Miután beteltünk a boltívek látványával az Arches Nemzeti Parkban nekivágtunk a következő népszerű természetvédelmi területnek Utah államában. Szerencsére az Arches-t csupán pár mérföld válassza el egy másik sokkal kevésbé ismert nemzeti parktól – a Canyonlands-től. Ezt a természeti csodát nem olyan sokan ismerik és ezért itt a hatalmas tömeg miatt sem kell aggódnia az utazóknak. Ez a viszonylagos ismeretlenség viszont semmit sem von el a Canyonlands értékéből. Ismeritek azt az érzést, amikor valamilyen helytől semmit sem vártok és amikor odaértek csak arra tudtok gondolni, hogy erről a helyről ti még miért nem hallottatok? Nagyjából én is ezt éreztem, amikor megérkeztünk. Korábban már több alkalommal is jártam a Grand Canyon-nál és ott minden alkalommal tátva maradt a szám attól, hogy milyen csodálatos is az a hely. Nos, a Canyonlands ha ugyanazt az élményt nem is nyújtja, mint a Grand Canyon, de ha valakinek csak erre jut ideje, akkor hiányérzet nélkül hazautazhat. Egy dolgot viszont nagyon sajnálok. Ha erre az egy dologra jobban odafigyeltem volna indulás előtt, akkor a Canyonlands Nemzeti Park még ettől is magasabbra került volna a képzeletbeli nemzeti parkok ranglistámon. Hogy mi ez? A posztból kiderül.
Tartalom
Érdekességek a Canyonlands Nemzeti Parkról
- A Canyonlands Nemzeti Park területe szó szerint óriási. A park 92105 hektáron terül el.
- Canyonlands 5 nagyobb részből áll, ezek a következők: Island in the Sky, The Needles, The Maze. Horseshoe Canyon, Rivers.
- A nemzeti park legmagasasbban található területe a Cathedral Point. Ez 2170 méter magasan található Needles tartományában.
- A belépőjegy ára 30,- USD/autó, vagy pedig 15,- USD/fő. Mi egy éves nemzeti park pass-t vettünk. Ez egy autóra egy éven át az USA összes nemzeti parkjába érvényes. Ennek a pass-nak az ára 80,- USD/kocsi volt 2024-ben.
- A Big Drop Rapids szakasza a Colorado folyónak a park legmélyebben található része. Ez a folyó a Cataract Canyon legalacsonyabb pontja. Csupán 1128 méter magasságban folydogál.
- A turisták gyakran raftingolnak a Cataract Canyonban. Az első ember, akinek sikerült áteveznie ezen a szurdokon John Wesley Powell volt 1869-ben. Nem semmi teljesítmény lehetett ebben a korban!
- Az ’50-es illetve a ’60-as években Bates Wilson, az Arches National Monument igazgatója szorgalmazta, hogy nyilvánítsák nemzeti parkká Canyonlands-et is. Wilson terepjáróval több parlamenti képviselőt is magával vitt a parkba. Többel ott is éjszakázott, csak azért, hogy megmutassa nekik milyen lenyűgöző is ez a hely. Végül egy ilyen túra után Stewart Udall belügyminiszter 1964-ben áldását adta rá, hogy a Canyonlands-et nemzeti parkká kiáltsák ki.
- A nemzeti park területén 2000 éves barlangrajzok találhatók. Ennek ellenére további bizonyítékok kerültek elő a kanyonok mélyérő arról, hogy korábban is éltek itt emberek. Ezek alapján biztosan kijelenthetjük, hogy már 10 000 évvel ezelőtt is jártak emberek a Canyonlands területén.
- A vadnyugat leghíresebb bűnözőjének, Butch Cassidy-nek is ennek a parknak a területén volt a búvóhelye. Cassidy és társai (a Wild Bunch banda) egykoron a Robber’s Roost Canyonlands-i labirintusának a közelében táborozott.
- A Canyonlands Nemzeti Park területén több híres hollywoodi produkciót is forgattak. A legismertebbek közé tartozik Thelma és Louise, illetve James Franco is itt vágta le a saját kezét a 128 óra című filmben.
- Canyonlands számos kígyónak és gyíknak ad otthont. Aki nem szeretne ezekkel a hüllőkkel találkozni, az jobban teszi ha nem a legnagyobb forróságban keresi fel a parkot. Ezek a hüllők örömmel sütkéreznek a tűzforró kavicsokon.
- Canyonlands terültén nem csak gyíkokat találsz, de még számos emlőst is. Főként Audubon-vattafarkúnyulak, apróbb patkányszerű rágcsálók és öszvérszarvasok élnek itt. A parkban több mint 60 féle egér, illetve patkány él. Nap közben ezekkel viszont nem valószínű, hogy összefutsz. Ők sem igazán szeretik a forróságot.
- Ősszel viszont a sziklák között néha-néha feltűnik egy fekete medve is. Ezeket az állatokat főként Needles megye környékén, a folyó partján találjátok.
Canyonlands Nemzeti Park – Személyes élményeim és véleményem
Van valami jó abban, ha az ember jetlages. Hajnali 5 órakor már az órámat néztem és úgy éreztem magam, mint aki teljesen kialudta magát. Pár perc múlva fel is keltünk, kicsekkoltunk a hotelből és úgy döntöttünk, hogy ideje útnak indulni Moab városából. Nem jár az ember olyan gyakran az Atlanti Óceán túloldalán, hogy megengedhesse magának az alvás luxusát. A recepción nézett is rám az ázsiai kiscsaj, hogy ennek mi a franc baja van. Én csak visszamosolyodtam és annyit mondtam, hogy „I am a morning person”.
Kaja a szállodában nem volt, szóval valami harapnivalót azért be szerettünk volna dobni. Az élelmiszerüzletek ilyen korán még zárva voltak, szóval egyetlen megoldás maradt – a benzinkút. Szerencsére Amerikában a benzinkutakon teljesen más a választék, mint idehaza. Amikor megláttam a pulton a rakd-össze-magadnak hot dog automatát rögtön tudtam, hogy mit is eszek majd. Komolyan mondom az összes létező pirított hagymát, jalapeño paprikát és szószt rátettem a virslimre. Kb. úgy nézett ki a hot dogom, mint ha csak egy nagy kupac feltétet vennék. Ezen a reggelen már a második ember nézett tiszta bolondnak. Sebaj, kifejezetten jól esett ez a reggeli.
Teli bendővel bepattantunk a Mustang-ba (amelyet egyébként itt béreltünk) és nekivágtunk a végtelen prérinek. Szerencsére közben már kezdett kivilágosodni is. Minden adott volt egy újabb fantasztikus naphoz az Egyesült Államokban. Egészen addig, amíg rá nem néztünk az időjárás előrejelzésre. „Esni fog. A sivatagban. Egész nap.” Ugye csak szopatsz engem? Komolyan az egész évtizedben szinte könyörögnek a kaktuszok egy csöpp vízért, mi pedig ilyen rossz időt fogunk ki ebben a nemzeti parkban? Nem baj, falusi gyerek vagyok – egy kis eső nem tántoríthat el engem. Reggel az eső csupán szemerkélt, szóval ez még elviselhető volt. A hőmérséklet pedig fagypont körül mozgott, ez már kevésbé bizonyult tűrhetőnek. Ráadásul hatalmas köd is lepte be a parkot. Ennek ellenére elszántan nekileselkedtünk a Canyonlands-nek.
Az Arches-ból tanulva megfordítottuk a park felfedezésének az irányát. Elsőként a lehető legtávolabbi pontra kocsikáztunk el. Ahogy egyre csak magasabbra mentünk azzal egyidejűleg csökkent a hőmérséklet is. Amikor végre eljutottunk a Grand View Overlook point kilátóhoz nagyjából az orrunk hegyéig láttunk. Olyan hideg volt, hogy a taknyom jégcsapként lógott az orrom hegyéről. Cserébe viszont, hogy a dolgok pozitív oldalát nézzem – egész nap egy árva szúnyog sem csípett meg.
A kilátónál dideregve, vacogó állkapcsokkal szálltunk ki a kocsiból. És tudjátok mit láttunk? Egy nagy semmit! Óriási szürke ködöt. Ha jobban belegondolok ez életem legszebb köde – nyugtattam magamat. Sétálgattam fel-alá a szikla szélén és reménykedtem, hogy hamarosan kitisztul az égbolt. És ha hiszitek ha nem, hirtelen elkezdett felszállni a köd! A félig felhőkbe, félig ködbe borított táj olyan volt mint egy tündérmese díszlete. Már csak az hiányzott hogy becsússzon egy jégtáblán Olaf a hóember. Viccet félretéve egyre szebben kirajzolódtak a canyon körvonalai. Ahogy megjelent előttem a szurdok végig csak arra tudtam gondolni, hogy ez legalább olyan gyönyörű, mint a Grand Canyon! Sajnos az időjárás a túrázást nem tette lehetővé számunkra, ám a látvány mindenért kárpótolt.
Visszafele haladva több kilátónál is megálltunk. A legszebbek a következők voltak: Grand View Point Overlook, White Rim Overlook, Buck Canyon Overlook, Orange Cliffs Overlook, Mesa Arch, Shafer Trail Viewpoint. Ezeknél a kilátópontoknál mindenütt teljesen egyedi kilátás tárult elénk. Ráadásul pár méterrel alacsonyabban már a köd sem zavart be. Az én személyes kedvencem a Shafer Trail Viewpoint volt. Innen nyílt a Canyonlands Nemzeti Park legszebb kilátása. A kacskaringós út szó szerint a lábaim alatt tekergett. Viszont ekkor tudatosítottam, hogy nem a megfelelő autót béreltük ehhez a nemzeti parkhoz. Ugyanis aki négy kerék meghajtásos járművel vág neki a Canyonlands-nek, az a poros úton haladva lejuthat egészen a szurdok mélyére. Sajnos a Mustangról ismét bebizonyosodott, hogy semmire sem jó – úgyhogy nekünk ez kimaradt.
Csináltunk még pár rövidebb túrát, majd könnyes búcsút vettünk a Canyonlands Nemzeti Parktól. Visszafele aztán eszembe jutott még egy különálló kisebb park is pár mérföldre a Canyonlands bejáratától. Ez volt a Dead Horse Point State Park.
Ide az éves nemzeti park belépőjegyünk nem volt érvényes. Ezért külön belépőt kellett vennünk. Az ára 20 dollár volt. Nos, azt kell hogy mondjam, ha odaadom Los Angeles-ben ezt a húszast egy hajléktalan csövesnek heroinra, akkor is jobban elköltöttem volna ezt a pénzt. A parkból szó szerint semmit sem láttunk a ködtől. És ráadásul itt még az idő múlása sem segített rajtunk. A köd nem szállt fel, mi pedig szomorúan tudatosítottuk, hogy ebből a természetvédelmi körzetből az égadta világon semmit sem láttunk. Az interneten található fotók alapján gyönyörű ez a hely is, ám nekünk ez most nem adta ki.
Szállások a Canyonlands Nemzeti Park környékén
A Canyonlands Nemzeti Park mellett található legközelebbi város neve Moab. Érdemes itt megszállnotok, ugyanis szinte minden árkategóriában találtok itt szabad szobákat. Kezdve a legolcsóbb budget szállásoktól egészen a legdrágább luxus vityillókig. Mutatok pár ajánlott szállást:
A legjobb spórolós ajánlat: Big Horn Lodge
A legjobb budget szállás Moab területén. Mi is itt szálltunk meg és egyáltalán nem okozott csalódást. Kívülről igaz, hogy egy kissé egyszerűbb a hotel, de a szálloda berendezése beleillene bármelyik amerikai vadnyugati filmbe. A hotel Moab központjában található, szóval pár perc gyalogszerrel és a legjobb helyi éttermek közül válogathattok. A szállodában négyágyas szobák találhatók, így egy nagyobb társaság számára is remek opció lehet.
Az arany középút: Field Station Moab
Ha valakinek nem okoz gondot kicsivel többet fizetnie egy szállásért, akkor nem is olyan vészes áron már egy jaccuzzis, medencés hotelt foglalhat. Mivel mi a nap nagy részét túrázással töltöttük, ezért nem sok időnk jutott volna a pancsolásra. Viszont biztosan van olyan ember, akinek jól esik egy fáradalmas hosszú utazás után a jaccuzzi forró vízében lubickolnia. Ez már mindenkinél a személyes preferencia kérdése.
A legjobb luxus szállás: Castle Valley Inn
Ettől eredetibb hangulatú szállást nem találtok az Arches Nemzeti Park területén. Egy valódi vadnyugati rönkházikó a préri közepén. Érdemes a vityillóról készült fotókat megnézni, hogy rájöjjön az emberek, hogy miről beszélek. Gyakorlatilag a házból a vadnyugat hegyeire néz a kilátás. Ha valaki szerette gyerekkorában az indián filmeket és nem sajnálja a pénzét egyedi szállásokra költeni, akkor a Castle Valley Inn egy valódi különleges élmény lehet számára.
Túrázási lehetőségek
Grand View Point
- Túra hossza: 2,9 kilométer
- Nehézség: könnyű
- Időtartam: 90-120 perc
- Szintemelkedés: 23 méter
Ez a Canyonlands Nemzeti Park egyik legrövidebb túrája. Szinte bárki képes ezt az útvonalat megtenni, ehhez mindössze alig 3 kilométert kell egy nagyon könnyű terepen sétálnia. Maga a kilátás lenyűgöző. Komolyan, a tájban gyönyörködve sokszor úgy éreztem, hogy ez még a Grand Canyontól is monumentálisabb. A Grand View Point Overlook két kilátóból áll. Az elsőhöz egy keskeny ösvény vezet le. Ha elértétek az elsőt, akkor rögtön észreveszitek, hogy az ösvénynek még nincs vége. Tovább folytatódik egy másik, még csodálatosabb kilátóhoz. Ehhez egy homokkő szikla tetejére kell leereszkednetek. Sokan mondják, hogy a táj felülről a legszebb. És ezzel a Canyonlands-ben töltött idő után mi sem tudunk vitába szállni. A Grand View Point Overlook kilátóiból felülről kiválóan látszanak a következő látnivalók: White Rim sziklapereme, a Monument Basin sziklatornyai, Needles sziklalabirintusa. Tériszonyosaknak nem feltétlen ajánlanám ezt a túrát.
Mesa Arch
- Túra hossza: 1 kilométer
- Nehézség: könnyű
- Időtartam: 30 perc
- Szintemelkedés: 17 méter
Valahol az interneten azt olvastam, hogy ezen a helyen fotózták le a világon a legtöbb napfelkeltét. Hogy miért? Mert a nap sugarai egy homokkő boltív alatt sugarakban szűrődnek be. Szó szerint egy mesebeli hatást kelt az egész élmény. Profi és hobbifotósok ezrei keresik fel ezt a helyszínt minden évben. A túra legnagyobb előnye, hogy szinte erőfeszítés nélkül megközelíthető a végpontja. Gyerekekkel is bátran nekivághattok. Csupán a sziklaszélén vigyázzatok velük. 152 méter magasból gondolom senki sem szeretne lezuhanni. Felülről egyébként a Mesa Arch sziklaüregén keresztül tökéletesen látszódik a Buck Canyon, Washer Woman Arch, a Monster Tower, az Airport Tower, a La Sal-hegység, illetve a White Rim sziklapereme is.
White Rim Overlook Trail
- Túra hossza: 2,9 kilométer
- Nehézség: könnyű
- Időtartam: 90-120 perc
- Szintemelkedés: 49 méter
Szerény véleményem szerint ez az egész nemzeti park legjobb túrája. Mondom ezt úgy, hogy sajnos nem rendelkeztünk terepjáróval, amivel bejárhattuk volna az eldugottabb részeket. Ennek ellenére, amit láttam abból ez tetszett a legjobban. Ez a túraútvonal az Island in the Sky Mesa szikla szélén halad végén. A túra ugyanott kezdődik, mint a Gooseberry Trail. Azzal ellentétben viszont ez egy jóval egyszerűbb és rövidebb túra. Aki elég sok idővel rendelkezik, az válassza inkább a Gooseberry Trail-t. A Grand View Overlook Trail-el ellentétben ez egy sokkal biztonságosabb túra. Kevesebb ember is jár ide, ráadásul az útvonal is biztonságosabbnak hat. A White Rim kilátótóról messze keletre elláttok, egészen Colorado államáig. Felülről látszik a Monument Basin is, amely leginkább Forest Gump maratonjának végcéljára emlékeztet. Aki idáig még nem unta meg a hegyek impozáns kilátását, az még gyönyörködhet egyet La Sal hegységében is innen.
Összegezve
A természet megvadult ereje mindent megtett azért, hogy ne tudjuk élvezni ezt a helyet. Mi viszont dacoltunk az elemekkel és a lehető legtöbbet kihoztuk a helyzetből. Rendkívül pozitívan meglepett a Canyonlands Nemzeti Park. Szinte zéró elvárással érkeztem ide és úgy távoztam, hogy mi a francért nem maradhatunk legalább még egy napot. Szívesen visszatérnék egyszer még az életben ide egy 4×4-es terepjáróval. Ha ez összejön, az biztos, hogy nekivágok a végtelen földutaknak a kanyon medrében. Jó lenne egyszer úgyis megtapasztalni a hely varázsát, hogy nem kell a köddel, esővel és szélviharral hadakoznunk.
Amikor továbbindultunk Utah további nemzeti parkjaiba, akkor azt éreztem, hogy ettől jobb már úgysem lesz. És nem hiszitek el, de megint tévedtem. Komolyan Utah-ban olyan látnivalók találhatók, amelyek Amerika TOP 3 államába repítik. Az utunk innen tovább folytatódott a Bryce Canyonba, majd a Zion Nemzeti Park-ba. Az utóbbi pedig életem egyik legszebb nemzeti parkja volt. De erről majd egy következő posztban írok legközelebb.
