Norvégia Trolltunga: tippek & trükkök saját szervezésben

Norvégia gyönyörű. Imádtam minden egyes szegletét. Szimplán azért megéri Norvégiába repülni, hogy kocsit béreljünk és csak céltalanul vezessünk egyet a fjordjai között. Garantálom, hogy pár óra után már annyi vízesés és fjord mellett haladunk el, hogy szemünk hozzászokik a látványhoz. Sokan azt kérdezték miért pont Norvégia és főleg miért pont Bergen? A válasz pofon egyszerű. Trolltunga. Az internetet böngészve megláttam egy cikket egy családról, akik a gyerekeikkel megmászták a legendás sziklaszirtet. Ahogy nézegettem a fotóikat, rögtön eldöntöttem, hogy nekem ezt a sziklát bizony látnom kell élőben is. Azt is tudtam ekkor már, hogy én bizony egy olyan fotó nélkül haza nem jövök, ahol a sziklaszirt csücskén üldögélek. Ezek után neki is fogtam az útitársak és a repjegyek kereséséhez. Mint később kiderült, az egyik jóval egyszerűbb, mint a másik. Na de kezdjük szépen sorjában hogyan is jutunk el Norvégia egyik legendájához, a Trolltunga szirtjéhez.

Tudnivalók mielőtt elindulunk Norvégia irányába a Trolltunga sziklához

• Teljes távolság: 20km oda-vissza – ez a legfárasztóbb része az egész túrának. Rendkívül hosszú a völgyeken hegyeken átívelő út. Egy dolgot tehet az ember: összeszorítsa a fogait és megy tovább.
• Emelkedés: 800m – ez nem annyira megterhelő, kapásból a Magas Tátra csúcsai között találhatunk kétszer ilyen emelkedéssel rendelkező hegyeket.
• Szükséges idő: A profibb túrázók akár 9óra alatt (5óra fel – 4óra le) is megtudják tenni a teljes távolságot. Én nagyon távol állok a profiktól, szóval nekem lett belőle 12 óra:) Sokan fenn sátoroznak a Trolltunga szirtjénél, hogy hajnalban Norvégia festői napfelkeltéjében gyönyörködhessenek.
• Időjárás: Rendkívül változékony. Megéri több napra ide utazni, mivel a jó idő rendkívül könnyen átválthat viharokba. Mi 3 éjszakát szántunk rá, így volt 4napunk – amelyekből ki tudtuk választani azt, hogy valószínűleg melyik napon lesz a legjobb időjárás. Amennyiben vihart mondanak NE becsüljük alá és NE(!) induljunk el a túrára. Nagyon csúszósak lesznek a sziklák és rohadtul nem kellemes bőrig ázva orkán erejű szélben túrázni.
• Nehézség: Maga a túra nem annyira nehéz. Főleg a kitartásról szól. Mikor ott voltunk több család is gyerekekkel és kutyákkal megmászta a szirtet. Legrosszabb esetben többször is megpihenünk út közben.
• Időpont: A túra elején találunk egy táblát arról, hogy milyen hónapokban ajánlott a szirt megmászása. Röviden összefoglalva a következőt írják:
  október 16-tól március 18-ig – STOP! Életveszély! Tilos a mászás!
  március 19-től június 15-ig – A mászás túravezetővel engedélyezett!
  június 16-tól szeptember 15ig – A mászás engedélyezett saját felelősségre.
  szeptember 16-tól október 15-ig – A mászás túravezetővel engedélyezett!
• Szükséges felszerelés: Jól bejárt túracipő, fejlámpa ha ránk sötétedne, sapka (lehetőleg napellenzős), meleg pulóver, szél és vízálló felszerelés, váltásruha (amennyiben eleredne az eső egy pár tiszta meleg zokni aranyat érhet), kesztyű, elégséges étel és ital az egész útra (a víz kristálytiszta mindenütt és iható a hegyekben, rengetegen újra töltik a kulacsaikat a forrásokban útközben), naptej(trükkösen megkaphat a nap, figyeljünk oda rá), WC papírt( ha hív a természet legyünk készek rá mivel WC-t útközben nem sűrűn találunk), szemetünkhöz zsákot – nincsenek szemétkukák útközben, .
• Indulási idő: Röviden összegezve annyit mondanék, hogy minél korábban. Mi a szállásunkról 5órakor indultunk el, hogy a lehető legközelebb találjunk parkolóhelyet és ne kelljen még pluszban kilométereket gyalogolnunk az autónkhoz. Augusztusi hónapban voltunk, így körülbelül 6óra után már elkezdett világosodni. Amennyiben egy napba szeretnénk belesűríteni a túrát azért is megéri korán indulni, hogy minél több időt tölthessünk a szirten. Számoljunk durván 5órával fel, és 4órával le.
• Veszély: Sokan kérdezték tőlem, hogy mennyire veszélyes a túra. Általánosságban semmivel se veszélyesebb ez a túra, mint bármely más túra mondjuk az Alpokban vagy a Tátrában. 2019-ig mindössze egy halálesetről tudok. Egy szerencsétlenül járt kislány megcsúszott és a mélybezuhant. Sok média tévesen azt hozta le, hogy selfiezés közben, de helyszínen is láttuk, hogy arról a helyről pont nem lehet selfiezni. A szikla kezdeténél található egy tábla, mi szerint tilos a szirt csücskére leülni, csakis állva szabad fotózkodni. Ennek ellenére az emberek még kézen is álltak, egy kézzel lógva kapaszkodtak, mennyasszonyi fotókat készítettek sőt le is pisiltek a szirt csücskéről. Bevallom én is leültem a szélére. Bár szerintem az akkor és ott sorban álló emberek még ma is azon az óvatos kúszáson röhögnek.

Utazás a Trolltunga sziklához Norvégia legszebb fjordjához

Frissítve 2026 január 28.-án: A repjegy kereséssel semmi gond sincs. Repjegy irányonként mindössze 40,- EUR értékben szinte, bármikor foglalható Bergenbe Budapestről, illetve Oslo-ba Pozsonyból a Wizz Air Discount tagoknak (tagsági nélkül ez az ár akár már 50,- EUR körül mozog). Ennél az opciónál viszont számolnunk kell az autóbérléssel mindenképp, ugyanis 350 km távolságot kell lekocsikáznunk Oslo-ból, illetve 125 kilométer Bergenből. Fapados átszállással akár Stavanger-be is repülhettek. Sajnos az egyenes járatokat Budapestről és Bécsből is kukázta a Wizz Air. Ha közelebbre akarunk repülni akkor csak az átszállás marad. Ajánlott kereső a Kiwi. A következő linken, ha eljátszadoztok a filterekkel akkor simán betudjátok állítani a számotokra legideálisabb időpontokat, a lehető legjobb áron: Kiwi.

Autóbérlés Norvégiában

Mint később kiderült, nem minden ember vevő arra az ötletre, hogy elutazzunk a világ egyik legdrágább országába, majd bevállaljon egy elég megterhelő egész napos hegymászást. Végül is csak sikerült összeverbuválni egy 8fős társaságot. Ez mint kiderült nagyon jól kijött, mivel az autóbérlés és a biztosítás nagyon drága Norvégiában. A bérlés összege több felé osztódott így, szóval közép-európai szemmel is emberi áron jutottunk hozzá a járművünkhöz. Autót az Alamo-n, illetve a Budgetcars-on keresztül béreltünk, mivel mind két cégnél már csak egy-egy olcsó jármű állt rendelkezésre. Egyikkel se volt gond.

Ha szeretnétek autót bérelni, akkor ne tegyétek ész nélkül. Mindenképp érdemes elsőként megnézni az összes autókölcsönző ajánlatát. Erre a célre a két legjobb weboldal a Discovercars és a Rentalcars. Teljesen mindegy, hogy melyiken keresztül foglaltok – mindegyik tökéletesen működik én már számtalanszor teszteltem. Ahol jobb ajánlatot találtok, azt foglaljátok le.

Szállások a Trolltunga közelében

Miután megérkeztünk Bergenbe vagy Stavangerbe, vegyük az irányt a Odda városa felé. Minél közelebb találunk szállást ehhez a városhoz, annál kényelmesebben tudunk elindulni a túránkra:

A legjobb budget szállás – Trolltunga Hotel

Amikor kerestem a szállásokat, ez volt a legközelebbi szállás a túra kiindulópontjához azok közül, amit találtam. Elég fapados az egész szállás, de a cél szentesíti az eszközt. Akinek csak két ágyra, tiszta párnára és egy fürdőszobára van szüksége annak ez a megoldás a legkézenfekvőbb.

---

Az arany középút – Røldal Hyttegrend & Camping

A közeli olcsó szállások hihetetlenül szép környezetben, fűvel beültetett tetőkkel, remekül megoldott fűtéssel. Nagyjából 25,- euró/éjszaka/koponyára jött ki a szállás ára négy személyes elfoglaltságnál, ami Norvégiában ezért a minőségért szerintem verhetetlen. Körülbelül 35percre található a túra kiindulópontjától, mi is ezt a szállást választottuk.

TOP 10 hasznos jó tanács az úthoz:

1. A túrához három parkoló közül választhatunk. A P1 Tyssedal városában található – ha egy mód van rá ne itt parkoljatok. A P2 Skjegeddal falucskája mellett található – mi itt parkoltunk le, mivel akkor még nem létezett a P3. A P3-at pedig Mågelitopp-nak nevezik. Ez található a legközelebb a Trolltungához, viszont ez egyben a legdrágább is.
2. Norvégia nagyon drága, különösen az alkohol. Állítólag a hosszú hideg tél miatt és az átlagosnál még hosszabb sötétség miatt jóval magasabb volt az öngyilkosságok aránya, mint Európában. Az ország ezért óriási adókat vetett ki az alkoholra, hogy ezzel is próbálják mérsékelni a helyzetet. Amennyiben szeretnénk alkoholt fogyasztani, érdemes inkább otthonról magunkkal vinni a feladott poggyászunkban. Garantáltan olcsóbban jövünk ki.
3. A közúti forgalom nagyon nyugodt. Autósztrádáik nem is igen vannak a Norvégeknek. Viszont az út minősége páratlan. A legtöbb helyen a közlekedés 70km/h-ra van korlátolva. Egyrészt ez a sebesség feltudja őrölni az ember idegrendszerét, másrészt viszont van időnk nézelődni, gyönyörködni a tájban. És Norvégia természetében garantáltan lesz miben gyönyörködni a Trolltunga szirtjein kívül is.
4. Figyeljünk oda a sebességhatárokra. Rengeteg helyen „okos-radarok” vannak, amelyek átlagolják a megtett kilométereket és az időt. Nem érdemes gyorshajtással próbálkozni, szinte biztos, hogy bemérnek. Ha megtörténik a baj, akkor rendőrrel meg a büntetés mértékéről meg se próbálkozzunk alkudozni. Igen-igen Kicsit más a helyiek mentalitása.
5. 2019-ben végre befejezték a felfelé vezető utat a P3 Mågelitopp parkolóig. Régebben ide egy felvonó vitt fel. Mára már csak pár darab faoszlop emlékeztet a felvonó régi helyére. Sok régebbi videón a nem működő felvonó szélén sétáltak fel az emberek. Ez elég veszélyes volt, sikerült a saját bőrömön megtapasztalnom még. Ebből a parkolóból a túra nagyjából 2 órával rövidebb, és pont a legmeredekebb részét spóroljuk meg a sétának. A parkoló ára 600,- NOK, a következő oldalon, lehetséges előre lefoglani: https://www.trolltunganorway.com/en_GB. A csúcstól lefelé haladva a következő helyeken lehet parkolni még: Skjegeddal 200,- NOK/nap, Tyssedal 100,- NOK/nap. Én mindenképp azt tanácsolom, hogy a lehető legmagasabban parkoljatok le, a lábaitok a lefelé tartó úton még megköszönik.
6. Amennyiben a fenti parkoló már megtelt (Nagyjából 30autóra van elég szabad hely), akkor még mindig felpattanhatunk a helyi buszra, amely felvisz a P3 Mågelitopp-ig. Az ára felfelé 130,- NOK, lefelé 70,- NOK.
   A busz felfelé a következő időpontokban indul: 06:30, 07:00, 07:30, 08:00, 08:30, 09:00, 09:30, 10:00, 10:30, 12:00, 12:30, 13:00, 13:30, 16:00, 16:30, 17:00, 1730, 1800, 1830, 1900, 1930.
   A busz lefelé a következő időpontokban indul: 06:45, 
   07:15, 07:45, 08:15, 08:45, 09:15, 09:45, 10:15, 10:45, 11:45, 12:15, 12:45, 13:15, 13:45, 16:15, 16:45, 17:15 , 17:45, 18:15, 
   18:45, 19:15 , 19:45
   A jegyeket egyenesen a buszokon lehet megvásárolni.
7. Az útvonal rendkívül jól ki van jelölve. Mindössze a piros T betűket kell követnünk. T mint Trolltunga, nem kell Norvégia állampolgárának lennünk, hogy ez logikus legyen. Semmiképp se a többi túrázót kövessük – nem mindenki a Trolltungához túrázik. Legalább 3-4 más túraútvonal is található a közelben, így elég könnyen letérhetnénk az ösvényről.
8. A túra 5. kilométere körül felérünk az első csúcsra, ahonnan tökéletes kilátásunk nyílik a Ringedalsvatnet tóra. Érdemes egy kis szabad időt hagyni erre a részre – innen legalább olyan csodálatos kilátás nyílik a vadregényes Norvégia elbűvölő tájaira, mint önmagáról a fenséges Trolltunga sziklájáról.
9. Útközben találhatóak faházikók is a túrázók számára. Elvileg, ha belépünk a Norvég cserkész szövetségbe (van egy elég magas éves tagsági díja, akkor éri csak meg ha többször is készülünk túrázni Norvégiába az egy év alatt), akkor ingyen korlátlanul használhassuk ezeket a házikókat. Mivel nem vagyok tag, sajnos ezt nem próbáltam.
10. Amikor felértek Norvégia fénypontjához, a legendás Trolltunga sziklához, akkor már látni fogjátok a sorakozó embereket. Egyesek számára ez rendkívül kiábrándító. Én szimplán elfogadtam, hogy ez a látnivaló ezzel jár. Minél korábban érsz oda, annál rövidebbek még a sorok. Mi a 6 órás indulással mikor odaértünk akkor kb. 35-40 percet várakoztunk a fotóra. Az emberek nagyon türelmesek voltak, senki sem tolakodott és mindenki kivárta a sorát. Amikor kinn ülsz a szirt peremén nem sürgetnek, és nem rondítanak bele a képedbe.
11. Létezik egy hátsó út is a Trolltungához amelyhez mászó felszerelés és idegenvezető szükséges. 1450,- NOK az ára, mi nem próbáltuk, de lehet valaki számára vonzó lehet a via ferratás megoldás. A https://www.trolltunga-active.com/ találtok további információkat erről a mászásról.

Személyes élményeim

Nagyon korán vágtunk neki a Trolltunga megmászásának. A szállásunk elég távol volt a túra kezdőpontjától és azt sem szerettük volna átélni, hogy megtelik a parkoló. Ebből kifolyólag rákerestünk a Googlen, hogy mikor kel fel a nap és pirkadatra időzítettük az indulást. Mindent összevetve mégis egy 12 órás túráról van szó, senki sem szeretett volna sötétben visszabaktatni. Ráadásul, amikor mi jártunk itt, akkor még csak épült a P3-as parkolóhoz felfelé vezető út. Most már kész van szerencsére, így a túra azért jelentősen könnyebbé vált. Az első 2 kilométer volt a túra legmeredekebb szakasza – most már az új parkolónak köszönhetően nem kell ezzel a szakasszal megküzdeni és a túrázás is letudható 7-10 óra alatt. A parkolás viszont pontosan itt a legdrágább – 600,- NOK/nap. Mindenképp foglaljatok előre, mivel csak 30 autó parkolhat itt egyszerre.

Szóval megérkeztünk a P2-es parkolóhoz. Leparkoltuk az autót (500,- NOK az ára). Ekkor még nem közlekedett busz sem a P3-hoz. Ma már felmehettek busszal is a Mågelitopp parkolóhoz. Ha tehetitek, akkor mindenképp éljetek ezzel a lehetőséggel – annyival több időt tölthettek el fenn a csúcson. A parkolóban mindenki gyorsan elfutott még elintézni a kis és nagy dolgát, majd neki vágtunk a 22 kilométer hosszú útvonalnak. Mit ne mondjak, nem szokta cigány a szántást. Alföldi gyerek vagyok, nem egy Bear Grylls. Az első két kilométeren már tele volt a tököm az egésszel. Viszont ahogy egyre feljebb és közelebb jutottunk a legendás szirthez, úgy akklimatizálódott a testem is a megnövekedett fizikai megterheléshez. A táj is egyre szebb lett és a mosoly is egyre szélesebbé vált az arcomon.

A 3.-4. kilométernél viszont történt valami olyan, amivel nem számoltam. Egy apró patakocska keresztezte az utamat. Mivel lusta voltam megkerülni, ezért úgy döntöttem, hogy átugrom. Jó hülye ötlet volt. Murphy törvénye: Ilyen béna ugrást még az életemben soha nem hoztam össze. Ahogy landoltam, ki is bicsaklott a lábam. Megpróbáltam felállni de azt éreztem, hogy alig bírok ráállni. Álltam a hegyoldalban szomorúan és arra gondoltam, hogy lehet ennyi volt az egész… Aztán amilyen gyorsan eszembe jutottak ezek a kósza gondolatok, olyan gyorsan el is hessegettem őket. Folytattam az utamat tovább fájós lábbal. Nagyjából 2-3 kilométer kínszenvedés után, elkezdtem újra érezni a lábamat és tudtam, hogy most már be meg fogom tudni mászni Norvégia legendás szikláját, a Trolltunga szirtjét.

Az út felénél jött az első állkapocs leejtős élmény. Feljutottunk az első hegy tetejére és megpillantottam a Ringedalsvatnet-tavat. Én nem tudtam eldönteni, hogy ébren vagyok-e, vagy pedig álmodom. Ez a tó az egyik leggyönyörűbb természeti kincs volt, amit valaha is láttam. A felkelő nap sugarai szó szerint tündököltek az álló víz felszínén. Miközben ezt a tavat néztem, többször is arra gondoltam, hogy már csak ezért megérte ide eljönni. Pedig a java még előttünk volt.

Út közben számtalan csermely mellett haladtunk el. Az összesnek olyan kristálytiszta vize volt, hogy még én sem féltem inni belőle. Pedig higgyétek el, ha valaki finnyás, akkor én az vagyok. Egy jó tanácsot azért kaptam az egyik norvég sráctól. Azt mondta, hogy a flaskámat, ha megrázom és nem habzik, akkor a víz tiszta. Azt tanácsolta még, hogy arra az egyre figyeljek oda, hogy ne legyen valamilyen döglött állat a víz közelében.

Több emelkedő és völgy követte egymást. Az egyikben volt egy menedékház is rossz idő esetére. Sajnos zárva volt, de a norvég túraszövetségen keresztül meg lehet szerezni a házikó kulcsát indulás előtt. Igaz, ehhez be kell fizetni az éves tagság nem kicsit borsos árát. Cserébe viszont egy éven át korlátlanul használhatják a turisták az ilyen szállásokat.

Az utolsó pár kilométeren egyre drámaibbá vált a táj. A völgyeket kisebb nagyobb gömbölyű sziklák váltották fel és már éreztem, hogy nagyon közel lehetünk. Közben persze több család is kisgyerekekkel karöltve megelőzött. Komolyan mondom, igen rossz a kondim – még most visszagondolva is. Aztán végül megláttam. Ott ágaskodott előttem a sziklaszirt. Ott álltam Norvégia egyik legtávolabbi csücskében, közvetlenül a Trolltunga lábánál!

Pont úgy nézett ki egyébként mint a képeken. Szerencsére jó időjárást fogtunk ki és nem volt köd. Több útikalauzban is panaszkodtak arra, hogy a sűrű fehér ködtől semmit sem láttak. Szerencsére minket ez nem érintett. Az emberek a fotókra szépen libasorban várakoztak. Nem volt se tolakodás, se türelmetlenkedés. Nagyjából 15-20 perc alatt sorra is kerültünk. Igaz, ehhez az is kellett, hogy valóban korán induljunk el. Akik később jöttek, azok már több mint egy órát várakoztak a fotóra. A szirtre remegő lábakkal lépdeltem ki. Pár méterre a szakadék előtt inkább le is ültem és seggen csúsztam tovább. Elég gáz egy látvány lehetett, de nem igazán érdekelt. Főleg úgy, hogy az elmúlt két hétben mást sem álmodtam mint azt, hogy lezuhanok a mélybe Norvégia leghíresebb sziklájáról, a Trolltunga széléről. Miközben kiültem a sziklára csak arra tudtam gondolni, hogy semmi sem lehetetlen. Egyszerűen büszke voltam magamra, hogy sikerült. Pedig hányan mondták, hogy ilyen kevés pénzből ez kivitelezhetetlen. És még jó pár károgó okoskodott, hogy úgysem jön össze, felejtsem el. Innen is üzenem nekik, hogy de bizony, hogy sikerült!

Miután kigyönyörködtük magunkat, a szikla feletti tisztáson leültünk piknikezni. Mindenki a társaságból előszedte azt, amit hozott. Az életben nem ízlett még ennyire a „tegnapi kenyér”. Már ekkor fáradt voltam, de nem érdekelt már az sem, ha helikopterrel kellett volna levinniük a hegyimentőknek. Szerencsére a visszaút már könnyedén ment. Kivéve egy dolgot…

A társaságunk valami furcsa oknál fogva több felé szakadt. Ennek köszönhetően az utolsó pár kilométeren sikerült eltévednem. A régi sífelvonónál kötöttem ki. Mivel tudtam a többi youtube videóból, hogy a sífelvonó melletti falépcsőkön is le lehet jutni, ezért vettem a bátorságot és azokon indultam el. Életveszélyes volt a korhadó falépcsőkön sétálni, de szerencsére megúsztam. Mintha csak az égiek arra vártak volna, hogy leérjek. Egy hatalmas vihar kerekedett a semmiből. Kb. úgy éreztem magam, mint egy Forma 1-es versenyző, akit pezsgővel lefröcskölnek – sikerült, elégedetten nyugtáztam!

Összegezve Norvégia és a Trolltunga

Remélem, hogy hasznosnak találod a cikkemet a Trolltunga megmászásról és hamarosan te is Norvégia felé veszed az irányt. Amennyiben a hegymászás nem a te kenyered, de kíváncsi vagy arra milyen az élet Skandináviában, olvasd el Stockholm hosszú hétvége – #kevéspénzből és Látnivalók Koppenhága városában: részletes tippek & trükkök cikkeinket is.