TravelHacker

A sors furcsa fintora, hogy már több alkalommal is jártam Nyugat-Európa nagyvárosaiban, de Párizs ez idáig még kimaradt. Hogy miért? Én magam sem tudom. Londonba például évente legalább egyszer visszakeveredek. Rómában is már jártam több alkalommal. Sőt, Barcelonát is már töviről-hegyére bejártam. De Párizs ez idáig egy nagy szürke foltként szerepelt a térképemen. Most viszont a dolgok úgy alakultak, hogy sikerült eljutnom Franciaország fővárosába. Igazából több szavazást is láttam az interneten korábban már, ahol Párizst választották a gyakori utazók a legnagyobb csalódásnak a kiruccanásaik után. Szóval nem túl nagy elvárásokkal érkeztem meg a szerelmesek városába. Ja igen, a szerelmesek városába a párom nélkül utaztam. Szóval ennek tükrében egy merőben más élményben volt részem, mint azoknak az embereknek, akik enyelegni jöttek ide. Szóval mindent összevetve felemás érzésekkel távoztam ebből a nagyvárosból. Voltak dolgok, amelyekben kifejezetten pozitívan csalódtam. És voltak olyan látnivalók is Párizs belvárosában, amit igazából értelmezni sem tudtam, hogy mitől olyan népszerűek. A posztban részletesen elmesélem az élményeimet a francia fővárosból. Kellemes olvasást hozzá!

Miután beteltünk a boltívek látványával az Arches Nemzeti Parkban nekivágtunk a következő népszerű természetvédelmi területnek Utah államában. Szerencsére az Arches-t csupán pár mérföld válassza el egy másik sokkal kevésbé ismert nemzeti parktól – a Canyonlands-től. Ezt a természeti csodát nem olyan sokan ismerik és ezért itt a hatalmas tömeg miatt sem kell aggódnia az utazóknak. Ez a viszonylagos ismeretlenség viszont semmit sem von el a Canyonlands értékéből. Ismeritek azt az érzést, amikor valamilyen helytől semmit sem vártok és amikor odaértek csak arra tudtok gondolni, hogy erről a helyről ti még miért nem hallottatok? Nagyjából én is ezt éreztem, amikor megérkeztünk. Korábban már több alkalommal is jártam a Grand Canyon-nál és ott minden alkalommal tátva maradt a szám attól, hogy milyen csodálatos is az a hely. Nos, a Canyonlands ha ugyanazt az élményt nem is nyújtja, mint a Grand Canyon, de ha valakinek csak erre jut ideje, akkor hiányérzet nélkül hazautazhat. Egy dolgot viszont nagyon sajnálok. Ha erre az egy dologra jobban odafigyeltem volna indulás előtt, akkor a Canyonlands Nemzeti Park még ettől is magasabbra került volna a képzeletbeli nemzeti parkok ranglistámon. Hogy mi ez? A posztból kiderül.

Emlékszek gyerekkoromban hogyan imádtam egyik szikláról a másikra ugrálni minden alkalommal, amikor csak lehetett. Egy kicsit ezt az élményt hozta vissza az Arches Nemzeti Park. Észveszejtő boltívek alatt mászkáltunk. Gyakran a fizika szabályaival dacoló sziklaalakzatokat láttunk. Olyan helyeken túráztunk, amikről azt gondoltam korábban, hogy soha nem jutok el. Ráadásul pont egy olyan időszakban keveredtünk ebbe a rendkívül népszerű parkba, amikor nem kellett az óriási tömeggel megküzdenünk minden egyes négyzetcentiméterért a látnivalók környékén. Utólag egy dologban biztos vagyok. A vöröses színű homokkő boltíveit látva garantáltan minden utazónak tátva marad majd a szája a csodálattól. Ennek tükrében egy valóban különleges nemzeti park az Arches. Ráadásul vannak olyan részei a parknak, ahol akár mezítláb is mászkálhattok a sivatag homokjában. Ezeket az impulzusokat képzeljétek el egy viszonylag kis helyen és egy nagyjából átérzitek, hogy milyen csodálatos élményben is volt részünk. Ennek ellenére azért valahol legbelül egy kicsit csalódott is voltam a látogatásunk után. Bizonyos téren többet vártam ettől a természetvédelmi területtől. A posztban bővebben kifejtem, hogy mi az amiért kifejezetten tetszett az Arches Nemzeti Park és mi az amitől többet vártam. Nézzük mit is tud Utah állam leglátogatottabb nemzeti parkja.

Kalifornia nem csak nagyvárosokból áll. Az Amerikai Egyesült Államok legnépesebb állama még az amúgy is sűrű mezőnyből is kiemelkedik a természeti látnivalók terén. Olyan lenyűgöző nemzeti parkokat találtok itt, mint például a Yosemite Nemzeti Park, A Halál Völgye, Joshua Tree és nem utolsó sorban a Sequoia Nemzeti Park. Ebben a posztban pedig pontosan erről az utóbbiról írok majd. A mamutfenyők a világ legmagasabbra megnövő tűlevelűi. Ezek a lenyűgöző természeti csodák a világ csupán egyetlen részén élnek meg – a Sierra Nevada sivatag nyugati hegyoldalában. Ráadásul ehhez még a magaslatnak is megfelelőnek kell lennie, ugyanis 1200 méter alatt, illetve 2500 méter fölött ezek az óriásfenyők nem találnak tápláló talajra. Ilyen körülmények között egy valóságos csoda már az is, hogy ezek a fenyők a mai napig még léteznek. Az pedig, hogy az embere a saját szemeikkel megcsodálhatják őket még hihetetlenebb dolog. Az Egyesült Államok természetvédői ezt a természeti csodát kellő időben felismerték és 1890 óta a Sequoia Nemzeti Park kiemelt fontosságú természetvédelmi területté vált. Az amerikai utazásaim során minden egyes alkalommal a nemzeti parkok nyűgöznek le a leginkább. Évről-évre pont ezért igyekezek egyet-egyet beiktatni az úti terveimbe. Legutóbb májusban pedig pontosan a Sequoia Nemzeti Park került sorra. Igaz kissé messze található mindentől, de az utazás körülményességét könnyedén kárpótolja a hely semmivel le nem írható varázsa. Az élményeimről a posztban olvashattok tovább.

Ha az ember felesége egy évtizeden át Cipruson élt, annak meg vannak az előnyei és a hátrányai egyaránt. A legnagyobb előnye, hogy a párom ismeri minden egyes csücskét a szigetnek és könnyedén olyan helyekre is eljuthatok, ahova eszem ágába sem lenne betérni. A hátránya pedig? Nos, mielőtt összeházasodtunk megígértem neki, hogy évente legalább egyszer elutazunk majd Ciprusra. Elég meggondolatlan ígéret volt ez részemről – ugyanis egy idő után már nem sok újdonságot nyújt minden évben ugyanaz a hely. Idén viszont sikerült meggyőznöm a kedvesemet, hogy menjünk a sziget másik felére. Így történt, hogy Larnacát és környékét lecseréltük Paphos-ra. Paphos környékén már többször is jártam, de huzamosabb időt még nem töltöttem itt. Egészen mostanáig. És azt kell, hogy mondjam teljesen más élmény nyújtott, mint a sziget keleti fele. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, hogy mi a különbség a két régió között, akkor a következőképp írnám le. A látnivalók Paphos környékén kétségkívül változatosabbak, a strandok Ayia Napa körül szebbek. Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy Paphos-nak szégyenkeznie kellene strandolás terén. A posztban bővebben kifejtem, hogy mit érdemes tudni erről a régióról, hol érdemes megszállni, és azt is, hogy hova menjetek zsírleszívásra, miután hazatértetek a ciprusi nyaralásotokról. Itt ugyanis olyan finomak ételek, és olyan nagy adagokat adnak – hogy a nyaralásotok után garantáltan nem fértek bele a régi farmeretekbe majd. Vágjunk is bele!

Amióta a Wizz Air repül Abu Dhabi-ba, azóta halogattam az utazásomat a közel-kelet eme népszerű központjába. Amikor viszont a Maldív-szigetekről hazafele sikerült egy ingyenes megállót beiktatnunk Abu Dhabi-ba habozás nélkül ezt az opciót foglaltam. Végül is, így két legyet ütöttem egy csapással. Ráadásul két teljesen eltérő országot is felfedezhetek egy utazás során. Mint később kiderült remek döntés volt így összerakni az utazásunkat, mivel Abu Dhabi-ban jóval több lehetőség rejlik, mint hogy csak simán tranzitállomásnak használjuk a város repülőterét. Igaz, hogy Dubai-hoz képest sokkal nyugodtabb – de ez nem biztos, hogy hátrány. Az összes helyi lakos, akivel beszélgettünk mind egyöntetűen azt állították, hogy Abu Dhabi egy sokkal élhetőbb város. És ki vagyok én, hogy szembe szálljak azoknak az embereknek a véleményével, akik egész életüket ott élték le? Szóval az előzetes felvezetőm alapján már egyértelmű, hogy nekünk is tetszett az Egyesült Arab Emírségek fővárosa. Volt viszont pár dolog, amire érdemes lett volna odafigyelnünk az utazás előtt és még jobban éreztük volna magunkat Abu Dhabi-ban. A posztból megtudhatjátok, hogy mi az ami nagyon tetszett és mi az ami egyáltalán nem. Kifejtem bővebben is, hogy melyik látnivalók túlárazottak Abu Dhabi városában és melyek kihagyhatatlanok. Mindenképp olvassátok el ezt a posztot indulás előtt, rendkívül hasznos lehet!