A Preikestolen nevezetű sziklát több néven is ismerik az emberek. Magyarul gyakran emlegetik Szószék-sziklának és Prédikálószéknek. Ez a sziklaszirt 604 méter magasban tornyosodik a Lysefjord nevű tengeröböl fölött. Amikor megláttam ezt az emblematikus helyet egy fényképen, akkor rögtön eldöntöttem, hogy ezt bizony nekem látnom kell élőben is. Több évnyi halogatás és tervezgetés után egyszer hirtelen felindulásból megvettük a repülőjegyeinket. Tudatosítottuk, hogy minél tovább halogassuk, annál valószínűtlenebb, hogy egyszer eljutunk ide. Ahogy telnek-múlnak az évek az ember egyre lustábbá válik, egyre inkább elkényelmesedik. Ezt tudatosítva elhajítottuk a kényelmes karosszéket, előkotortuk a szekrény aljából a túrázós hátizsákot és elindultunk Norvégiába. A posztból megtudhatjátok, hogy hogyan lehet a lekönnyebben elérni a Preikestolen szikláját, mennyire nehéz a túra Norvégia legendás szirtjére és mesélek a piszkos anyagiakról is. A Szószék-szikla gyönyörű hely és egy kis odafigyeléssel, akár egy balatoni nyaralás áráért megcsodálható. Mutatom, hogy én hogyan oldottam meg az utazást.
Tartalom
Mi kell a Preikestolen túrához?
- A túrához egy jó túracipőt kivéve, nincs szükség semmilyen különleges felszerelésre sem. Évente többször is mentőhelikopternek kell levinnie a megrándult lábú embereket a sziklaszirtről, úgyhogy a lábbelit ne vegyétek fél vállról!
- Legyen nálatok elég étel és ital. Ha felértek a csúcsra jól esik majd egy kiadós piknik. Pár előre elkészített szendvics és személytől függően 1-2 liter folyadék elég is lesz.
- Egy fejlámpa nem árt azok számára, akik sötétedéskor indulnak, vagy érkeznek vissza. Ha rám hallgattok, akkor megpróbáljátok úgy időzíteni az utat, hogy a sötétedést elkerüljétek. Ha másért nem, akkor a tökéletes kilátásért mindenképp.
- A norvég időjárást minden esetben tartsátok tiszteletben! Ha azt mondják a helyiek, hogy nem induljatok el túrázni, akkor higyjétek el nem a semmiért mondják. Nekünk szerencsénk volt a túra során – jó időnk volt. Viszont nem egy olyan történetet hallottam ott, hogy a heves esőzésben nem tudtak lejönni a hegyről az emberek.
- A hátizsákba egy pár tiszta zokni mindig elfér. Ha a túra napján pont vizesebb időt fogtok ki, akkor nagyon fogtok még örülni annak a zokninak. Még ha az időjárás szép napsütéses délutánt is jósol, ezt mindenképp fogadjátok meg ugyanis a skandináv hegyekben villámgyorsan változhat az időjárás.
- A túrára alkalmas időszak a június – szeptember közötti hónapok. Ezen az időszakon kívül már csak túravezetővel ajánlott a hegymászás. Ha a biztonság kedvéért túravezetőt keresel, akkor itt megtalálhatod és le is foglalhatod.
- A túra nagyjából 4 óra hosszú: 2 óra fel és 2 óra le. Ez egy kicsit túl van becsülve, mivel általában nekem a túrák másfélszer olyan sokáig tartanak, mint az előre megjelölt időszak. Ezt viszont kevesebb, mint 3óra 50perc alatt sikerült letudni.
Preikestolen túra: A felkészülés
Az útnak Stavanger városában kezdtünk neki. Erről bővebben itt írtam. Stavanger repülőterén késő délután landoltunk. Miután megérkeztünk rögtön átvettük a bérelt autónkat, amelyet a Discovercars ár összehasonlítón foglaltunk és el is indultunk kelet felé. Igazából Stavanger belvárosába be sem kell menni. Az autópályán haladva a Ryfast alagútat kell elérni. Ez a 14,3 kilométer hosszú útvonal Norvégia leghosszabb tengeralatti alagútja. Az áthajtás fizetett, összesen 112,- norvég koronába kerül egy irányba. Az alagútból kifelé jövet megérkeztünk Tau falucskájába, ahol rögtön fel is tűnt egy élelmiszerüzlet. Gyorsan le is tértünk az üzletbe, hogy bevásároljunk. Mivel már jártam Norvégiában, tudtam előre mennyire rohadtul drága minden ott. Öt év után visszatérve nyugodtan kijelenthetem, hogy az árak egy fikarcnyit sem lettek olcsóbbak. Pár termék láttán kisebb szívroham kerülgetett. Nem baj, nem foglalkoztunk vele. Megvettünk mindent a reggelihez és a vacsorához az ottlétünk alatt és folytattuk az utunkat a szállásunkra.
A Tysdalvatnet fjord partján sikerült a lehető legolcsóbb szállást megtalálnunk az egész környéken. A Wathne kempingben szálltunk meg, ahol egy éjszaka egy 2 szobás házikóban 900,- norvég koronába került. Összesen 4 ember fér el itt. Ha viszont többen érkeztek, akkor lehet kérni pótágyat 150 koronáért. Ha jól belegondolok, akkor ez a szállás volt a legszebb helyszínen azok közül, ahol eddig megszálltam. Közvetlenül az ajtón kilépve a fjord partjánál találtam magam. Foglalhattam volna öt csillagos hotelt Stavangerben, az sem nyújtott volna ekkora élményt, mint ez a kis kemping. Én a magam részéről mindenkinek csak ajánlani tudom, nem fogtok csalódni benne.
Este gyorsan megvacsoráztunk. Az élelmiszerben vettünk minden alapanyagot egy jó hamburgerhez és az apartman teraszán be is toltuk. Az éttermi árak hazai pénztárcákhoz mérten megfizethetetlenek, ezért az ésszerű költségekhez az ilyen étkezés mellett döntöttünk. Norvégiában az ételekre nagyon szigorú minőségi szabályok vonatkoznak, ennek köszönhetően minden friss. Amikor az egyik nap a McDonald’sban ebédeltünk nagyon meglepődtem azon, hogy még a “Meki” is milyen drága. Az egyik helyi srác aztán elmesélte, hogy a norvégok számára tényleg nagyon fontos az ételek minősége és a gyorséttermeknek is teljesíteni kell ezt a standardot. Ennek köszönhetően a drága alapanyagokkal már nem jön ki az olcsó ár. Végülis a gyorséttermek választhattak, vagy bezárhatják az éttermeiket, vagy pedig minőségibb ételeket fognak készíteni, drágább áron. Gondolhatjátok, hogy az utóbbit választották. Kicsit elkalandoztam. Visszatérve a mi burgerünkhez, isteni volt, még jobb, mint a Meki. Miután befaltuk a zsemlékben a húspogácsákat bedőltünk a fekhelyeinkre és aludtunk, mint a bunda.
A Preikestolen túra
Reggel igyekeztünk minél korábban kimászni az ágyból. Sajnos az utazás fáradtságaitól meggyötört testünk nem akart engedelmeskedni a vekker könnyfakasztó ébresztésének. Két-három szundi után sikerült erőt vennünk magunkon és meglepődve tapasztaltuk, hogy már elmúlt kilenc óra is. Gyorsan nekifogtunk összecsomagolni az útra. A hátizsákba bekerült pár péktermék, 2 liter víz fejenként, egy-egy energiaszelet és egy nagy tábla csokoládé. Gyorsan bepattantunk az bérelt autónkba és izgatottan elindultunk a Preikestolen irányába.
Az 523-as úton már minden a Preikestolen-ről szólt. Preikestolen utca, Preikestolen szállás, Preikestolen étterem és még sorolhatnám. Alig fél óra kocsikázás után eljutottunk a Szószék szikla parkolójába. Fontos megjegyezni, hogy végig kell menni az úton, mivel közben több kisebb parkoló is található. Ezek a kisebb parkolók viszont még nagyon messze találhatók a Preikestolen túra kezdőpontjától, úgyhogy semmiképp sem ajánlom, hogy valamelyiket ezek közül válasszátok. Ne izguljatok, fogtok még elég sokat gyalogolni a nap során fel a hegyre. A parkoló egyáltalán nem olcsó. Egy napra 250,- koronába kerül, attól függetlenül, hogy 4 órát, vagy 24-et tölt valaki ott.
A parkolóban a kávézó és a szuvenírüzlet felé induljatok el. Az útvonal végig nagyon jól ki van jelölve. Manapság már nem kell hozzá különösebb fizikai képesség ahhoz, hogy valaki felmásszon erre a sziklára. “Mindössze” fel kell sétálni. Az emelkedés 330 méter. Csak úgy összehasonlításképp Magyarország legmagasabb hegyén, a Kékesen az emelkedés 775 méter. Ha oda fel tudsz mászni, akkor a Preikestolennel sem lesz gondod.
Az útvonalat nepáli serpák építették át 2012-ben, mivel a norvégok túlságosan szűknek ítélték meg az évről-évre növekvő érdeklődés tükrében. Az út szinte végig teljesen biztonságos és nagyon pechesnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy valami rossz történjen vele. A sziklaszirthez közeledve már egyre közelebb kell sétálni a szirt széléhez, viszont ez is nagyon biztonságosan van megoldva. Aki nem szeretne, annak nem kell a szikla peremére kimennie.
Fenn a Preikestolen tetején
A Preikestolen tetején évről-évre egyre több a turista. A koronavírus járvány 2020-ban kicsit megfékezte ezt a növekedést, viszont 2021-ben ez a trend ott folytatta, ahol a vírus előtt alább hagyott. A szikla tetején szép kis tömeg volt a szigorú norvég beutazási szabályok ellenére is. A legjobb fényképeket a szirt bal tengerfelöli sarkából lehet készíteni. Mivel mindenki szeretne onnan egy jó fotót, ezért olyan 10-15 perc várakozással számítsatok a fényképre. Az ember, ahogy kiáll a szikla szélére rendesen érzi a mélységet. 700 méter magasság választott el a Lysefjord hullámaitól és néha úgy éreztem, mintha egy mágnes lenne a nadrágomban úgy vonzott a mélység. Történt ez annak ellenére, hogy semmilyen szuicid hajlamom sincs.
Később utána néztem, és ahogy kiderült már több ember is életét veszítette a sziklán. Többségük öngyilkosságot követett el. Nyugodjon békében. Őszintén szólva, ahogy az embereket nézegettem fenn csodálkoztam is, hogy csak ilyen “kevés” haláleset történt. Pedig egyesek mindent megtettek azért, hogy este bekerüljenek a híradóban. Egyetlen egy esetről találtam csak feljegyzést, ahol véletlenül halt meg egy utazó. Egy spanyol turista egy csoport tagjaként mászta meg a Preikestolent. Amikor a csoport elindult hazafelé, akkor ő még szólt nekik, hogy visszafut pár fotót készíteni még. Ez volt az utolsó mondata, ami elhagyta a száját. A csoport tagjai már csak egy utolsó sikolyt hallottak…
A Preikestolent mögött még található egy magasabb sziklaszirt, ahova fel lehet mászni egy kisebb kerülővel. Az út egyáltalán nem veszélyes és onnan felülről lehet a legjobb fotókat készíteni. Amikor felértünk a magasabb szirtre, akkor tudatosítottam, hogy igen ezért jöttünk ide. Gyönyörű kilátás tárult elénk. Látni lehetett a fjordot alattunk, a Preikestolent teljes egészében és lényegesen kevesebb ember vett körül, mint odalenn.
Amit még érdemes kiemelni, az a repedés a Preikestolen szélén. Sajnos az idő vasfoga ezen a természeti kincsen is megmutatkozik már. A repedés a szirt egyik végéből a másik végéig nyúlik. A norvég kormány pár éve aggodalmát fejezte ki ez miatt a hasadás miatt. Attól féltek, hogy a szirt összeomlik. Ennek elkerülése érdekében mérőműszereket helyeztek el a repedésbe. Ezekkel a berendezésekkel figyelik, hogy mennyire távolodik el a szikla. Az elmúlt 4-5 évben 3 millimétert nőtt a repedés. A tudósok megállapították, hogy ez még belefér. Elvileg biztonságos és több ezer évig még nem fog leszakadni. Én erre azért nem vennék mérget…
Preikestolen túra – Az út visszafelé
Miután minden létező szögből lefotóztuk a Preikestolen sziklát, és órákon át gyönyörködtünk a fjordban, úgy döntöttünk, hogy itt az ideje elindulni hazafelé. Lefelé már sokkal gyorsabban tudtunk haladni. A kilométerek szinte métereknek érződek és diadalittasan haladtunk lefelé. Ami felfelé emelkedő volt, ezúttal már lejtővé vállt. Nem kellett tíz percenként megálltunk pihenni, azért mert nincs kondink és kifulladtunk. Nagyjából 1,5 óra alatt vissza is értünk a parkolóba.
Mindent összevetve megérte ezért Norvégiába utazni. A Trolltunga után ez a természeti látnivaló sem okozott csalódást. Összehasonlítva a két túrát ez lényegesen könnyebb és rövidebb. Ha azt kérdezitek, hogy melyiket éri meg inkább megmászni, akkor a válaszom az, hogy mind a kettőt! Teljesen más a táj a két túra alatt, viszont mind a kettő másképp gyönyörű. A Trolltunga egész napos túra, a Preikestolen viszont csak fél napot vesz igénybe. A túra a Preikestolen szirtjére sokkal kevésbé megterhelő a lábakra és akár gyerekekkel is megmászható. Én nagyon élveztem ezt a túrát és remélem, hogy egyszer még visszatérhetek ide.
