Floridában két nemzeti park is található. Az első az Everglades, a második pedig a Biscayne Nemzeti Park. Igaz, ebből a Biscayne szinte teljesen a tenger felszíne alatt található. Mivel nem vagyok egy nagy sznorkelező és a búvárkodás sem az én sportom így nem volt kétség, hogy melyik nemzeti parkot válasszam amikor kiderült, hogy csak egyre lesz időnk. Floridai körutazásunk következő úti célja így hát az Everglades Nemzeti Park lett. Ezzel a parkkal együtt már 13 nemzeti parkban jártam az Egyesült Államokban és azt kell, hogy mondjam ezek a természeti csodák továbbra is világszinten kötelező látnivalónak számítanak. Az Everglades Nemzeti Park teljesen más jellegű, mint azok a parkok, amelyekben idáig jártam. Hogy miért? Mert egy hatalmas mocsárban található. A parkban teljesen egyedi a flóra és a fauna. Ilyen különleges bioszférával kevés hely büszkélkedhet még az Amerikai Egyesült Államokban is. Ráadásul nem sok olyan hely van a világon, ahol egy légpárnás hajó fedélzetéről testközelből figyelheted meg az aligátorokat és a hegyesorrú krokodilokat. A posztban részletesen elmesélem, hogy mire kell odafigyelni, ha ebbe a parkba készültök. Leírom, hogy mi melyik túraútvonalakat tettük meg a mocsár sűrűjében és elmesélem azt is, hogy milyen íze van egy aligátornak. Kezdjünk is bele.
Tartalom
Érdekességek az Everglades Nemzeti Park látnivalóiról
- Az Everglades mocsár valójában egy lassan csordogáló folyó. Északról délre folyik és a folyó forrása az Okeechobee tónál található. A folyó szélessége csaknem 100 kilométer és a hosszúsága pedig 160 kilométer. A folyó torkolata a Floridai-öbölbe ömlik.
- Az Everglades Nemzeti Park az egyedüli hely a világon, ahol krokodilok és aligátorok is együtt élnek. A Krokodilok a partvidék környékén tartózkodnak, míg az aligátorok inkább a szárazföld belső részén, az édesvíz közelében élnek.
- Bár az Everglades főként mocsaras, vizes területen fekszik, ennek ellenére rendszeresek itt a tűzesetek. A park alkalmazottai nagyon odafigyelnek arra is, hogy a tűz ne terjedjen a védett részeire a parknak. Ezek a tüzek egyébként az élet szerves részei. A nemzeti parknak is szüksége van ezekre a tüzekre, hogy az ökoszisztémája megújuljon.
- Floridában az élet megszűnne az Everglades Nemzeti Park nélkül. Hogy miért? Mert minden harmadik floridai lakoshoz az ivóvíz az Evergladesből jut el.
- Az Everglades Nemzeti Park területén 16 veszélyeztetett, illetve kihalás szélén lévő állatfaj él. A legjelentősebb fajok a következők: a floridai párduc, a nyugat-indiai lamantin, a Cape Sable tengerparti veréb és az amerikai krokodil.
- Az Everglades Nemzeti Park az Egyesült Államok legnagyobb szubtrópusi vadonja. A park több mint 6000 km2 mangrove erdőből áll.
- Az Everglades Nemzeti Park hatalmas kígyóproblémával küzd. Nem olyan rég a mocsárban feltűntek a burmai pitonok. Azt hogy hogyan kerültek oda a mai napig senki sem tudja. Viszont ezek az invazív fajok veszélyesek a helyi emlősökre is. Amióta megjelentek az Everglades emlős állománya drasztikusan csökkenni kezdett. A helyi Hal- és Vadvédelmi Bizottság évente egy alkalommal nyilvános pitonvadászatot szervez. Ilyenkor a résztvevők annyi pitont ejthetnek el, amennyit csak tudnak. Ráadásul a vadászat előtt, minden résztvevőnek el kell végeznie egy képzést a pitonok humánus megöléséről. A vadászat során nem lehet lőfegyvert használni – így a vadászok sokkoló fegyvereket, vagy vadászkéseket használnak.
- A világon nagyjából 3500 szúnyogfaj létezik. Ezek közül 200 faj él az Egyesült Államokban, és ebből nagyjából 80 különböző faj él Floridában, 43 faj pedig egyenesen az Everglades területén. Szerencsére a 43 fajból „csupán” 13 szereti kiszívni az emberi vért. A szúnyogok az Everglades táplálékláncának fontos részét képezik. A lárvák az állóvizekben kikelnek, majd a halak megeszik őket. A felnőtt szúnyogok fontos táplálékforrást jelentenek a szitakötők, a különböző madárkák, a kétéltűek és a hüllők számára. Ráadásul sok növényt a park területén pontosan ezek a szúnyogok poroznak be.
- Az Everglades területén csupán két évszak létezik: a száraz és az esős évszak. Igaz ezek a globális felmelegedés következtében egyre jobban összekeverednek. Sajnos, a csapadék csökkenésével az Everglades kiterjedt mocsárvidéke és vizes területei folyamatosan visszahúzódnak. A száraz évszak folyamán a növények kiszáradnak és ilyenkor jelentősen megnövekedik a futótüzekre az esély.
Személyes élményeim és véleményem
Kora reggel ébredtünk Miamiban a szállásunkon. Kiültünk a felhőkarcolóban lévő apartmanunkban a balkonunkra és gyönyörködtünk egyet a napfelkeltében. Miután bevágtuk a reggelinket gyors egyeztetés következett. Ha megnézitek a lenti térképet, akkor megértitek, hogy miről ment a kupaktanács. Az Everglades Nemzeti Park hatalmas területen fekszik. Ráadásul a térkép is két helyen mutatja a parkot. A fenti úton Everglades Safari Park (piros színnel jelölve) ugrott fel, míg a lenti részen pedig az Everglades National Park (kék színnel jelölve). Igazából jó fél órát bújtuk a fórumokat és az internetet, hogy mi is a különbség a két hely között. Végül rájöttünk, hogy a felső piros pontoknál szervezett légpárnás kirándulásokon lehet részt venni, míg az alsó Everglades National Parknál saját magunk fedezhetjük fel ezt a természeti csodát. Arra jutottunk, hogy mind kettőt megnézzük.
El is indultunk hát az Everglades Safari Parkhoz. Mi bérelt kocsival jártuk be a parkot. Viszont sokan inkább a szervezett túrákat válasszák. Ezek a túrák többnyire csak a felső pirossal jelölt részre visznek el – ezt érdemes döntés előtt észben tartani. Amíg megérkeztünk az Everglades Safari Park bejáratához, addig körülbelül 5 másik hasonló légpárnás attrakció bejárata előtt haladtunk el. Voltak kisebb és nagyobb létesítmények is. Egy valami viszont közös volt ezekben a helyszínekben – mindegyik a tömegturizmusra épített. Az embereket tömegével hordták ki a buszok és nem túl sok igazi élmény jött át belőle elsőre.
Mielőtt még bementünk volna az Everglades Safari Parkba megnéztem, hátha le tudok kuponozni valamit a belépőjegy árából a neten. Sikerült is találnom egy belépőjegyet fejenként tíz dollárral olcsóbbért – de csak másnapra. Pofátlanul a kasszánál megkérdeztem, hogy:
„Légyszi, volna egy kérdésem. Ha ma veszek holnapra egy jegyet Getyourguide-on és azt ma szeretném felhasználni, akkor megoldható lenne a dolog?” – Garantálom, hogy fogyatékosnak néztek ez után a kérdés után. Most mi a francért venne valaki egy belépőjegyet másnapra, amikor aznap a kasszánál simán megvehetné. Sajnos nem egyeztek bele, így maradtak a jegyek teljes áron. Ráadásul ezek a jegyek nem is annyira olcsók egy egyórás programért.
Viszont ahogy közben nézegettem az értékeléseket arra jutottam, hogy egy kisebb létesítmény lehet, hogy mégis jobb választás lenne. A kisebb légpárnás hajók közelebb tudnak menni a hüllőkhöz és mégis egy kicsivel kellemesebb a kisebb csoporttal felfedezni a mocsarak világát. Az Everglades Safari Park légpárnás hajói hatalmasak – akár 45 fős csoportokat is összeraknak. Ezzel ellentétben a Gator Park legnagyobb hajóira is legfeljebb csak 25 fő fér el. Szóval fogtuk a sátorfánkat és átgurultunk a pár kilométerrel távolabbi Gator Parkba. A belépő ide pár dollárral olcsóbb volt és a hely hangulata sem tűnt annyira mesterségesnek.
Fontos tudni, hogy a Gator Parkba és a többi szervezett légpárnás hajós túrára a belépőjegyek olcsóbbak, ha az ember rendelkezik a Nemzeti Parkokba az éves belépőjeggyel. Ez a poszt írásának a pillanatában fejenként 8 dollár különbséget jelentett. Elvileg 2026-tól emelkednek az árak, szóval ez a különbség is változhat. Ráadásul Donald Trump az America First program keretén belül a leginkább turisták által látogatott nemzeti parkok árát a külföldiek számára felvitte fejenként 100,- dollárral és az éves nemzeti park belépőjegy ára is 250 dollárra emelkedik az új évtől. Szóval a 2026-os évtől az Everglades Nemzeti Park meglátogatása egyáltalán nem lesz olcsó mulatság. Kérdéses, hogy ez csak a déli részére vonatkozik-e majd a nemzeti parknak, vagy az északi Airboat-os szervezett utakra is egyaránt. Ha lesz erről friss információ, akkor én is frissítem ezt a posztot majd.
Szóval ezek után megérkeztünk a Gator Parkba. Körülbelül 15 percet kellett várnunk a légpárnás hajó indulására. Most először ültem egy ilyen jármű fedélzetén, és eléggé hangos volt. Képzeljétek el, hogy még füldugót is adtak indulás előtt. Ki lehet bírni füldugó nélkül is – de határozottan kellemesebb érzés. Főleg akkor ajánlatos bedugni, amikor a hajót irányító alkalmazott rálép a gázra. Hatalmas élmény volt a mocsaras vidéken a sásban jobbra-balra szlalomozva süvíteni. Közben amikor meglátott a park alkalmazottja valamilyen állatot, akkor lelassított. Ha akartam volna, akkor ki tudtam volna nyúlni megsimogatni az egyik aligátort. Külön érdekesség amit megtudtam, hogy ha nyitva az aligátor szája és belenyúlsz, de nem érsz hozzá sem a szájpadlásához, sem a nyelvéhez vagy a fogaihoz – akkor nem fog megharapni. Hogy ezt bebizonyítsák a parkban az alkalmazottak bele is nyúltak egy aligátornak a szájába. Ezen kívül még láttunk teknősöket, különleges madarakat és egy rakat olyan növényt, amely csak ilyen mocsaras vidéken él meg.
Maga a légpárnás út kb. 30-40 percig tartott csak, de ez bőven elég is volt. Miután visszaérkeztünk, akkor a légpárnás irányítója közölte, hogy ő bizony veterán és nem kap fizetést ezért a munkáért. Ezek után pedig kinyújtotta a kalapját a borravalóért. Elég hülyén éreztem magam, hogy nem volt nálam készpénz, szóval ha ide készültök, akkor vigyetek magatokkal. És még mielőtt valaki megkérdi valóban nem volt nálam semmi cash, nem csak el akartam sumákolni a fizetést.
Amikor kiértünk a szárazföldre, akkor jött a park kettes számú látnivalója. Egy élő előadás a mocsár élőlényeivel. Előkerült egy óriási varangy is például, amelyet az előadó megcsókoltatott egy középkorú hölggyel, hogy kiderüljön át-e változik szőke herceggé. Spoilerezek – nem változott át. Ezenkívül még előkerült egy skorpió is, amelyet a poén kedvéért rátett egy pár vendég kezére. Az aligátorokról olyan érdekességeket tudtam meg, mint például azt, hogy a túléléshez nincs szükségük ahhoz, hogy a vízben tartózkodjanak. Szimplán csak szeretnek lubickolni. És azt tudtátok, hogy ha véletlenül megharapna egy, akkor úgy tudtok kiszabadulni a fogásából hogy beleszúrjátok két ujjatokat az orrlyukaiba? Ezek után nem kap levegőt és ismételten kinyitja a pofáját. Most már ha valamelyikőtök bekerül a Legyen Ön is Milliomos kvízjátékba és ez lesz a 40 000 000 forintos utolsó kérdés, akkor kérem a nyeremény 50 százalékát. A show végén megjelent egy papagáj, egy kalappal a kezében – természetesen itt is borravalót akartak az előadásért. Ó Amerika, ilyenekért utálom ezt a helyet. Persze a hajóút óta még mindig nem volt egy árva centem sem, szóval úgy surrantam ki szégyenemben. Tényleg vigyetek magatokkal készpénzt és akkor elkerültök egy kellemetlen helyzetet.
Miután végeztünk nagyjából két óra elég késő délután volt. Meg is éheztünk és ha már ott jártunk, akkor miért is ne kóstolnánk meg a helyi ínyencséget – az aligátor falatkákat. A Walk On’s nevű étteremben álltunk meg ezen a címen. Az ára 18,99 dollár volt. És azt kell, hogy mondjam nem ez lesz a kedvenc ételem. Az aligátor farkának egy részét készítették el, és a fűszerezés isteni finom volt. De maga a hús kicsit olyan volt, mint ha összekevernétek a csibehúst valamilyen rágós hallal. Némelyik falat nagyon finom volt, egy másik meg olyan volt mintha a pipi husi porcogóját enném. Azért egynek jó volt, de nem fogom felvágni az ereimet, ha soha többet nem eszek aligátorhúst.
A Gator Parktól kb. 1 óra alatt meg is érkeztünk az Everglades Nemzeti Park déli területére. A park hivatalos bejárata is itt található, akár csak a turista központ. Gyorsan kerestünk pár könnyedebb túrát, hogy egy kis ízelítőt kapjunk naplementéig a nemzeti park hangulatából. Nekem tetszett ez a rész a parknak is, bár a többiek annyira azért már nem voltak elragadtatva tőle. Egy biztos, hogy ha mind két részét a parknak meg szeretnétek nézni mindenképp inkább délen kezdjétek. Az északi részén a légpárnás hajóval a túrák sokkal izgalmasabbak, mint a déli rész. Így az élmény minden egyes megállóval fokozódik majd.
Három helyen álltunk meg összesen. Az első egy túra volt egy fából összeszerelt stégen a mocsár kellő közepén. A második egy rövidebb dzsungeltúra volt. A harmadik pedig egy tó volt a mocsár közepén. Mind három helynek teljesen egyedi hangulata volt. Sajnos ettől több időnk már nem jutott erre a nemzeti parkra, ugyanis elkezdett besötétedni. Igazából hiányérzet nélkül távoztunk a parkból – a lényeget láttuk. Vissza nem vágyom, de ha valaki Miamiba utazik, akkor ezt a látnivalót nyugodtan vegye fel a kötelező látványosságok közé.
Szállások az Everglades Nemzeti Park közelében
A legtöbb ember az Everglades Nemzeti Parkba Miamiból érkezik. Ebből kifolyólag ha te is ebbe a csoportba tartozol, akkor olvasd el a szállások részt a Miamiról írt posztomban. Viszont, ha te egy teljesen egyedi élményre vágysz a park területén, akkor azért van egy pár izgalmas tippünk. Mutatom a legjobbakat:
A legjobb spórolós ajánlat: Chokoloskee Island RV Park
Chokoloskee szigete az egyetlen olyan hely, amely az Everglades Nemzeti Parkhoz tartozik, ahol meg is tudsz szállni. Ez a szállás eredetileg lakóautó kempingként működött. Idő közben viszont több kis házikó is felépült a kemping területén, ahol meg lehet szállni. Aki egy egészen különleges nyaralásra vágyik, az mindenképp adjon ennek egy esélyt. Miami után ez az autóval is elérhető sziget teljes más hangulatot nyújt. Ráadásul a szállás remek értékeléssel bír, így még az igényesebb vendégek számára sem okoz majd csalódást.
Az arany középút: River Wilderness Waterfront Cabins
Ha olyan úti célt keresel, ahonnan felfedezheted az Everglades Nemzeti Parkot és bele kóstolhatsz a régi Florida varázsába, akkor az Everglades City-ben található River Wilderness Waterfront Cabins a legideálisabb hely számodra. Ezen a szálláson főként a természet szerelmesei, a kalandvágyó utazók és a horgászat kedvelői szállnak meg. A környéken szó szerint úgy érzed, mintha megállt volna az idő. Az élet sokkal lassabb, mint a szomszédos pörgősebb Miamiban és valahol ez is adja meg a hely szépségét. Na meg az, amikor egy aligátor elúszik a part menti házikód ablaka alatt. Csak viccelek, ilyen sosem fordul itt elő. Vagy mégis?
A legjobb luxusszállás: Lostman’s Lodge – Everglade City, Sunset View Pool & Hot Tub
Az Everglades területén nincsenek 4-5 csillagos hotelek. Néhány helyen viszont lehet találni olyan luxusházakat, amelyekről csak az amerikai dokumentumfilmekből hallottál korábban a Discovery csatornáit nézegetve. Ez a medencés tengerpart melletti házikó maga az álom. Ráadásul azért cserébe amit nyújt nem is olyan vészes az ára. Ha nagyobb társasággal érkeznétek ide, akkor bőven a megfizethető kategóriába esik majd ez az apartman. Nézzétek meg a fotókat a házikóról és képzeljétek el, hogy a stégen üldögéltek és nézegetitek a Karib-tenger hullámzását. Tetszik ez az életkép? Akkor foglald is le.
Melyek a legjobb túrák az Everglades Nemzeti Park területén?
Anhinga Trail
- Túra hossza: kb. 1,2 km
- Nehézség: könnyű
- Időtartam: 30-60 perce
- Szintkülönbség: nincs emelkedés
A legtöbb fórumon ezt a túrát emelték ki. „Ha csak egy gyors túrára van időd, akkor válaszd ezt és garantáltan nem fogsz csalódni” – és számos hasonló mondatot olvastam. Igazából az egész túrát úgy kell elképzelni, mintha egy fából szögelt stégen haladnál a mocsár fölött. Út közben láttunk aligátorokat is, vízi madarakat is. Óvatosan figyeltem, hogy nem-e tűnnek fel a híres-nevezetes pitonok, de szerencsére egy sem akadt az utunkba. Maga a túra nekünk nagyjából 45 percig tartott. Számtalan csodálatos fotót tudtam készíteni ez alatt. Bátran álljatok neki még azokkal is, akik nem igazán szeretnek túrázni. Ezt az útvonalat mindenki könnyedén abszolválni tudja.
Gumbo Limbo Trail
- Túra hossza: kb. 0,6 km
- Nehézség: könnyű
- Időtartam: 20–30 perc
- Szintkülönbség: nincs emelkedés
A második túra, amelyen részt vettünk az a Gumbo Limbo túra. Az Anghinga Trail-el ellentétben ez a túra végig a dzsungelben halad. Néhány helyen egészen félelmetes élmény volt, ahogy a lenyugvó nap mellett egyre mélyebbre haladtunk a dzsungel mélyére. Az egész út fotózkodással összvissz fél óra volt. Eleinte kicsit paráztam a szúnyogok miatt de szerencsére nem volt gond velük. Egyébként ez a séta könnyedén abszolválható kis gyerekkel is, egy idős nagymamával, vagy pedig nagypapával is.
Long Pine Key Trail
- Túra hossza: 19 kilométer
- Nehézség: közepesen nehéz
- Időtartam: 4 óra
- Szintkülönbség: nincs emelkedés
A két rövid túra mellé még igyekeztem egy olyat választani, amely könnyedén lesétálható akár egy nap alatt is – de némileg hosszabb időt vesz igénybe mint az előző kettő. A Long Pine Key Trail egy ritka fenyvesen halad keresztül a szavanna közepén. Ez az útvonal kicsit eltér a mocsaras túráktól. Ha végig sétáltok rajta, akkor betekintést kaptok Florida természetes fenyőerdőinek a világába. Nekünk sajnos erre már nem jutott időnk. Ti ne kövessétek el azt a hibát, hogy olyan későn indultok el mint mi. Aki korán kel, az aranyat lel. Vagyis jelen esetben jóval több mindent meg tud nézni.
Összegezve
Mit is írhatnék még az Everglades Nemzeti Park látnivalóiról? Aki eljön megnézni ezt a természeti csodát, az készüljön fel arra, hogy teljesen más nemzeti park lesz ez, mint például a Zion Nemzeti Park, a Grand Canyon, a Yosemite Nemzeti Park vagy pedig az Arches. Ettől függetlenül nem mondanám rosszabbnak, mint az előbb említett parkok. Szimplán csak megfelelő elvárásokkal kell érkeznie az embernek ide. Én soha az életemben még nem jártam egy ilyen óriási mocsárban. Ez pedig sokat dobott az élményen. Persze az, aki fél életét mocsarakban töltötte már nem biztos hogy ilyen pozitívan tud majd erről a helyről beszélni. De egy napot bárki el tud itt tölteni az nélkül, hogy unatkozna.
Amire érdemes felkészülni az a szúnyogok jelenléte bizonyos részekben a parkban. A legrosszabb időszak szúnyogok szempontjából a május – októberi szezon, a legjobb pedig a december és április közötti napok. Ráadásul az sem mindegy, hogy melyik részére mész a parknak. A Flamingo település, a Coastal Prairie Trail és a Mangrove mocsarak körüli részekben szó szerint hemzsegnek ezek a vérszívó dögök.
Ami még külön tetszett ebben a nemzeti parkban az az, hogy nem kell hosszúkat túrázni. Még egy rövidebb túra során is látható az állatok többsége legyen az akár aligátor vagy teknős. És a növényvilág is egy idő után ismétlődővé válik. Szóval aki tesz egy rövidebb túrát, az elég tömören megkapja szinte a teljes élményt amit ez a park nyújtani tud.
Összegezve 10 pontból 7,5 pontot adnék erre a nemzeti parkra. Nekem tetszett és örülök, hogy ebbe a parkba is sikerült eljutnom. Ami a jövőt illeti, szerencsére maradt még elég sok izgalmas nemzeti park, ahol nem jártam még. Remélhetőleg a közeljövőbe összejön a számomra két legizgalmasabb régió is az USA nemzeti parkjai közül – ami nem más, mint Seattle és környéke & Alaszka és környéke. Addig meg spórolok rá, ugyanis az közelmúlt áremelései után a nemzeti parkok meglátogatása egyáltalán nem lesz olcsó mulatság.
