TravelHacker

Miután elhagytuk Rodoszt, úgy döntöttünk, hogy tovább állunk egy másik közeli szigetre. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy ezúttal egy kevésbé ismert görög úti célt választunk inkább. A legfontosabb kritériumunk az volt, hogy a következő szigeten ne legyen repülőtér – csak komppal, vagy hajóval lehessen oda eljutni. A turisták általában olyan úti célokat választanak, amelyek könnyedén megközelíthetőek. Mi pedig le szerettünk volna térni a mások által olyan mélyen kitaposott ösvényről. A térképet böngészve megpillantottam Nisyros parányi szigetét. A keresőben számtalan szebbnél-szebb fotót találtam erről a vulkanikus szigetről. A fényképeket böngészve egyre inkább azt éreztem, hogy ezt a világ végi szigetet nekem bizony látnom kell! Még megnéztem, hogy közlekedik-e komp Rodosz és Nisyros szigetei között. Amikor megláttam, hogy milyen egyszerűen össze lehet kötni a két szigetet egy röpke hajóúttal már kész is volt a terv: Rodosz után Nisyros felé vesszük az irányt! Mondanom sem kell, hogy a két sziget teljesen más hangulatú volt. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Kattintsatok a posztra és megtudjátok, hogy tetszettek a látnivalók Nisyros szigetén és azt is, hogy megéri-e egyáltalán ennyit utazni egy ilyen egyedi szigetért.

Még 2020-ban a világjárvány alatt sikerült összehoznunk egy hajókirándulást a Kükládok szigetcsoporton belül. Megnéztünk három kisebb-nagyobb szigetet és nagyon élveztük az egész utazást. Egy ideje már morfondíroztam azon, hogy meg kellene ismételni ezt az utazást, csak más szigetekkel. Annyit gondolkodtam rajta, míg végül a terv valósággá vált, és a nyáron elindultunk a Dodekanéz-szigetekre. Aki elsőre nem tudja földrajzilag belőni ezeket a szigeteket, ne csináljon belőle gondot. Nekem is elő kellett vennem az ötödikes földrajztérképemet, hogy áttanulmányozzam a szigeteket és megtervezzem a pontos útvonalat. Az első állomásunk Rodosz volt, ahol eddig még soha sem jártam. Hallottam már sok jót és sok rosszat is erről a szigetről. Pont ezért elég nehéz volt belőnöm indulás előtt, hogy hova is érkezek. Az egyik ismerősöm ezt a szigetet egyenesen Görögország Siófokának nevezte. Egy másik barátom azt mondta, hogy ő más helyre már nem is akar utazni – megtalálta a földi paradicsomot ezen a szigeten. Az én véleményem valahol a kettő között helyezkedik el. Rodosz nem az a sziget, ahova a változatos látnivalók miatt utaznának a turisták. A természeti adottságai sem túl változatosak a szigetnek. Ráadásul az autentikus görög életérzést sem ezen Rodoszon találjátok meg. Akkor miért éri meg mégis ide utazni? A posztból minden kiderül.

Franciaország nem csak Párizs és a francia Riviéra! Legalábbis ilyen szöveggel érvel a legtöbb utazó. Ezzel a mondattal pedig én is teljes mértékben egyetértek. Viszont az már kérdéses, hogy pont Marseille miatt érdemes-e átrepülni fél Európa felett. Ez a város az európai koloniális múlt találkozása a modernkori Afrikával. Lényegében az utazók itt szembesülhetnek azzal, hogy hova vezetett Franciaország sötét múltja. Valódi olvasztótégely lett a városból. Itt aztán tényleg a világ összes vallása és etnikuma képviselteti magát. Alapjáraton ezzel semmi gond sem lenne, de valahogy a város nem úgy fejlődött az évek során, hogy ezeknek a különböző kultúráknak a találkozását megfelelően kezelni tudja. Sajnos a közbiztonság kimondottan rosszá vált Marseilleben. Ehhez még érdemes azt is számításba venni, hogy a második világháborúban a bombázások során Marseille belvárosában a látnivalók többsége megsemmisült. Összegezve tehát egy nem túl biztonságos helyről beszélünk, amely még csak látványosságokban sem gazdag. Én bennem Marseille végül nagyon csak vegyes érzéseket hagyott. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy bárkinek nyugodt szívvel tudnám ajánlani ezt az úti célt. A posztban elmesélem, hogy milyen kalandokat éltem át Marseilleben és miért nem szeretnék ide soha többé visszatérni.

A 2023 nyarán igyekeztem a lehető legtöbbet utazni. Tavaly gyermekáldás miatt kissé visszavettünk a tempóból, de idén sikerült mindent bepótolnunk úgy érzem. Koppenhágával már hosszú ideje szemeztem. Dánia egyike volt annak a pár európai országnak, ahol eddig még soha nem jártam. Nem azért, mert soha nem vonzott volna – szimplán csak mindig máshova vitt az utam. Szerencsére az idei évben eljött annak az ideje, hogy felkeressem Európa egyik legfejlettebb országát. Az elvárásaim egészen magasan voltak, miután annyi pozitívumot hallottam erről az elbűvölő helyről. Az emberek nagy része, aki már járt itt szinte mind dicsérte. És azt kell, hogy mondjam én is remekül éreztem magam ebben az északi kisvárosban. Semmilyen téren nem okozott csalódást. Legyen az akár a remek közbiztonság, a kiváló (nem dániai) ételek, a boldognak tűnő emberek, vagy éppenséggel az eseménydús éjszakai élet a városban. Összesen öt napot töltöttünk Dánia fővárosában és bőven volt mit csinálni ennyi idő alatt is. A posztból megtudhatjátok, hogy miként tengettük napjainkat Koppenhága városában, milyen látnivalók kerültek fel a kötelező látványosságok listánkra, és azt is, hogy mennyire drága (nagyon durván) Dánia fővárosa. Nézzük!

A 2023-as év főszezonja nem épp a legjobban indult a görögök számára. Először Rodosz kezdett el égni, utána Korfu is lángokra lobbant az óriási forróságokban majd végül fél Görögország úgy izzott, mint a pokol tüze Dante könyveiben. Na és találjátok ki, hogy mikorra volt repülőjegyünk Görögországba, Korfura? Persze pont egy nappal azután indult a repülőgépünk, hogy a médiában futótűzként terjedt a hír, hogy a szigetről sorban telepítik ki a lakosokat. Mi pedig egy ekkora információkáoszban vágtunk neki az idei nagy családi kirándulásunknak. Az pedig, hogy nem maradtunk otthon felettébb jó döntésnek bizonyult! Korfu bizony tényleg egy mesébe illő látványt nyújtott. Már a repülő ablakából feltűnt az olajfák zöldellő egyvelege a mediterrán erdős tájjal egybeolvadva. Görögország puszta szigetei között azért nem ehhez a látványhoz szokott a két szép kék szem. Határozottan a kedvemre való volt a kilátás. És bizony Korfu valódi varázsa a természeti csodáiban rejlik. Az igazi látnivalók Korfu szigetén a változatos táj, a buja növényzet, a rapszodikusan hullámzó tenger és a számomra meglepően gazdag állatvilága. Szóval a sziget tényleg ámulatba ejtő. De hogyan is vizsgázott a legendás görög vendégszeretet Korfun az alapjáraton is magas elvárásaimhoz képest? A posztból kiderül.