Kalifornia nem csak nagyvárosokból áll. Az Amerikai Egyesült Államok legnépesebb állama még az amúgy is sűrű mezőnyből is kiemelkedik a természeti látnivalók terén. Olyan lenyűgöző nemzeti parkokat találtok itt, mint például a Yosemite Nemzeti Park, A Halál Völgye, Joshua Tree és nem utolsó sorban a Sequoia Nemzeti Park. Ebben a posztban pedig pontosan erről az utóbbiról írok majd. A mamutfenyők a világ legmagasabbra megnövő tűlevelűi. Ezek a lenyűgöző természeti csodák a világ csupán egyetlen részén élnek meg – a Sierra Nevada sivatag nyugati hegyoldalában. Ráadásul ehhez még a magaslatnak is megfelelőnek kell lennie, ugyanis 1200 méter alatt, illetve 2500 méter fölött ezek az óriásfenyők nem találnak tápláló talajra. Ilyen körülmények között egy valóságos csoda már az is, hogy ezek a fenyők a mai napig még léteznek. Az pedig, hogy az embere a saját szemeikkel megcsodálhatják őket még hihetetlenebb dolog. Az Egyesült Államok természetvédői ezt a természeti csodát kellő időben felismerték és 1890 óta a Sequoia Nemzeti Park kiemelt fontosságú természetvédelmi területté vált. Az amerikai utazásaim során minden egyes alkalommal a nemzeti parkok nyűgöznek le a leginkább. Évről-évre pont ezért igyekezek egyet-egyet beiktatni az úti terveimbe. Legutóbb májusban pedig pontosan a Sequoia Nemzeti Park került sorra. Igaz kissé messze található mindentől, de az utazás körülményességét könnyedén kárpótolja a hely semmivel le nem írható varázsa. Az élményeimről a posztban olvashattok tovább.
Tartalom
Érdekességek a Sequoia Nemzeti Parkról
- A Sequoia Nemzeti Park az Egyesült Államok második legöregebb nemzeti parkja. Az első helyet a Yellowstone Nemzeti Park foglalja el. Ezt Ulysses S. Grant tábornok 1872-ben alapította. A Sequoia-t 18 évvel később, 1890-ben nyilvánították nemzeti parkká.
- A Sequoia Nemzeti Park valójában nem egy nemzeti park, hanem kettő az egyben. 1943 a Sequoia Nemzeti Parkot egyesítették a Kings Canyon National Parkkal. Így a látogatók két gyönyörű helyet is megnézhetnek egy jegy áráért.
- A Déli Sierra indiánok voltak a Sequoia és Kings Canyon őslakosai. Ami nem kicsit meglepő volt számomra az az, hogy a Sierra-hegység csúcsai között a különböző indián csoportok milyen bonyolult kereskedelmi kapcsolati hálózatot hoztak létre.
- Az első amerikai, aki felfedezte a Sequoia Nemzeti Parkot Jedediah Smith volt. A leírások alapján 1827-ben a Stanislaus folyó partján hódokat kergetett és csapdákat állított nekik. Ekkor fedezte fel egy véletlen során ezt a csodálatos területet.
- 1860-ban a Yale Egyetem végzőse egy expedíciót indított az addig feltérképezetlen Sierra hegységbe. A céljuk az volt, hogy kijelöljék az ökológiailag fontos területeket. Ez sikerrel járt, ugyanis azóta a hely nemzeti parkként üzemel.
- A másik híres ember, aki ehhez a parkhoz kapcsolódik nem más, mint George W. Stewart. Ő volt az, aki követelte, hogy törvénybe iktassák a mamutfenyők kivágásának a tilalmát. Bár a törvényt nem fogadták el, de többek között a beadványának köszönhetően 1890 szeptember 25-én a Sequoia Nemzeti Park lett az USA második nemzeti parkja.
- Az amerikaiak rendkívül büszkék arra, hogy a Sequoia Nemzeti Park volt az első olyan nemzeti park a világon, amelynek a vezetője egy afroamerikai származású férfi volt. Az ő neve Colonel Charles Young volt. Ma az egyik mamutfenyő az erdőben az ő nevét viseli.
- Amennyiben Alaska-tól eltekintünk, akkor itt található az összefüggő kontinentális USA legmagasabb hegycsúcsa – a Mount Whitney. Ez a 4421 méter magas csúcs Amerika egyik jelképe. Ha valaki fel szeretne jutni a tetejére, akkor a John Muir Trail-t kell végigtúráznia. Figyelem! Nem lesz könnyű feladat!
- Bár Sherman tábornok már nem ma halt meg, a róla elnevezett fa még a mai napig él. Sherman csupán 180 centiméter magas volt. Viszont a fenyőfája, a világ legnagyobb tűlevelűje a General Sherman fenyő 84 méter magas és 11 méter az átmérője.
- A park teljes területe 3504 négyzetkilométer. A jó hír pedig az, hogy ennek a területnek a 95% még a mai napig a zord vadon. Szóval aki szeretne elvonulni az emberektől a természetbe, az keresve sem talál ettől jobb helyet.
- Aki egy igazi kihívásra vágyik, az nekileselkedhet a John Muir Trail-nek. Ez a 355 kilométer hosszú túra a Yosemite-völgyből indul és egészen a Mount Whitney csúcsáig tart. A túraútvonal az Egyesült Államok legszebb hegyvidéki tájain halad keresztül. Figyelem! A Mount Whitney megmászásához külön engedélyre van minden túrázónak szüksége.
- George W. Bush volt az első elnök, aki hivatali ideje alatt ellátogatott a Sequoia és Kings Canyon Nemzeti Parkokba. Bush nem csak lazult a parkban, de meg is mászta a Moro Rock-ot
Személyes élményeim
– Legyen Mustang?
– Legyen Mustang!
Hangzott el a párbeszéd az autókölcsönzőben. Az autóbérlés teljesen flottul ment. Csupán pár dokumentumot kellett kitöltenünk és már ott is hevert előttünk az asztalon a cabrio Mustang kulcsai. Soha az életben még nem ültem cabrioban. De végül is hol máshol próbálná ki ezt az ember, mint a Sierra Nevada sivatagban süvítve. Ami viszont elsőre remek ötletnek tűnt, az második blikkre már nem annyira adta magát. A lehúzott tetőnél süvítő szelet még kellemesnek is mondtam volna. De a 40 fokos tűző napban tető nélkül olyan érzés volt autókázni, mintha a Star Wars Tattoine bolygójára csöppentünk volna. Ha valami egyáltalán nem éri meg a felárat, akkor az a cabrio. Amilyen gyorsan lehúztuk, olyan gyorsan vissza is tekertük. Vagyis csak tekertük volna, feltéve ha tudtuk volna hogy hogyan kell. Ráadásul a sivatagban még a térerő is akadozott, úgyhogy még jó pár kilométert kellett haladnunk, mire megtudtuk keresni a Youtube-on, hogy hogyan lehet felhúzni a tetőt. Sebaj, a Mustang ettől függetlenül egy életérzés Amerikában.
A Sequoia Nemezeti Park legnagyobb hátránya, hogy minden nagyobb várostól messze van. Legyen az akár Las Vegas (6 óra 10 perc egy irányba), San Francisco (4 óra 10 perc egy irányba) vagy pedig Los Angeles (3 óra 45 perc egy irányba). A három nagy város közül egyértelműen Los Angelesből közelíthető meg a leggyorsabban. Viszont egy nap alatt még így is csak nagyon körülményesen nézhető meg. Mi a lehető legtöbb élményért még kora reggel elindultunk. Ha pedig már a filmek fővárosából indultunk, úgy döntöttünk, hogy út közben megállunk egy izgalmas forgatási helyszínen is. Mivel mindig is szerettem Quentin Tarantino filmalkotásait, ezért a Kill Bill-ből ismert kápolna könnyedén adta magát. A helyszín egy csupán 45 perces kitérőre volt az útvonalunktól – ennyi még simán belefért. Innentől kezdve pedig az utazásunk átcsapott egy klasszikus amerikai roadmovie-ba. Becsatoltuk a biztonsági öveket a Mustangban. Lehúzott ablakokkal (nem tetővel) róttuk a mérföldeket Kalifornia végeláthatatlan sivatagjaiban. Sokszor hosszú perceken át a kormányhoz sem kellett érnünk a végtelenül egyenes autópályákon. Út közben megálltunk tankolni, egy lepukkant mexicói étteremben beverettünk pár taco-t házi készítésű guacamoleval. Ezután pedig tövig nyomtuk a másik dolgot, amit egy férfinek tövig kell – a gázpedált.
Nagyjából 11 óra körül értünk oda a Kill Bill-es kápolnához. És azt kell, hogy mondjam a hely önmagában egyáltalán nem érte meg a kitérőt. Egy ósdi omladozó falú épületet találtunk ott, ahova be sem lehetett menni. Ráadásul a kápolna magántulajdonban van, szóval még a területet is szöges dróttal vették körbe. Ha pedig ez nem lenne elég, akkor a tulaj még egy bitang nagy teherautót parkolt le a bejárat elé, hogy az emberek még véletlenül se tudjanak ott fényképezkedni a kápolnával. Az ablakba ennek ellenére egy hirdetésre lettünk figyelmesek, aminek nagyjából ennyi volt a mondanivalója:
„Hé Hollywood! Filmforgatási helyszínt kerestek? Akkor épp megtaláltátok. Hívjatok fel!” – Na az átlagember nem nézheti meg, hogy hol lőtte fejbe Uma Thurman karakterék David Carradine. De ha elég vastag a pénztárcád akkor te is forgathatsz ott egy saját filmet. Arra viszont, hogy csak simán besétálsz egy misére biztosan ne számíts majd. Még akkor sem, ha egy eredeti Hattori Hanzō szamurájkard birtokosa vagy.
Még pár fotót készítettünk a kápolna előtt, majd nekivágtunk az utazásunk hátralevő felének. Az út folyamán a legkülönlegesebb látványt az nyújtotta, ahogy a kietlen sivatag folyamatosan elkezd kizöldülni. A kopár sziklákat felváltották a zöldellő mezők és a narancsfa ültetvények. Az út mellett epret termesztettek a helyi földművesek – be is lakmároztunk belőle. Kora délután érkeztünk meg a Sequoia Nemzeti Park bejáratához. A belépőjegy ára 20,- dollár egy főre, vagy pedig 35,- dollár egy autóra. Aki stoppal érkezik, az mindenképp kéredzkedjen be egy autóba és megúszta a belépti díjat. Ez a belépőjegy érvényes a Sequoia Nemzeti Parkba is, illetve a King’s Canyon Nemzeti Parkba is.
A bejárat után viszont kissé elbizonytalanodtunk. Ööö, hogyan tovább? Az út csaknem száz kilométeren át folytatódik és igazából mindent úgysem tudunk megnézni. Szóval az utazásunk fő látnivalójának a világ legnagyobb fáját jelöltük ki. Ezt a fát William Tecumseh Sherman tábronokról nevezték el, aki az amerikai polgárháborúban szolgált. Bár a biológusok száz százalékra nem merik kijelenteni, de a mai tudásunk alapján ez a világ legnagyobb fenyőfája. Azért ez az egykoron kis cserje valóban elért valamit az életben.
A bejárattól körülbelül egy órát kellett még vezetni az Öreg Sherman fenyőfához. A kacskaringós kanyaroknál sokszor meredek szakadék tátongott a járművünktől mindössze pár méterre. Ekkor tudatosítottam, hogy ezek a mamutfenyők valóban az átlagtól magasabban nőnek. Összesen 2109 méter magasságig tekeregtünk az úton haladva. Közben láttunk megvadult zuhatagokat, tűleveleken keresztül beszűrődő napsugarakat, romantikusan bagzó mókusokat, sőt még egy szikla alá beszorult teherautó emléktábláját is meg tudtuk szemlélni. Sok helyen kifejezetten a Yosemite Nemzeti Parkra emlékeztetett a Sequoia Nemzeti Park. Az igaz, hogy egy hajszállal jobban tetszett – de ha valakinek csak erre van ideje annak sincs oka bánkódnia. A hegyek sziklaalakzatainak a többségéről amúgy nem is tudnám egy fotó alapján megállapítani, hogy melyik parkban található.
Nagyjából egy óra kocsikázás után meg is érkeztünk a világ legnagyobb fájának a kiemelt parkolójához. A parkolótól még körülbelül 30 percet kell sétálni egy gyönyörű erdőben a mamutfenyők között. Néhol helyen még érződik a legutóbb tűzvész, amely lecsapott ebben a nemzeti parkban. Szerencsére a legfontosabb élőlényeket és a legnagyobb fenyőket sikerült megállítaniuk a hősies tűzoltóknak. Így még annak a kínai családnak is esélye nyújt megcsodálni a természetet, aki minden egyes fotómba beleugrált az idióta kalapjukban. A séta legvégén pedig elém tárult a legmonumentálisabb fenyőfa, amit valaha láttam. Ahogy alatta álldogáltam, akkor tudatosítottam, hogy milyen parányi is az emberi lét. Valahol legbelül még az sem lepett volna meg, hogy ha megmozdul ez a fenyőfa, mint A Gyűrűk Ura könyvekben az entek fa óriásai. Nagyjából egy órán át élveztük General Sherman látványát és nem bírtunk betelni vele. Újra és újra megnéztünk minden szemszögből. Komolyan nem értem, hogyan tud valami ilyen óriásira megnőni.
A King’s Canyonra már jóformán nem is maradt időnk, ugyanis idő közben besötétedett. Pedig bizony ott is maradt volna még látnivaló. Pár gyors pillantást vetettünk a sziklákra, majd elindultunk visszafele. A park kapuit pontban sötétedéskor hagytuk el. Utólag szomorú szívvel jelentem ki, hogy ez a hely bizony ettől több időt érdemelt volna. Sajnos ezúttal viszont csak ennyire jutott időnk. A látogatásunk után még vissza kellett keverednünk Los Angeles büdös utcáira. Ahogy belegondoltam, hogy nemzeti parkot a drogos csövesekre kell visszacserélnem könny szökött a a szemembe. Remélem, hogy még egyszer visszajutok ebbe a földi paradicsomba.
Szállások a Sequoia Nemzeti Park közelében
A legjobb budget tipp: Motel 6-Visalia
50 kilométerre a Sequoia Nemzeti park bejáratától található Visalia települése. Nagyjából háromnegyed óra alatt elérhető innen a nemzeti park. Igaz, hogy kissé távolabb esik ez a város a látványosságoktól, cserébe viszont a szállásárak itt már lényegesen olcsóbbak. Mivel gyanítom, hogy az olvasók 99.99% bérelt autóval érkezik majd a Sequoia Nemzeti Parkba, ezért ez egy remek opció lehet bárki számára. A Motel 6 egyébként egy általánosan elismert hotel márka az Egyesült Államokban, többnyire remek minőséget képviselnek.
Az arany középút: Comfort Inn & Suites Sequoia Kings Canyon
Ez a szálloda egyenesen a nemzeti park bejárata előtt található Three Rivers faluban található. Innen már szó szerint csak egy kőhajításnyira van a Sequoia Nemzeti Park bejárata. Maga a szálloda remek értékeléssel bír, az árai pedig a látványosságok közelségét tükrözik. Nagy pozitívum, hogy a reggeli árát már tartalmazza az alap szobaár is. Akinek nem okoz gondot egy kicsivel többet kifizetnie a szállásért a kényelemért, az különösen díjazni fogja a Comfort Inn hotelét.
A legjobb luxus szállás: Sequoia Studio Suites
Mond valamit az a szó, hogy glamping? Az angol „glamourous camping” szóból ered, ami annyit jelent magyarul, hogy „elbűvölő kempingezés”. Ha szeretnéd kipróbálni, hogy milyen érzés luxus körülmények között egy nemzeti parkban „sátorozni”, akkor azt hiszem megtaláltad a számodra legmegfelelőbb szállást. Azt hiszem, hogy akárki is száll itt meg az egy életre szóló élménnyel lesz gazdagabb. Vessetek pár pillantást a fotókra, megéri.
Túrázási lehetőségek
Bár a parkban számtalan túraútvonal közül lehet választani, én csak a három legérdekesebbet szeretném kiemelni:
Moro Rock
- Túra hossza: 1,3 kilométer
- Nehézség: közepes
- Időtartam: 30 perc és 1 óra között
- Szintemelkedés: 92 méter
Bizonyára a legtöbb olvasónk már hallott a Yosemite Nemzeti Park Half Dome nevezetű hegységéről. A Moro Rock rendkívül hasonlít ehhez a különleges képződményhez. Ennek a gránit sziklának a rétegei az időjárás és a gravitáció következtében folyamatosan omlanak le. Főként ennek köszönheti a „csupasz, lecsiszolt” kinézetét. A Half Dome-al ellentétben a Moro Rock könnyedén megközelíthető. Ahhoz, hogy valaki feljusson a csúcsra 350 lépcsőfokot kell megmásznia. A lépcsőfokokat védőkorlát szegélyezi, de a tériszonyosoknak semmiképp sem ajánlanám.
Sunset Rock
- Túra hossza: 2,25 kilométer
- Nehézség: könnyű
- Időtartam: nagjyából 1-2 óra
- Szintemelkedés: 92 méter
Ez a legjobb túra a Sequoia Nemzeti Parkban a naplemente megtekintéséhez. Egyáltalán nem nehéz túra, bátran ajánlom még a kisgyermekes családoknak is. A kilátás felülről lenyűgöző, szinte az egész völgyet belátni. Ha valaki a naplementét szeretné ezen a túrán megcsodálni, az mindenképp hozzon magával egy fejlámpát. Nagyon hirtelen besötétedik és a cédrusfák között sötétben botorkálni nem a legkellemesebb élmény.
General Sherman
- Túra hossza: 1,6 kilométer
- Nehézség: könnyű
- Időtartam: nagyjából 1 óra
- Szintemelkedés: 60 méter
Ha csak egy túrára van időtök ebben a nemzeti parkban, akkor mindenképp ez legyen az. Hogy miért? Mert ez az út vezet a világ legnagyobb törzsű fájához – a legendás General Sherman-hez. A fa kerülete 32 méter, és több mint 52 500 köbméter tűzifát lehetne belőle kinyerni. A kora nagyjából 2700 év lehet. Ha ez a fa beszélni tudna, elég sok jó sztorija lenne. Szánjatok a túrára egy kicsivel több időt, ugyanis rengeteg lenyűgöző látnivaló mellett halad el ez a rövid kis ösvény. Számoljatok azzal is, hogy itt már bőven 2000 méter magasság felett lesztek, azért ezt már mindenkinek a tüdeje megérzi az emelkedőkön túrázva.
Összegezve
- Megközelíthetőség – 10/5
- Látványvilág – 10/8
- Tömegnyomor – 10/5
A Sequioa Nemzeti Park nem a legszebb nemzeti park az Egyesült Államokban. Mind a Yosemite, A Grand Canyon vagy épp a Zion Nemzeti Park lenyűgözőbb látványt nyújt ettől a helytől. Cserébe itt olyan látnivalók várnak rátok, amelyet azokon a helyeken nem kaptok meg. A meséből ismert égig érő paszulyfát szó szerint megszégyenítik az óriás mamutfenyőerdők. Komolyan néhol már azt vártam, hogy mikor mászik le Babszem Jankó az egyik fáról miközben egy óriás kergeti. Igaz, A Yosemite Nemzeti Parkban van egy óriás mamutfenyőerdő. De az egyáltalán nem fogható ehhez a látványhoz.
Szóval összegezve, ha már láttátok az előbbi felsorolt nemzeti parkokat, akkor vegyétek az irányt Three Rivers felé. A Sequoia Nemzeti Park teljesen egyedi hangulattal rendelkezik és garantáltan nem fogtok unatkozni a park felfedezése közben. Aki gondolja, még megmászhatja a Mount Whitney csúcsát is. Igaz, ehhez 4572 méter szintkülönbséget kell letudnia és legalább egy hétre lesz szüksége. Szóval program akad dögivel. Már csak elég idő kell hozzá majd. Mi ennyivel sajnos nem rendelkeztünk, így csak éppenséggel belekóstoltunk a park hangulatába. Sajnos az elhelyezkedése nem kimondottan jó, ezért nem hiszem, hogy valaha is visszakeverednék még ide. De aki San Franciscoból Los Angeles felé tart és nem ragaszkodik a tengerparti 1-es úthoz (ami szintén lenyűgöző), az mindenképp tegyen egy kitérőt Sequoia-ba – végül is, mégis csak itt található a világ legnagyobb fája.
