Hátizsákkal a Maldív-szigetekre: Wizz Air járatával az édenbe!

Augusztus végén kinn sétáltam a kislányommal a városban. Már megszoktam, hogy időről-időre megállítanak emberek és az utazásokról kérdezgetnek. A két leggyakoribb álom úti cél, amely feljön a beszélgetések során az Amerika és nem meglepő módon a Maldív-szigetek. Így történt most is, amikor szóba jött az egyik ilyen beszélgetés során az utóbbi. Ilyenkor mindig el szoktam mondani az embereknek, hogy a Maldív-szigetek valójában nem is olyan drága úti cél. Ha az ember elég időt rászán a repülőjegyek keresésére, akkor akár egy Maldív nyaralás olcsóbbra is kijöhet, mint egy görögországi kirándulás. Ahogy magyaráztam az illetőnek, hogy hogyan tudja saját maga megszervezni az álomutazását hirtelen egy vicces dolgot tudatosítottam: Én úgy okoskodok erről a témáról, hogy még csak én sem jártam végig ezt az utat. Az ilyen embereket pedig én sem szeretem. Szóval hazajöttem, osztottam-szoroztam, pár órát rászántam a repülőjegyek keresésére és le is foglaltam az utazásunkat az édenkertbe. Mivel nem kimondottan szeretem az óriási resortokat és nem is szerettem volna egy kisebb vagyont rákölteni ezért egy helyi lakott szigetet választottunk szállásként. A posztban elmesélem, hogy hogyan repültünk a Maldív-szigetekre és azt is, hogy mire kell odafigyelni a foglalásnál. Részletezem azt is, hogy mi alapján választottunk szigetet. Végül pedig a mocskos anyagiakra is kitérek. Remélem sok embernek hasznos lesz ez a poszt, mivel erről a témáról a magyar weben szinte alig találtam anyagot indulás előtt. Vágjunk is bele, nézzük hogyan utaztunk el egy hátizsákkal a Maldív-szigetekre!

Érdekességek a Maldív-szigetekről

• A Maldív-szigetek csaknem 1200 szigetből áll. Ezek közül csupán 200 sziget lakott.
• A lakott szigetek látogatását 1984-ben betiltotta a Maldív állam a szigorú vallási szabályok miatt. Ezt viszont 2009-ben feloldották, hogy így segíthessenek a helyi lakosok megélhetésében.
• Valójában 1972-ig nem létezett egyetlen hotel sem a Maldív-szigeteken. Csupán az előző elnök, Maumoon Abdul Gayoom pörgette fel a Maldív szigetek turizmusát.
• A Maldív-szigetek fehér homokos strandjai valójában nagyon ritkaságnak számítanak a világon. Ezek a strandok igazából nem is homokból állnak, hanem korall törmelékből. A világon a strandoknak csupán az öt százaléka ilyen „fehér homokos”.
• Az 1800-as években a nemzetközi kereskedelemben többek között porceláncsigákkal is lehetett fizetni. Ezekben a különleges kagylófélékben a Maldív-szigetek rendkívül gazdag volt. Azóta ez a porceláncsiga már semmit sem ér, de a Maldív-szigeteki Pénzügyi Hatóság hivatalos jelképeként még mindig ott díszeleg.
• A Maldív-szigeteken megtalálhatók a cetcápák is. Ezek az állatok a világon a legnagyobb halak és akár 7-8 méter hosszúra is megnőhetnek. A Maldív-szigeteken egész évben megfigyelhetők ezek a csodálatos teremtmények.
• A Maldív-szigetek legmagasabb „csúcsa” csupán 2,5 méter magas. Az ország 1200 szigete átlagosan 2 méterre található a tengerszint magassága fölött. Monszun idején a korallzátonyok védik a szigeteket a tenger morajló hullámaitól.
• Mohamed Nasheed maldív elnök 2009-ben a tenger alatt tartotta meg a kormányülést az ország többi politikusával együtt. Így szerette volna felhívni a figyelmet arra, hogy a globális felmelegedés következtében emelkedik a tengerek szintje. Sajnos, 2100-ra nagy valószínűséggel több lakott sziget is a Maldív-szigetek közül víz alá kerül.
• Több régészeti bizonyíték is előkerült arról, hogy a Maldív-szigetek idő számításunk előtt 1500-ban is lakott volt már.
• A Maldív-szigeteket éveken át az Ázsiába tartó arab kereskedők pihenőhelyként használták. Végül sokan közülük úgy döntöttek, hogy itt maradnak és letelepednek – ezen egyáltalán nem csodálkozok. Ők a mai lakosok ősei.
• A Maldív-szigetek Krisztus után 1153-ban áttért az iszlámra – főként az előbb említett arab kereskedőknek köszönhetően.
• Bár a legtöbb lakos probléma nélkül beszél angolul, a Maldív-szigeteken a helyiek anyanyelve a dhivehi.
• Mielőtt lefoglalod te is az utazásodat egy hátizsákkal a Maldív-szigetekre, érdemes mengézned a naptárat. Csak úgy mint a muszlim országok többségében a hétvége nem szombat-vasárnap, hanem péntek-szombat. A lakott szigeteken némi problémát okozhat ez – pl. az üzletek zárva lehetnek.

Lakott sziget vs. resortok – jó ötlet hátizsákkal utazni a Maldív-szigetekre?

Míg az emberek a Maldív-szigeteket hallva automatikusan a cölöpökre épült faházikókat képzelik el, addig ezeken a luxusszállásokon kívül is van élet az Indiai-óceán közepén. Az utazási irodák a lakott szigetekre csak elenyésző esetekben szerveznek utazásokat. Igaz, ők egy hátizsákkal sem küldik el a turistákat a Maldív-szigetekre. De az utazás sem annyiba kerül náluk, mintha saját magadnak szervezed.

Hogy mi a különbség egy lakott sziget és egy resortsziget között? A következő dolgok:

MUSZLIM ORSZÁG

A Maldív-szigetek muszlim ország. Az ország csak nem 100 százaléka muszlim. Ebből kifolyólag a helyi lakott szigeteken a muszlim vallás alapján él a lakosság is. Aki nem tolerálja az arabokat, vagy gondot jelentenek számára a kendőbe öltözött nők az nem biztos, hogy jól érzi majd magát egy lakott szigeten. A turista hölgyeknek nem kell eltakarniuk a hajukat. Viszont ha a faluba bemennek, akkor illik a vállakat eltakaró és legalább térdig érő ruhát felvenni.

BIKINI STRANDOK

A nőknek bikinibe a férfiaknak felső nélkül csak is a kijelölt bikini strandokon szabad fürdeniük. A mi szigetünkön ez nem okozott semmilyen problémát sem. A sziget egyik felén a helyieké a strand, a másik felén pedig a turistáké. Ráadásul a turisták kapták a szebb strandokat, szóval egy árva szavat nem szólhatok erre. Érdemes azért jól megválasztani, hogy melyik szigetre utaztok ugyanis vannak olyan helyek, ahol a bikini beach csupán egy 5 méter x 5 méter széles körbekerített kis udvar. Eléggé illuzióromboló lehet az a látvány.

ALKOHOL

Az alkohol fogyasztása szigorúan tilos. Aki alkoholt szeretne inni, azt csakis a méregdrága resortszigeteken teheti. Ez elsőre ijesztően hangozhat pár ember számára. Viszont aki egy hétig nem bírja ki alkohol nélkül, ott elég komoly gondok vannak már az alkoholizmussal. Mi nekünk az alkoholtilalom semmilyen téren sem okozott gondot – ráadásul egy csomó lóvét megspóroltunk azzal, hogy nem ittunk.

Aki azt gondolja, hogy majd ő becsempész egy üveget az országba a poggyászában – azt el kell, hogy keserítsem. Beléptetésnél ugyanúgy átvilágítják az ember poggyászát, mint kilépésnél. Ha szeszt találnak nálatok, akkor elkobozzák majd hazafele visszaadják. Az ismerőseimnek egyébként sikerült alkoholt becsempészniük egy listerine szájvíz palackba átöntve, ám ebből sem vihettek magatokkal 20 üveget. Egyébként a szesztilalomnak van egy hatalmas előnye is. Az alkoholtilalom jelentősen megszűri az utazóközönséget. Itt egyáltalán nem kell a részeg kötekedő parasztoktól tartanotok. Bele sem merek gondolni, hogy mit művelnének a részeg orosz turisták a parton, ha meg lenne engedve az alkoholfogyasztás.

DISZNÓHÚS

Ha nem tudod elképzelni a napodat az nélkül, hogy disznóhúst egyél, akkor semmiképp se menj a Maldív-szigetek lakott részére. Itt ugyanis disznóhúst sehol sem találsz majd. A muszlim vallás szerint a disznó mocskos állat, mivel az ürülékében hempereg. A muszlimok vallása szigorúan tiltja a disznóhús fogyasztását ez okból. Ha már egy hátizsákkal megoldottam az utazást a Maldív-szigetekre, akkor nem fog ki rajtam a disznóhús hiánya sem – gondoltam. Így is lett. Szinte végig csak csibehúst és marhahúst fogyasztottam.

MÜEZZIN

A muszlimok naponta ötször imádkoznak. Ha lakott szigetre utaztok, akkor ne lepődjetek meg azon, ha ebben az időben minden egyes alkalommal megszólal majd a müezzin (az imára hívás dala) a hangosbemondón. Ez számomra a legidegesítőbb hajnali négy óra körül volt. Pár nap ott lét után viszont már simán átaludtam az arab vernyogást.

SZEMÉT

A szeméttel elég nagy gondok vannak a Maldív-szigeteken. Indulás előtt érdemes rákeresnetek Thilafushi-ra, a szemét szigetre. Ez a Maldív-szigetek szeméttelepe. Ide hordják az óriási uszályok minden nap a hulladékot. A kisebb lomokat a lakott szigeteken elégetik. A mi szigetünkön is ezt tették, ám a sziget egy olyan részén – ahova csak akkor mész el, ha szándékosan azt a helyet keresed. A partok a resort szigeteken egészen biztosan tisztábbak. Szerencsére itt sem volt komolyabb gondunk a szeméttel. A helyi lakosok egész nap takarítják a strandokat és gyűjtik a hulladékot. Ettől függetlenül azt sem tudom kijelenteni, hogy a partok makulátlanul tiszták lennének.

Talán a legzavaróbb dolog az volt, hogy a helyi lakosok pár éve még a tengerbe szórták az építkezési törmeléket és a tenger időről időre kisodor egy-egy a hullámok által kerekre csiszolt csempedarabot.

AZ ÁR

Ha hajlandó vagy kompromisszumot kötni és elfogadod a fenti megszorításokat, akkor viszont életed egyik legszebb nyaralása vár rád egy resorthotel árának a töredékéért. Míg a drága resortokban egy gyönyörű hotel vár rád egy kicsit mesterséges környezetben, addig a lakott szigeteken megnézheted hogyan is élnek a helyi lakosok. Azt nem mondom, hogy mindenkinek megfelel egy ilyen nyaralás. Sőt, biztosan lesznek olyan emberek, akik egy hétig nem bírják ki alkohol nélkül. Mi bevállaltuk ilyen feltételek mellett is és egyáltalán nem bántuk meg. Kicsit sajnálom, hogy nem jutottunk el egy resort szigetre sem, ám az ott töltött idő olyan rövidnek tűnt végül, hogy sehogy sem fért volna bele. Legközelebb, ha visszakeveredünk – akkor nagy valószínűséggel 4-5 napot egy resortban töltünk majd és 4-5 napot pedig egy lakott szigeten. Viszont ez a nyaralásunk így is tökéletes volt.

AMI UGYANAZ

A legfontosabb dolgot viszont még egyáltalán nem említettem. Akár lakott szigetre mész, akár resortra az élővilág ugyanaz lesz. A strandok ugyanúgy fehér homokosak, az óceánban ugyanolyan halacskák úsznak majd és a tenger vize is ugyanúgy csillog majd a türkizkék minden árnyalatában. Szóval röviden összefoglalva a resort szigeteken csupán a luxusért fizetsz. Ha csak a Maldív életérzésre vágysz, akkor azt ugyanúgy megkapod a legnagyobb luxushotelben is, vagy akár akkor is ha csak egy hátizsákkal utazol a a Maldív-szigetekre.

Személyes élményeim és véleményem a Maldív-szigetekről

Több alkalommal is beszélgettem már a barátaimmal egy közös kirándulásról a Maldív-szigetekre. Többnyire viszont az volt a válasz, hogy szívesen elutaznának oda, de szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy olyan kevés pénzből meg-e lehet oldani, mint amennyit mondtam. Ezúttal nem vártam senkire sem a repülőjegyek vásárlásával. Csupán hárman indultunk útnak: Klaudia – a feleségem, Lara a kislányom és én. Összekombináltam a repülőjegyeket és le is foglaltam életünk első utazását egy hátizsákkal a Maldív-szigetekre. Az útvonalunk végül is így nézett ki:

1. WIZZ – Budapest – Abu Dhabi 5.9.2024 12:55 – 20:35
2. ETIHAD – Abu Dhabi – Male 5.9.2024 23:55 – 5:10
3. WIZZ – Male – Abu Dhabi 12.9.2024 19:05 – 23:20
4. WIZZ – Abu Dhabi – Budapest 14.9.2024 20:55 – 03:15

Mint láthatjátok a második helyre beékelődött egy Etihad járat is. Ugyanannyiba került a jegy ára erre a gépre, mintha Wizz Airrel repültünk volna, ám az átszállás szempontjából sokkal kedvezőbb volt. Gondolkodás nélkül ezt foglaltam. A téli menetrendben már a Wizz Air járatai is hasonlóan kedvező időben indulnak, szóval nektek nem kell majd arra várnotok, hogy mikor lesznek épp akciós Etihad jegyek a rendszerben.

Az út meglepően könnyedén telt a kicsivel. Pont amire felszálltunk a gépre épp bedobta a szundit. Előre bekészítettem a Fallout sorozatot a telefonomra, szóval még jól is szórakoztunk. Nagyjából fél úton Lara, felébredt úgyhogy a sorozat végét azóta sem láttam. Aki elmondja mi történik a sztoriban később a menedékben lenn, az remélem hasonló sorsot szenved el, mint az első részben a támadók többsége.

A repülőben elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mennyi időnk lesz az átszállásra, amikor hirtelen a mögöttünk ülő házaspár megszólalt: „Csak nem ti is a Maldív-szigetekre utaztok?”. De jó volt hallani, hogy nem mi vagyunk az egyedüli elvetemültek, akik bevállaltak egy ilyen kockázatos átszállást. Elég gyorsan össze is barátkoztunk és már együtt izgultunk azon, hogy el-e érjük a csatlakozásunkat. Szerencsére Abu Dhabiban minden remekül ment és még vártunk is a járatunkra. A repülőtéren megismerkedtünk még egy magyar párral, akik szintén ugyanezt az útvonalat választották. A mi kis magyar közösségünk szépen lassan egyre nagyobbá duzzadt 🙂

A Maldív-szigetekre tartó járatunk már kissé szenvedősebb volt, igaz nem azért mert csak egy hátizsákkal utaztunk. Lara baba úgy pörgött végig, mint egy ventilátor. Klaudia már jobban kitekeredett, mint a reggeli szalonna a tűzforró serpenyőben. Én nekem meg annyi helyem maradt, mint Sasha Grey szájában egy fárasztó filmforgatás során. Szerencsére valahogy kibírtuk az utat és alig négy órával később arra figyeltem fel, hogy milyen párás is a repülőgép ablaka. Sajnos éjszaka landoltunk, szóval a gyönyörű kilátásból semmit sem láttunk.

Amikor szálltam le a gépről, akkor egy furcsa kártyára figyeltem fel a repülőgép egyik székén. Valaki ott felejtette a bankkártyáját! Ahogy jobban megvizsgáltam a kártyát, rögtön rájöttem, hogy az Abu Dhabiban megismert magyar pár férfi tagjáé. Szerencsére még utolértük őket a repülőtér épületében. Azért elég nagy szívás lett volna a nyaralásuk a bankkártyájuk nélkül.

A szigetünkre két módon is el lehetett jutni az egyik megoldás a motorcsónak volt, a második pedig a hidroplán. Mivel a hidroplán a szomszéd szigetre repül és onnan még ígyis-úgyis motorcsónakozni kellett volna ezért ezt nagyon gyorsan elengedtük. Ráadásul a repülőgép ára a motorcsónak többszöröse lett volna. Az egyetlen előnye az lett volna, hogy nem kellett volna további 5 órát várakoznunk a repülőtéren. Egye-fene, addig legalább töviről-hegyére felfedeztük Male repülőterét – amely meglepően lepusztult. Viszont itt tudatosítottuk először, hogy valóban megérkeztünk az édenkertbe.

A repülőtér előtti mólóra kisétálva szó szerint fültől-fülig ért a vigyor az arcomon. A móló oldalán hatalmas rákok szaladgáltak, miközben az ollóikkal csapdostak. A vízben csodaszép halak úszkáltak a szivárvány minden színében. Sőt, még kardhalak is elevickéltek a lábaink előtt. A tökéletes csendéletet csupán a hajók gázolajának a bűze zavarta meg. Akinek légzőszervi gondjai vannak az inkább maradjon a repülőtér épületében az indulásig. Egy-egy hajó úgy okádja a füstöt, hogy még a Mad Max-ben is megirigyelnék.

Kisvártatva berobogott a mi hajónk is a találó Let’s Go névvel. A csónakot 3 helyi vezette és úgy néztek ki, mint Sandokan a filmekből. A feleségem irtózik a hajóktól, de valahogy ezen az úton ő sem félt. A három férfi tekintete végtelen nyugalmat sugárzott. Kicsit olyan benyomásom volt tőlük, mint akik az egész életüket a tengeren töltötték. Az utunknak 2 óra hosszúnak kellett volna lennie. De szerencsére Poszeidón, a tengerek Istene észrevette, hogy milyen fáradtak vagyunk már ezért elcsitította a hullámokat. Másfél óra alatt oda is értünk a szigetünkre Dhigurah-ra.

A kikötőben már vártak ránk a hajónk érkezésekor. Rajtunk kívül még kér ember érkezett a mi hotelünkbe. Egy nagyon modern golfkocsi parkolt a dokk mellett a füvön. Két indiai származású srác várt ránk. Szépen sorban felpakolták a poggyászainkat a golfkocsira, majd értetlenül bámultak ránk. „Csak ennyi?” Igen, csak ennyi – a télikabátot meg a kedvenc sálamat otthon hagytam az engedélyetekkel. A kicsi kocsi szépen lassan kigördült mi pedig megcsodálhattuk a szigetet, ahol a következő 7 napunkat eltöltjük majd.

Az út kb. 5 percig tartott – már ekkor tudatosítottuk, hogy ez bizony nem a világ legnagyobb szigete. A hotelba belépve pedig tárt karokkal fogadott a személyzet. Egy hétig ezekkel az emberekkel voltunk összezárva és valóban minden egyes mozdulatunkra odafigyeltek. Ilyen aprólékos törődést én még egyetlen szállodában sem kaptam! Kisvártatva megjelent a hotel menedzsere is, aki egy tál forró nedves törölközőt hozott, hogy felfrissítsük magunkat. Miután letöröltük az izzadságcseppeket a homlokunkról kaptunk egy pohár jeges teát is. Ha nem egy lakott szigetre érkeztünk volna, akkor valószínűleg egy pohár mohitót kaptunk volna, de ezzel számoltunk.

Az első nap pár órát aludtunk, aztán amikor felébredtünk már sötét volt. Persze nem bírtam magammal és ki kellett mennem a strandot megnézni. A feleségem természetesen közben már elképzelte, hogyan gyilkolnak majd le a helyiek és miképp kell kinyomoznia, hogy ki tette. Most, hogy ezt a posztot írom gondolhatjátok, hogy senki sem ölt meg a tengerparton. Cserébe olyan élővilágot láttam, amit még soha sem. Kisebb-nagyobb rákok futkároztak a lábaim alatt. Némelyik csigaházakban lakott, mások pedig úgy néztek ki, mint Sebastian a Kis Hableányból. Ekkor már kezdtem felfogni, hogy valóban a Maldív-szigetekre érkeztem.

Másnap az egész napot a strandon töltöttük. Két fontos felfedezést tettem. Az első az volt, hogy ez a sziget valóban úgy néz ki, ahogy a Maldív-szigeteket elképzeltem. Egyszerűen csak álltam a parton és tátott szájjal néztem azt, ahogy a hófehér homok találkozik a türkiz-kék Indiai-óceánnal. Igen, pontosan ezért utaztam ennyit és bátran kijelenthetem, hogy megérte! A másik dolog ettől sokkal idegesítőbb volt. A sziget telis-tele van szúnyogokkal! Akárhova mentünk akkora szúnyogok szálltak rám, hogy azt vártam mikor kap fel egy a csápjaival és ragad el a fészkébe, hogy megetessen a kis szúnyogfiókáival. Szerencsére a napra nem merészkedtek, így az első nap megoldottuk annyival, hogy nem mentünk az árnyékos területekre. Paphos óta még le voltam sülve, szóval nem is égtem le – annyira. Másnap már vettünk a helyi üzletben egy természetes szúnyogriasztó szprét. Ez pedig remekül bevált – szúnyoggond kipipálva. Kapjátok be köcsög szúnyogok, engem nem esznek meg a fiókáitok.

A következő nap megegyeztünk a feleségemmel, hogy ha már Maldív-szigeteken vagyok, akkor elmegyek egy fizetett kirándulásra. Megnéztem az ajánlatokat és arra jutottam, hogy legszívesebben a cetcápákkal szeretnék úszni. 76,- dollárba került és ehhez még 10 dollár volt a búvármaszk és a pipa kölcsönzése. Reggel a hotel bejáratánál ültem és várakoztam a kapitányra. Egyszer csak befutott még egy fiatal olasz pár és egy spanyol csajszi. Össze is állt a cetcápás csapatunk. Kivittek a golfkocsival a kikötőbe, majd onnan nekivágtunk a nyílt tengernek. A hajót ugyanaz a Sandokan vezette, mint aki Dhirugrah-ra hozott. Ahogy felszálltam a hajóra hirtelen eszembe jutott az Open Water (Elsodródva) című film. Már láttam is a lelki szemeim előtt, ahogy beleugrok a tengerbe és elúszik a hajó én pedig ott fogok hömpölyögni a hullámok között. Ráadásul egy nagyobb vihar is megérkezett idő közben. Az esély arra, hogy cetcápával ússzál nagyjából 50%, viharban még kevesebb.

Az esélytelenek nyugalmával odamentem a kapitányhoz. Reszketve, mint a nyárfalevél megkérdeztem, hogy mikor térünk meg. Sandokan hangosan felröhögött. „Ez neked vihar? Ez semmi! 15 perc és cetcápákkal fogsz úszni fiam”. Mindenféle válaszra számítottam, csak erre nem. Letelt a 15 perc, majd a 30 is. 60 perccel később ismét visszamentem a maldív tenger tigriséhez, hogy akkor megyünk-e vissza. Ekkor viszont megszólalt a rádiója. Meg van a cetcápa! A haverja épp akkor úszott el mellette és át is küldte a koordinátákat.

Közben varázsszóra elvonult a vihar is. A tengeri betegség is átment rajtam, szóval készen álltam életem egyik legnagyobb élményére. A hajó tetejére felmászott a másodtiszt, aki leginkább Jack Sparrow-ra hasonlított. Lelógatta a lábait a kapitány elé és úgy navigálta őt, hogy merre haladjon. Hirtelen befékezett a hajó és elordította magát a maldív Johnny Depp, hogy mindenki a vízbe! Belevetettem magam a hullámok közé, de az égadta világon semmit sem láttam. Feljöttem a felszínre és azt vettem észre, hogy a hullámok tisztára máshova sodortak el. Nagy nehezen visszaevickéltem a hajóhoz majd a kapitány megkérdezte, hogy tetszett. „Hát ettől jobban is költöttem el már 86,- dollárt” – válaszoltam. Szerencsére a hajó megtért és ismét befékezett. Újabb merülés következett. Ekkor viszont már ott volt előttem teljes életnagyságban. Nem hittem a szemeimnek. Én, az egyszerű falusi gyerek – aki David Attenborough filmeken nőtt fel hirtelen egy ilyen természetfilmbe csöppentem. Ez a hét méter hosszú példány ott lebegett előttem és közben tátott szájjal mosolyogva falta a planktonokat. Néhány pillanatra talán meg is szűnt körülöttem a külvilág. Pár percig még tudtam követni őt, majd elúszott. Rögtön arra gondoltam, hogy innentől kezdve teljesen mindegy, hogy Wizz Airrel csak egy kis hátizsákkal utaztam a Maldív-szigetekre – ettől nagyobb élményben sehogy sem lett volna részem. Egy csodálatos óriás teremtény úszkált épp előttem. Összegezve, ezek a cetcápák tényleg csodálatos lények – ha csak tehetitek, nézzétek meg őket a természetes környezetükben. Fotóm sajnos nincs róla. Az olasz srác megígérte, hogy átküldi a GoPro videóját a sznorkelezésről – innen is üzenem neki, hogy bekaphatja, mert nem küldte át.

A közvetkező nap felfedeztük a sziget északi részét. Leültünk beszélgetni a helyiekkel és próbáltuk megérteni, hogy milyen is az élet így elszeparálódva a világ többi részétől. Ha egy szóban kellene összefoglalnom, akkor legfőképp – gondtalan. A férfiak esténként fociznak a helyi futballpályán, a nők röplabdáznak.

Az anyukák és a nagymamák összegyűlnek a padokon és a gyerekekkel játszadoznak az utcákon. Mivel autó nincs igazán a szigeten, ezért a legnagyobb veszély a lurkókra a félóránként elrobogó egy-egy kis motor. Az egyik helyi nővel szóba elegyedtünk. Kifaggattam őt, hogy hogyan állnak a bikinis fürdőzéshez. Elmondta, hogy őt személyesen nem zavarja – megszokta már. Viszont a legnagyobb problémát az jelenti számára, hogy a gyermekeit a muszlim vallás alapján igyekszik nevelni. Amikor viszont megjelenik többnyire egy orosz nő, akkor az juszt is egy szál tanga bikiniben rohangál benn a faluban. Ahogy rám nézett azt kell, hogy mondjam megértettem miről beszél. A strandon egyébként tényleg ha láttam egy cérnavékony bikiniben egy csajt, akkor már távolról tudtam, hogy biztosan orosz lesz. Minden esetben az volt. Ha a feleségem kérdezné, akkor rá sem néztem. De ha mégis, akkor azok csak megvető pillantások voltak. És a nyálam is csak véletlenül csordult ki.

Az ötödik nap kimentünk a sziget déli részén található homokpadra. Több videót is láttam róla, hogy milyen lenyűgöző is az a homokpad, úgy hogy már nagyon izgatott voltam. Reggel a hotelt megkértük, hogy nem-e csomagolnának reggelit számunkra, mivel a homokpadon szeretnénk megreggelizni. Kicsit furcsának találták a kérésünket, de örömmel segítettek. Sőt, még egy tuk-tukot is intéztek, amely 5 dollárért elvitt egészen a sziget túlsó végére. Amikor odaértünk, hiába voltak az egekben az elvárásaim – még azt is sikerült überelnie ennek a látnivalónak. Úgy képzeljétek el ezt a helyet, hogy egy homoknyelv belenyúlik a tengerbe. Ezt jobbról és balról is tenger szegélyezi. Néhány pontban eltűnik a homoksziget, majd aztán újra és újra felbukkanik a vízből. Ilyen színű tengert pedig sehol a világon még nem láttam. Egy újabb látnivalók a Maldív-szigeteken amelyért önmagában már megérné oda utazni.

Mikor már azt hittük, hogy semmi sem lephet meg a szigeten, akkor nekivágtunk a dzsungel felfedezésének. Az emberek többnyire ezt biciklin teszik. Mivel sajnos az egész szigeten egyetlen biciklit sem találtunk gyereküléssel ezért mi gyalog vágtunk neki. Amilyen parányi ez a sziget, olyan gazdag az élővilága a pálmafákkal benőtt ösvény mélyén. Pár száz méter után döbbenten vettem észre, hogy egy óriási denevér repült el a fejem fölött. Klaudia szerint persze varjú volt, csak én látok rosszul. 5 lépéssel később sikítva örvendezett annak, hogy meglátott egy másik denevért. Gondolhatjátok, hogy ezután végig azzal szívattam őt, hogy mennyi varjú is van a szigeten. Útközben láttunk még kaméleonokat és óriásrákokat is. A parton pedig leszállt előttünk egy kócsag a víz felszínére, majd rendkívül gálánsan kisétált a tengerből.

Az utolsó pár nap már csak punnyadtunk a parton. Valahogy viszont egy másodpercig sem unatkoztam. Indulás előtt nagyon aggódtam azon, hogy mi a fenét csinálok majd én egy ilyen parányi szigeten ilyen sokáig. Végül viszont még én voltam az, aki azt sajnálta, hogy nem maradunk pár nappal tovább még Dhigurah-on. A búcsú a hotel személyzetétől szó szerint érzelgősre sikerült. Lola, a menedzser még egy ajándéktáskát is összerakott a kislányunk születésnapjára. A kicsi kapott egy plüss cetcápát – amit többnyire az apa mutogat a haverjainak, hogy ilyen nagy állattal sznorkelezett. Könnyes búcsúval elindultunk vissza a repülőtérre. Szép emlékekkel gondolok vissza a Maldív-szigetekre, de menni kellett -szóval egy hátizsákkal visszarepültünk Abu Dhabiba. Ott is eltöltöttünk pár napot, de erről egy későbbi posztban majd.

Utazás egy hátizsákkal a Maldív-szigetekre

Egy átlagos repülőjegy ára a Maldív-szigetekre nagyjából €550-€600 között kezdődik. Alapjáraton hármunkra ez egy egész nagy kiadás lett volna. A legnépszerűbb légitársaságok amelyekkel elérhető Male, a szigetcsoport fővárosa a környező repülőterekről a következők:

• Austrian Airlines – Talán ezt emelném ki legelsőként, ugyanis Bécsből egyenes járatot üzemeltetnek Male-ba. Budapestről egy rövid bécsi átszállással könnyedén elérhetőek a Maldív-szigetek. Az alap jegyár eléggé fapados, nem tartalmaz semmilyen feladott poggyászt sem, csak egy 8 kilós gurulós bőröndöt.
• Qatar Airways – Másodikként a katari nemzeti légitársaságot emelném ki, amelyek Dohán keresztül biztosítanak csatlakozást Male-ba. Nem véletlenül többször is ezt a légitársaságot választották a világ legjobb légitársaságának. A jegyár náluk tartalmazza a poggyászt is, és az egyszeri ingyenes járatmódosítást is. Többnyire a repülőjegy náluk a legdrágább.
• Emirates – A másik nagy közel-keleti légitársaság Dubai-on keresztül biztosít átszállást a Maldív-szigetekre. Egy feladott poggyászt az alap repülőjegy náluk is tartalmaz, ám a dátum sajnos nem módosítható.
• Flydubai – Az Emirates fapados leányvállalata. Csupán egy ingyenes kézi poggyász jár a legolcsóbb jegytípushoz. Az Emirates-hez képest jelentősen kényelmetlenebbek az üléseik és a gépeik is sokkal fapadosabbak. Cserébe az árak a Flydubai-nál sokkal barátibbak.
• Turkish Airlines – A török nemzeti légitársaság Isztambulon keresztül repül Male-ba. Elég sokszor el lehet náluk csípni az akciós Promo kategóriájú repülőjegyeket. Ezek a jegyek nem módosíthatók, ugyanakkor tartalmaznak egy feladott poggyászt is.
• Lufthansa – A „kedvenc” német légitársaságom is repül Male-ba. Ők ezt Frankfurton keresztül teszik. Én nekem elég kellemetlen tapasztalataim voltak velük korábban már, ezért ha egy módom van rá kerülöm őket. A legolcsóbb fajta repülőjegyük poggyászt sem tartalmaz és nem is módosítható utólag sem. Viszont ha sikerülne egy nagyon előnyös árú repülőjegyet elcsípnem náluk – akkor félretenném az ellenszenvem és repülnék velük is.
• Etihad – Ez az Abu Dhabi székhelyű légitársaság sajnos csak Bécsből repül, Budapestről nem. Viszont pontosan ez a „nem fapados” légitársaság szokta a legolcsóbb repülőjegyeket kínálni a Maldív-szigetekre. A legolcsóbb repülőjegy nem tartalmaz feladott poggyászt náluk sem és ugyanúgy mint a Lufthansánál, vagy pedig az Austrian Airlines-nál ez sem módosítható.
• Sri Lankan Airways – Ezt a légitársaságot még muszáj kiemelnem. Ha valaki velük utazik, akkor az számítson két átszállással. Többnyire az Emirates-szel repülnek codeshare-ben. És hogy akkor miért említem meg őket? Mert nem Male-ba repülnek, hanem Gan szigetére, a Maldív szigetek déli felfedezetlen részére. Innen már nem kell méregdrága transzfert fizetnetek a távoli szigetekre, hanem egyenesen a paradicsomban landoltok.

Mivel a Maldív-szigetekre létezik fapados járata is a Wizz Airnek, ezért őszintén szólva sajnáltam volna 1 repülőjegyért annyi pénzt kifizetni, amennyiből hárman elutazhatunk oda már. Nézzük egyesével azokat a dolgokat, amivel egy ilyen utazás jár:

KÉNYELEM

Igaz, kicsit kényelmetlenebb az út úgy, hogy az ülések nem hátradönthetők, de ezzel a kisebb kellemetlenséggel tudok létezni. Évente több transzatlanti utat is lerepülök különböző légitársaságok gépein és nagy általánosságban arra jutottam, hogy amíg nem business osztályon utazik valaki – addig egyetlen légitársaság sem éri meg a felárat. Gyakran már a fapados légitársaságok nagyobb lábteret biztosítanak, mint a hagyományos nagy légitársaságok. Ráadásul egy ilyen hosszú út után a turista osztályon mindenhogy nyúzott és elgémberedve érkezik meg az utas az úti céljára. Szóval engem különösebben nem zavartak a fapados légitársaság ülései. A megoldásom? Valahogy végig kell aludni az utat, és akkor frissen érkezel meg az úti célodra.

ÁTSZÁLLÁS

Nos ez a legnagyobb negatívum a Wizz Air járatainál. A Wizz Air a poszt írásának a pillanatában ugyanis csak Abu Dhabi-ból repül Malé-ba. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy ez a jövőben majd még változik – de jelenleg ezzel az ultra fapadosan csak innen tudtok eljutni Male-ba. A legnagyobb probléma pedig az, hogy a Wizz Air nem biztosít átszállásokat. Tehát ha késik az első repülőgéped, akkor hoppon maradtál és Abu Dhabi-ban rekedsz. A legbiztosabb megoldás egy hátizsákkal tehát az, ha pár napot Abu Dhabi-ban tölt valaki, majd azután utazik csak a Maldív-szigetekre . Ez viszont jelentősen megdrágítja az utat, szóval érdemes nagyon körülményesen átszámolni a költségeket.

POGGYÁSZ

A Wizz Air alapból csak egy hátizsákos kis kézipoggyászt biztosít a legolcsóbb kategóriájú repülőjegyéhez. Mi nekünk ez nem okozott különösebb gondot. Amúgy is két pár fürdőruhán kívül és egy szett nyári ruhán kívül mi másra van szüksége az embernek a Maldív-szigetekre? Ha valaki viszont nagy gurulós bőröndöt is szeretne magával vinni, akkor az sehogy sem lesz olcsó. Ugyebár négy repülőjegyet kell venni egy Maldív szigeteki utazáshoz:

• Budapest – Abu Dhabi,
• Abu Dhabi – Male,
• Male – Abu Dhabi,
• Abu Dhabi – Budapest

A poggyász ezeken az útvonalakon többnyire a legdrágább kategóriába esik, ezért számoljatok nagyjából 60 euróval útvonalaként. A négy útvonalra a teljes összeg +240,- euró. Na ugye hogy nincs is szükségetek arra a poggyászra, ha jobban belegondoltok? Ha pedig ne adj Isten egy nagy poggyászt is magatokkal akartok vinni, akkor azt újra fel kell adnotok a Wizz Air pultjánál. Ez tehát ismét komplikáltabbá teszi az átszállás menetét.

ABU DHABI REPÜLŐTERE

Ez volt a legnagyobb ismeretlen az egész repülőutunk során. Nem tudtam, hogy hogyan működik majd az egész átszállós procedúra annak tükrében, hogy két különböző repülőjegyet vettünk. Az Etihadnál azt állították, hogy el kell hagynunk a repülőtér épületét, be kell lépnünk a határellenőrzés után az Egyesült Arab Emirátusokba, majd újra el kell végeznünk az utasfelvételt és végül tovább repülhetünk. Nagy szerencsénkre nem így működött az egész. Fontos hozzátennem, hogy mi kifelé menet az Abu Dhabi – Male útvonalon Etihaddal repültünk. Így csak átsétáltunk a kapunkhoz és felszálltunk a járatunkra.

Ha Wizz Airrel utaztunk volna, akkor be kellett volna lépnünk Abu Dhabi-ba mert a magyar fapados légitársaság nem állít ki online beszállókártyát Abu Dhabi repülőteréről Male-ba. Szóval ha hasonló az ára a repülőjegyeknek Etihad-dal és Wizz Airrel, akkor ti is mindenképp az előzőt válasszátok! Mivel nem kellett belépnünk az Emirátusokba, ezért nagyjából 15 perc alatt már a kapunknál voltunk. Ha át kellett volna haladnunk az immigration-ön, akkor ugyanez a procedúra nagyjából 60 percet vett volna igénybe.

AZ IDŐ

Hány órát érdemes hagyni az átszállásra Abu Dhabiban? Ez egy olyan kérdés, amely gyakran felmerül. Mi nekünk 3,5 óránk volt arra, hogy elérjük a következő járatot és ez elégnek bizonyult. Viszont azt 100 százalékra előre senki sem tudja megmondani, hogy a budapesti járat mennyit késik majd. Én a következőképp számoltam: Ha több, mint három órát késne a járat, akkor igaz, hogy nem érjük el a csatlakozásunkat, ám ennyi időnél már jár a kártérítés összege – amely egy ilyen hosszú útvonalon €600-t jelent. Fontos tényező volt az is, hogy csak egy hátizsákkal utaztunk a Maldív-szigetekre és nem kellett a feladott poggyászunkra várnunk. Véleményem szerint a legtisztább megoldás egy napot Abu Dhabiban elölteni – végül is ez az egyik legjobb hely a világon egy pár napos városnézéshez.

Hasznos lehet! – A Wizz Airnek egyébként van egy olyan szolgáltatása is, aminek az a neve, hogy Missed departure fee. Ha lekésed a gépedet, de a járat indulása után 30 percen belül odaérsz a check-in pulthoz vagy felhívod őket akkor €80-ért átfoglalnak a következő járatukra. Ne legyen rá szükségetek, de ha mégis, akkor még kihúzhat a csávából.

BIZTOSÍTÁS

Az utazásaim során egy valamit megtanultam – az ördög sosem alszik. Ha véletlenül vis maior eset miatt törölték volna az első járatunkat – akkor az óriási szívás lett volna. Többek között ezért is kötöttem biztosítást a járatkésésre. A legjobb opció jelenleg a piacon az N26 online bank biztosítása. Ez minden egyes óra késésért €100-t fizet 2 óra késéstől kezdve. 4 óra késésnél már 300,- eurót fizettek volna, amely elég lett volna másnap egy új repülőjegyre Male-ba. Egy hónapra 10,- euróba kerül ez a biztosítás és szerény véleményem szerint ennyit bőven megért. Szerencsére nem kellett felhasználnunk, de fel voltunk készülve a legrosszabbra is. Bővebben erről a biztosításról itt írtam.

A FAPADOS REPÜLŐJEGY ÁRA

Jöjjön a válasz arra a kérdésre, hogy mennyi is az annyi. A négy egyirányú repülőjegy hármunkra összesen 840 euróba került. Ez fejenként 280 euró. Ez a repülőjegy nem tartalmazott semmilyen ételt és italt sem. Ráadásul poggyász sem volt az árban. Ha ezt az árat szeretnétek elérni, akkor ehhez szükségetek lesz a Wizz Discount Club tagsághoz is – erről bővebben itt. Amennyiben nem rendelkeztek a Wizz tagságival, akkor számoljatok hozzá ehhez az összeghez még 40 eurót. Nagyjából ez a minimális ár, amennyiért a poszt írásának a pillanatában le lehet foglalni ezt a repülőutat. Összegezve tehát Wizz Airrel csakis hátizsákkal tudtok olcsón utazni a Maldív-szigetekre.

A WIZZ AIR ÚTVONALAI

Számomra talán a legdühítőbb dolgot az egész utazásban a Wizz Air útvonalai okozták. Két dolog is szó szerint kiborított. Az első, amiről a legtöbbetek már biztosan hallott az, hogy az Abu Dhabi útvonalat jelenleg úgy repüli a Wizz Air Budapestről, hogy éjszaka tankolás és személyzetcsere céljából megszakítja az útvonalát Cipruson. Ez nagyjából 2 órával hosszabbítja meg az utazási időt. A pilóta azt mondta, hogy erre azért van szükség mivel éjszaka tilos a repülés Irak és Irán fölött. Fő a biztonság, de nappal nem lőhetik le azt a gépet az arab terroristák? Költői kérdés volt, ne válaszoljatok.

A másik dolog, amelyen megbotránkoztam a Maldív-szigeteki repülőúthoz kapcsolódik. Az Abu Dhabi – Male és a Male – Abu Dhabi útvonalak mind egy órával hosszabbak, mint az Etihad járatain. Ennek pedig teljesen egyszerű magyarázata van. A légi közlekedésben létezik egy úgy nevezett ETOPS igazolvány. Ez azt szabályozza, hogy egy adott légitársaság milyen távol repülhet a legközelebbi repülőtértől. Nos, a Wizz Air nem rendelkezik ilyen ETOPS igazolvánnyal. Ez okból kifolyólag India területe fölött repülnek és nem a nyílt óceán fölött. Az út így egy órával hosszabb, mint más légitársaságoknál. Egy óra nem a világ vége, de azért ha nem muszáj, akkor ezt az időt nem a levegőben töltöm.

Egy hátizsákkal a Maldív-szigetekre: Miért pont Dhigurah?

Hogy miért pont Dhigurah-ot választottuk egy hátizsákkal Maldív-szigetek összes szigete közül? Az 1200 sziget közül Dhigurah tetszett meg a leginkább. Indulás előtt hosszasan tanulmányoztam, hogy melyik a legjobb lakott sziget az országban.

Végül a mérleg nyelve Dhigurah-nál lendült át leginkább a pozitívumok irányába. A következő indokok miatt esett erre a szigetre a választásunk:

• Az egyik legnagyobb sziget az országban, így volt rá a legnagyobb esély, hogy nem unatkozok majd.

• Könnyedén elérhető Male-ból a reptérről. Nem kellett sehol sem átszállnunk. Nem kellett hidroplánnal utazni, hogy eljussunk ide. Ezzel rengeteg pénzt meg lehet spórolni. A transzfer „csupán” $65 volt egy irányba és mindössze 2 órás az út motorcsónakkal. Hidroplánnal ugyanez nagyjából $400 lett volna.

A Motorcsónakok egyébként a poszt írásának pillanatában a következőképp közlekednek:

Male repülőtér – Dhgiurah

• 11:00 – 13:00
• 16:00 – 18:00
• Kivéve péntekenként akkor: 10:00 – 12:00 és 15:00 – 17:00

Dhigurah – Male repülőtér

• 06:30 – 08:30
• 13:45 – 15:45

A motorcsónakos közlekedés viszonylag pontos és csak nagyon extrém viharok esetén törlik ezeket a hajóutakat a helyiek elmondása alapján.

• A szigeten több mint tíz étterem található. Ha esetleg nem jött volna be a hotelben az étel, akkor is lett volna még választék.

• Dhigurah 4 kilométer hosszú tengerparttal rendelkezik – úgyhogy mindenki találhat még a legnagyobb főszezonban is magának egy privát strandszakaszt.

• A szigeten a hotelárak igaz magasabbak, mint pl. Maafushin, de még mindig lényegesen olcsóbbak mint egy resort szigeten.

• Dhigurah közelében az egész évben lehet cetcápákkal és ördögrájákkal sznorkelezni – ezt mindenképp ki szerettem volna próbálni. Mivel ezek a tengeri állatok nagyon közel élnek Dhigurah szigetéhez, ezért lényegesen olcsóbbra jön ki, mint a távolabbi resortokból.

A legnagyobb negatívumok Dhirugrah-hal kapcsolatban a következő dolgok voltak:

• Azért valahol legbelül én bennem is ott volt a félelem, hogy mi lesz akkor, ha tele lesz szeméttel az egész sziget. Szerencsére ez nem igazolódott be. Viszont hazudnék ha azt mondanám, hogy nem láttunk sehol sem eldobált hulladékot.

• A reggeli imára hívást azért szokni kellett. Kicsit olyan érzés volt, mint ha valaki azért, hogy megvicceljen beállította volna a telefonomon hajnali 4:30-ra ébresztőnek Zámbó Jimmy legrosszabb számát kétszeres sebességen. Igaz, Pár nap múlva már fel sem figyeltem rá. Mondjuk azt nem értem, hogy miért kell a muszlimoknak hangosbemondón nyomatni az imára hívást naponta ötször – amikor a szigeten a lakosok nagy része is teljesen ignorálta.

• Szomorú látvány volt a sok kifehéredett halott korall látványa a tengerparton. Amíg az ember nem látja a saját szemével, addig csak legyint egyet. Az emberiség gyorsabban elpusztítja ezt a bolygót, mint ahogy gondolnánk… Ez viszont nem csak Dhigurah-on gond, hanem az összes létező szigeten.

• A szigeten rengeteg helyen folyik az építkezés. Az egyik éjjelt végig kalapálták a szomszédból. Kibírtuk, de nem ez volt a legkellemesebb élményünk.

Ezen kívül viszont semmi más nem zavart. Egy viszonylag tökéletes nyaralást kaptunk.

Szállások a Maldív-szigeteken

Dhigurah-ról azt kell tudni, hogy egy lakott sziget nagyjából a Maldív-szigetek középső részén. Nincs se túl közel a fővároshoz, se túlságosan távol. Pár dolgot muszáj megemlítenem erről a lakott szigetről:

A sziget északi felén élnek a helyi lakosok. A házaik elég egyszerűek. Főként olyan házikókat képzeljetek el, mint amilyet a balkánon látni, amelyeken még nincs vakolat. Dhigurah szigetéről fontos azt tudni, hogy a sziget északi felében – a kikötő közelében található a sziget szeméttelepe. Érdemes ezért a lehető legdélebbi szállások közül választani. A legjobb szállások a szigeten a következők:

A legjobb spórolós hotel – Infinity Beach Dhigurah

Ez a legolcsóbb hotel az egész szigeten. Az elhelyezkedése nem túl jó, benn van közvetlenül a faluban. Viszont ennek az az előnye, hogy az üzlet és az éttermek nagyon közel találhatók a szálláshoz. A hátránya, hogy a legjobb része a bikini beachnek nagyjából 15 perc sétára van a szállástól. A szállás ára már tartalmazza a reggelit is, szóval valóban kiemelkedő ajánlatot nyújt a hotel.

Az arany középút – Whaleshark Beach

Mi ebben a hotelben szálltunk meg. Igaz, hogy lett volna olcsóbb szállás is a szigeten – de mégis csak a Maldív-szigetekre utaztunk úgy éreztük, hogy egy kicsivel többet megéri itt a szállásba invesztálni. Remek ötlet volt, ugyanis ez a szállás nálunk simán négy csillagot kapna. A szobák makulátlanul tiszták voltak. A személyzet pedig a méregdrága resort szigeteken edződött. Minden egyes lépésükön érződött a törődés. A szoba ára már tartalmazta a reggelit is. A szakács minden reggel előttünk sütötte az isteni finom omlettünket. Én csak ajánlani tudom – szívesen visszatérnék ide.

Ami még jelentősen megkönnyítette azt ott tartózkodásunkat az a hotel mosodája volt. Mivel csak egy hátizsákkal érkeztünk a Maldív-szigetekre nem túl sok ruhát hoztunk magunkkal. A hotelben szerencsére 10 dollárért kimostak egy nagy szatyor ruhát. Szóval ezzel sem volt gond.

A legjobb luxushotel – Boutique Beach All Inclusive Diving Hotel

A sziget legjobb szállodája a búvárkodásra specializálódott. Egyedül ez a szállás nyújt a poszt írásának a pillanatában egyedül all-inclusive ellátást Dhigurah szigetén a vendégek számára. Természetesen az all-inclusive ellátás Dhigurah-on nem tartalmaz alkoholt, így csak a többi ételre és italra vonatkozik a szállodában. Ennek ellenére bátran ajánlom ezt a hotelt azok számára, akik gondtalan nyaralásra vágynak. Mi több alkalommal is itt ebédeltünk, illetve vacsoráztunk.

Amennyiben a fenti három hotel közül egyik sem felel meg, akkor érdemes körülnézned a Booking.com további ajánlatai között még, bár a szigeten nincs túl sok hotel:

A következő hotelek még számomra nagyon tetszettek:

• Unwind Dhigurah – A legjobb elhelyezkedésű hotel
• Bliss Dhigurah – Medencés hotel, azok számára, akik nem csak a tengerben szeretnének fürdeni
• TME Retreats Dhigurah – Remel ár/érték arányú hotel rögvest a tengerparton
• Sands Grand Hotel – Nagyjából ugyanazt tudja, mint a mi hotelünk. Ha ez olcsóbb, akkor inkább ezt foglaljátok le.

Mennyibe került végül is a Maldív-szigetekre az utazásunk?

A következő költségek merültek fel amikor hátizsákkal utaztunk a Maldív-szigetekre:

• 3 Repülőjegy ára oda-vissza – €840
• Szállás 7 napra reggelivel Dhigurah-on – €532
• Motorcsónakos transzfer Male és Dhigurah között oda-vissza 1 főre – €118
• Fél napos program: sznorkelezés cetcápákkal – €78
• Költőpénz: ebéd & vacsora & szuvenírek – €500
• EGYÜTT 3 főre – €2186

Összegezve megéri egy hátizsákkal elutazni a Maldív-szigetekre?

Milyenek az árak a lakott Maldív-szigeteken? Ha csak egy hátizsákkal utazok a Maldív-szigetekre, akkor sem halok éhen?

Leírom ide a saját tapasztalataimat a Whaleshark Beach hotelből. A szálláson az ivóvíz korlátlan mennyiségben ingyenesen a vendégek rendelkezésére áll. Bármennyit kérhettünk, készségesen kaptunk belőle. Azért ez elég fontos dolog egy ilyen forró trópusi országban. Az ebédet és a vacsorát többnyire a Remora étteremben fogyasztottuk el. Ez nagyjából 10-15 dollárba került egy főre. A többi étteremben is hasonló árakkal találkoztunk. Mivel a szigeten nincs alkohol, ezért nem költöttünk fölöslegesen a piára – így a nyaralásunk végén jelentősen sokat spóroltunk az átlagos kiadásainkon. A programok ára kicsit húzósabb – de ezek csak választható opciók. A következő ajánlatokat kaptuk: cetcápa sznorkeling $76, ördögrája sznorkeling $58, korallzátony sznorkeling $52, teknőszátony sznorkeling $58, egész napos hajókirándulás ebéddel $120, Wow Atoll látogatása $150, horgászás a naplementében $50, egyszeri búvár merülés felszereléssel $93, 10 merülés $689, merülés PADI licensz nélkül $178, Amaya Kuda Rah resort látogatás $130 (transzfer) + $75 a belépő/fő, Nova Maldives $150 (transzfer) + $65 a belépő/fő, Centara Grande $200 (transzfer) + $150 a belépő/fő.

Mik a legfontosabb látnivalók a Maldív-szigeteken? Mit lehet ott csinálni egy hétig?

Dhigurahon a legfontosabb látnivalók a következők: a homokpad a sziget déli részén, a bikini beach és a sziget élővilága. Dhigurah főleg a cetcápáiról híres. Ezen a szigeten sokkal nagyobb az esélye a turistáknak cetcápákat látni a tengerben, mint bárhol máshol a Maldív-szigeteken belül. Fizetős programok keretén belül el juthattok akár a szomszédos resortok egyikére is. Ha pedig láttál már cetcápákat, akkor még mindig el mehetsz sznorkelezni az ördögrájákkal, teknősökkel illetve a többi cápával együtt. Ha valaki nagyon pörgős stílusban szeret utazni, akkor az tervezze be az útját legalább 2-3 szigetre. Aki meg csak nyugalomra vágyik, az simán feltalálja magát akár két hétig is Dhigurahon.

Milyen az éjszakai élet Dhigurah-on a Maldív-szigeteken? Lehet ott valahol bulizni?

Az éjszakai életet Dhigurahon két szóval le tudnám írni: nem létezik. A szigeten hiába keresel bárokat vagy clubbokat – nincsenek. A TME resort mellett az egyik este hangosabb zenét hallottam úgyhogy odalestem. Egy étteremben fényshow is volt, de a hely teljesen üres volt. Azért akárhogy is nézzük, az európai bulikultúra szerves része az alkohol. Ez nélkül elég nehéz egy szórakozóhelyet működtetni. Miután beletörődtem, hogy nincs semmilyen éjszakai élet sem a szigeten, kisétáltam a tengerpartra. A holdfényben tündökölő tenger még éjszaka is lenyűgöző látványt nyújtott. Órákon át csak ott ültem és néztem ahogy a kíváncsi kis rákok kerülgetnek. Összegezve tehát, ha egy hatalmasat szeretnél bulizni, akkor ne a Maldív-szigetekre utazz. Vagy legalábbis ne Dhigurah-ra.

Milyenek a helyi ételek a Maldív-szigeteken? Lehet ott mást enni tengeri herkentyűkön kívül?

A legnépszerűbb maldív ételek főként a tenger gyümölcseiből készülnek. A következő ételeket érdemes megkóstolni: Mas Huni (fűszeres darált tonhal, főként reggelihez szokták enni), Garudhiya (nagyon erős illatú halleves), Masroshi (tonhallal töltött indiai chapati tészta), Boshi Mashuni (banánfa virágából készített saláta), élve megfőzött homár, Saagu Bondibai (kókusztejből készített vegetariánus étel), Kulhi Boakibaa (haltorta), Aluvi Boakibaa (kókuszsüti). A többi ételük nagyjából az indiai konyha lightosan módosított ételeiből áll. Én nem annyira szeretem a halat, de több helyi ételt is megkóstoltam és egyiket sem köptem ki undorral a számból. Aki szereti a tenger gyümölcseit azt a Maldív-szigetek kulináris élvezetei egyenesen a mennyországba repítik majd. Szóval jöhetsz a Maldív-szigetekre egy szimpla hátizsákkal is – attól nem kell tartanod, hogy éhezni fogsz majd.

Összegezve hogy tetszett a Maldív-szigeteki kirándulunk? Visszamennék még valamikor oda?

Lehet, hogy én vagyok az egyetlen ember a világon, aki soha nem akart eljutni a Maldív-szigetekre. Teljesen hidegen hagytak az álomszép partjai. Valahogy mindig is úgy vélekedtem, hogy tengerpart és tengerpart között nem lehet akkora különbség. És miután eljutottam ide a paradicsomba hirtelen 180 fokbot változott a véleményem. A strandok, a tengeri élővilág, a természet mind-mind különlegessé teszik ezt a helyet. Nagyon örülök hogy egy hátizsákkal belevágtunk az utazásunkba a Maldív-szigetekre – így a költségeink sem szöktek az egekbe. Ahogy oly sok esetben, itt is csak elindulni volt nehéz – utána már jött minden magától. Kisbabával ettől jobb egzotikus úti cél szerintem nem létezik. Ha pedig egyszer jön majd a második trónörökös, akkor szívesen megnézzük a többi szigetet is. Úgyis maradt még 1199 sziget.