszer csak egy pánikba esett srác szólított meg. Azt kérdezte, hogy hol található Velence legmagasabb épülete. Rögtön tudtam, hogy a Campanile-t keresi. Szerencsére a térkép alapján el tudtam magyarázni, hogy találja és el is érte még a hajóját. Bele sem merek gondolni, hogy milyen rossz lehet lekésni egy nagy tengerjáróról.

A Campanile-ra visszatérve ez már a második verziója az épületnek. Az első alkalommal nagyon silány építkezési anyagokat használtak és az épület statikája sem volt rendben ezért összeomlott. Ma a Campanile Velence egyik legnépszerűbb látványossága. Az épület tetején a kilátó csodaszép kilátást nyújt a lent nyüzsgő tömegre és a város csatornáira. Érdemes nagyon korán vagy pedig késő este ideérkezni, mert a felvonóhoz csak úgy mint a bazilikába ugyanúgy kilométer hosszú sorok várnak. A belépő ára a poszt írásának a pillanatában €15 és itt lehet előre megvásárolni.

Santa Maria della Salute

látnivalók Velence városában - még egy templom

A Santa Maria della Salute Velence talán egyik legtöbbet fényképezett temploma. Közvetlenül a Dózse-palotával szemben található, és a hajókról csodás kilátás nyílik rá. Ezt a templomot az 1630-ban legyőzött pestisjárvány hálájaként építették fel. Mivel a templom súlyát nem bírta volna el a puha talaj ezért az építésze Baldassare Longhena arra jutott, hogy farönkökkel kell alátámasztani a templomot. Több mint egy millió rönköt szállíttatott Velencébe, és a mai napig ezek a fadarabok alkotják a templom alapját.

A vaporettoról közvetlenül a templom bejárata előtt tudtok leszállni. A belépés ingyenes.

Teatro La Fenice

Bárki is nevezte el Velence színházát, még akkor nem tudhatta, hogy mekkora telitalálat lesz a neve. A főnix ugyebár egy mitológia lény, amely halála után újraéled a hamvaiból. Ez a színház a történelem során háromszor is leégett! Szerencsére mindhárom alkalommal újraépítették. A Teatro la Fenice ma pedig a világ egyik legnagyobb operaháza. Ebben a színházban tartották meg többek között olyan írók operáinak az ősbemutatóit, mint Donizetti, Rossini vagy épp a legendás Verdi. Ha szeretnéd meglepni a kedvesed egy színdarabbal, akkor itt találod az aktuális programot. A jegyeket is ezen a linken keresztül meg tudod vásárolni. Arra viszont készülj fel, hogy nem lesz olcsó.

Murano és Burano

Ha már Velencébe utaztok, akkor érdemes felpattanni egy vaporettora és áthajózni a szomszédos Murano szigetére. Muranoról a legtöbb embernek a muranoi üveg jut eszébe – nem véletlenül. A 13. században még a legtöbb épület Velencében fából készült és az üveggyáros szakma hatalmas tűzveszélyt rejtett magában. Ennek tükrében a velenceiek egy külön szigetre költöztették az üveggyárosokat – ez lett Murano. Valójában viszont az üveggyárosok keze volt a dologban: igyekeztek minél jobban megőrizni a titkaikat, hogy más városok lakosai ne tudják lemásolni a technikájukat. Ha valaki eredeti velencei szuvenírre vágyik, akkor Murano az ő helye. Az olcsó csecsebecséktől kezdve egészen a méregdrága műalkotásokig minden kapható itt.

Akit a muranoi üveg nem hoz lázba, annak érdemes áthajóznia a szomszéd szigetre, Buranora is. Burano a csipkekészítés szigete. A legszebb olasz csipkéket pontosan Buranoban találjátok. Burano színes házai már önmagukban megérnek egy látogatást.

A Peggy Guggenheim gyűjtemény

látnivalók Velence városában - Peggy Guggenheim múzeum

Bár Olaszországban a legtöbb művészeti múzeum főleg a középkorra és a reneszánsz művészetre koncentrál, azért akad pár kivétel is. A Peggy Guggenheim múzeum a 20. század első felének amerikai és európai műalkotásaira koncentrál. A múzeumban van pár állandó kiállítás is. Többek között Pabló Picasso, Salvador Dali, Georges Braque műveit láthatjuk a múzeumban. A múzeumnak van egy szoborkertje is, ahol rengeteg számomra ismeretlen szobrász alkotását tekinthetitek meg. Ha sok időtök van Velencében akkor pár órát megéri erre is rászánni. A belépőjegy ára 2023-ban €17 volt, itt tudjátok előre megvásárolni.

Santa Maria Gloriosa dei Frari

Ennyi kápolna, bazilika, kolostor után igazából nem tudom, hogy mi kellene az embereknek, hogy még egy templomot megnézzenek Velencében. Lehet csak én sokallok be a 4.-5. templomnál, szóval azért írok erről is pár sort. A Campanile után ez Velence második legmagasabb épülete. 1340-ben kezdték el építeni és a 15. század közepére fejezték be a ferencesek. Mivel a ferencesek nem igazán kedvelték a giccses épületeket, ezért ezt a templomot is az egyszerűség jellemzi. Ha a legfontosabb látnivalók listáját nézzük a templomban, akkor azért ez az épület sem marad szégyenben Velence többi szentegyházához képest. Itt található Keresztelő Szent János faszobra, amelyet maga Donatello készített. Ha még nem unjátok a székesegyházakat, akkor legalább ezért az egy szoborért térjetek be ide is.

Santa Maria dei Miracoli

A Santa Maria dei Miracoli Pietro Lombardo reneszánsz építésznek a mesterműve. A többi templommal ellentétben ezt nem giccses aranyozott szobrok és freskók díszítik, hanem márványból készült az egész. Kívül belül jellegzetes pasztellszínű márványlapok borítják a falakat. Lombardo a maga nemében egy teljesen egyedülálló templomot épített fel, amelyhez hasonlót nem találtok sehol a világon.

Palazzo Rezzonico

A Palazzo Rezzonico a barokk és rokokó életstílust mutatja be. Ha kíváncsi vagy, hogy milyen volt az élet ezekben az időszakokban Velencében, akkor a lehető legjobb helyen jársz. Őszintén szólva engem jobban érdekelt az élet a városban és inkább azt figyeltem, hogy miképp oldják meg a helyiek a minden napos élet kihívásait – például a szemétszállítást. Szóval nálam ez kimaradt. Viszont, ha érdekel, akkor itt tudod megvenni a belépőjegyeket. 2023-ban a belépőjegy ára €10.

A Torcello sziget

látnivalók Velence városában - torcello sziget

Ha valaki történelem szakon végzett, vagy csak szimplán érdeklődik a város históriája iránt, akkor Torcello szigete egy kötelező megálló. Velencét ezen a szigeten alapították. Ma már sajnos csak pár színes ház bizonyítja a sziget egykori jelentőségét. A régi paloták, székesegyházak, hajógyárak sajnos mind az idő martalékává váltak. Ha szigorúan csak a helyi látnivalók listáját nézzük, akkor Torcello nem biztos, hogy megér egy külön utat. A szigetet 10 perc alatt körbe tudjátok sétálni. 15-20 perc alatt pedig meg is tudjátok nézni a helyi bazilikát és a múzeumot. Kicsit viszont jó kiszakadni a fősziget nyüzsgéséből, pár percre azért tényleg úgy érzi az ember, hogy egy másik világba csöppent.

Lido

Egy mesterségesen létrehozott 12 kilométer hosszú tengerpart válassza el Velencét az Adriai-tengertől. Ha nem érdekelnek a Velence központjában található látnivalók, csak strandolni szeretnél – akkor ez a te helyed! Az egyes és a kettes vaporettoval tudsz áthajózni erre a gyönyörű strandolós szigetre. Egykoron csak a nemesi családok használhatták ezt a partszakaszt. Ma már a nagy hotelláncok és az éttermek szabják meg, hogy milyen feltételek mellett élvezhetik ki a turisták a napágyaikat. Szerencsére a 12 kilométer hosszú partszakaszon rengeteg ingyenes rész is található. Ezeket főleg a Lido északi részén keressétek. A legfelkapottabb fizetős strand a capanna. A legnépszerűbb ingyenes szakasz pedig San Nicolò homodűnéi. Aki nem akar fizetni a napágyakért az is megtalálja a számára megfelelő szakaszt.

Érkezés után szinte rögtön feltűnnek majd a part menti kunyhók. Ezek a kunyhók napágyakat és egy minimális felszerelést tartalmaznak. Sajnálatos módon egy pár napra nem lehet kibérelni őket, csakis az egész évre – szóval ezek felejtősek.

A partszakaszon egyébként elég szigorúak a szabályok. Tilos háziállatot odavinni (az anyós megengedett még mielőtt valaki megkérdi), tilos a hangos zenehallgatás (ez alól még a Zámbó Jimmy számok sem jelentenek kivételt), labdázni (ezt mondjuk én sem tudom értelmezni, hogy miért zavarja őket), vagy épp kerékpározni (kár, pedig épp itt akartam gyakorolni a következő Tour de France-omra).

Végezetül még egy érdekesség: ezen a szigeten tartják a hagyományos Velencei Filmfesztivált. Ez a Cannes-i filmfesztiválhoz képest jóval kisebb, cserébe hasonlóan hangulatos és gyakran világsztárok is feltűnnek a rendezvényen.

Egyéb fizetős programok és látnivalók Velence városában

Összegezve

Milyenek az árak Velencében?

Velence nem olcsó város. Viszont én egy kissé pozitívan meglepődtem az árak színvonalán. Amennyire mindenki előre eltúlozta számomra, hogy mennyire drága hely annyira pozitív meglepetésként fogadott a valóság. Pár konkrét példa, hogy mi mennyibe kerül: Egy üveg ásványvíz – €1,20, egy kávé egy kávézóban – €1,80, McDonald’s nagymenü €9, nagy csapolt sör – €5, ebéd két főre egy étteremben €35. Nem azt mondom, hogy olyan olcsó mint például Grúzia, de azért nem is egy Monaco.

Mik a legfontosabb látnivalók Velence városában?

A legfontosabb látványosságok a közvetkezők: Szent Márk bazilika, Szent Márk tér, Dózsepalota és a Sóhajok hídja, Canal Grande, Rialto híd, Torre dell’Orologio, Campanile, Santa Maria della Salute, Scuola Grande di San Rocco, Teatro La Fenice, Ca’ d’Oro, Murano and Burano, A Peggy Guggenheim gyűjtemény, Santa Maria Gloriosa dei Frari, A Szépművészeti múzeum, Santa Maria dei Miracoli, Palazzo Rezzonico, A Torcello sziget, Lido, Ca’ Pesaro and Galleria d’Arte Moderna.

Milyen az éjszakai élet Velencében? Hova érdemes kimenni bulizni?

Velence nem egy partiváros. Ettől függetlenül meg van a város éjszakai varázsa is. Az utcák kiürülnek, az éttermek bezárnak. Az ember úgy érzi, hogy a város végre levegőhöz jut. Kicsit az a benyomásom volt, hogy ennek valójában így kellene kinéznie nappal is. Mutatok pár tippet, amely érdekes lehet az utazók számára: Al Vapore – jazz és zongora élő zene esténként, Nuova Tag Club – underground elektronikus zene club, Tarnowska’s American Bar – koktélbár, El Reffolo – borozó.

Milyenek a helyi ételek?

Velence rendkívül gazdag kulináris történelemmel rendelkezik. Ez főként az adriai-tengeri fekvésének köszönhető. Velencében már a középkorban ismertek olyan egzotikus fűszernövényeket, mint a gyömbér, a szerecsendió, a sáfrány vagy akár a szegfűszeg. Ezen kívül az étlapokon a tengeri halak és a tenger gyümölcsei is nagy szerepet kapnak. A környező szigeteken a helyiek több fajta zöldséget is termesztenek. Ezt kombináljátok össze az olasz konyha mesterműveivel és rögtön megkapjátok Európa egyik legkiválóbb kulináris központját. Én erre csakis maximális pontszámot tudok adni.

Összegezve megéri Velencébe utazni?

Velencét egyszer látni kell! Ha törik, ha szakad mindenképp szánjátok az időt és látogassatok el észak-Olaszország eme gyöngyszeméhez. Másodszor már nagy valószínűséggel nem vágytok ide majd vissza, de garantáltan nem úgy távoztok majd, hogy utólag megbánnátok az utazást. Ahogy az egyik haverom is mondta: „Velence mégis csak egy kibas*ott város a tengeren, amelyet cölöpökre építettek és ezt nem árt észben tartani!”