Hogyan oldjam meg a transzfert a reptérről a szállására?

Bár a célom mindig is a lehető legolcsóbb repülőjegyek levadászása, most úgy hozta a sors, hogy megengedhettem magamnak egy kis kényelmet. A Bécs – Los Angeles járat 12 óra hosszúságú repülőút és ez alatt az idő alatt még a világ legtürelmesebb embere is hajlamos besokalni. Én pedig korántsem vagyok a világ legtürelmesebb embere, szóval gondolhatjátok, hogy mennyire szeretek fél napot egy szűk kis székben kuporogni a magam két méter magasságával. Idén valahogy a szokásosnál olcsóbbak voltak a tengerentúli repülőjegy árak és meglepődve tapasztaltam, hogy az economy, illetve a premium economy repülőjegyek között minimális az árbeli különbség. Ha hozzászámoltam volna a feladott poggyász árát, akkor pedig ugyanannyiba került a két osztályra a repülőjegy. Úgyhogy kipróbáltam helyettetek is a különbséget. Összehasonlítom a sima economy osztály szolgáltatásaival. A posztból kiderül, hogy megéri-e a többletkiadást az Austrian Airlines premium economy osztálya. A végső válasz pedig egy kicsit meglepő és csöppet sem egyértelmű. Lássuk!

Néha egy utazást megszervezni nagyobb móka, mint maga a kirándulás. Vannak viszont olyan esetek, amikor a saját szervezés drámába torkollik. Ilyenkor a szervező elcsúszik egy apró banánhéjon, aminek következtében begyűrűznek az események és végül még csak a repülőtér termináljából sem jut tovább a tapasztalatlan utazó. Ehhez pedig elég egy rosszul megtervezett átszállás is, amely többnyire sima ügy. Ha minden jól megy, akkor az utazó pár óra repülés után kényelmesen megérkezik a transzfer helyszínére. Legfeljebb pár órát vár a csatlakozására és már indulhat is tovább. Kivéve akkor, ha valami váratlan dolog közbe jön. A mostani apró bakik mind-mind olyan hülye hibák, amiket könnyű elkerülni – már ha tud róluk az ember. Én szerencsére ezeket mind megúsztam, de azt száz százalékra kijelenthetem, hogy mindegyik esetnél volt már olyan egyén, aki beleszaladt ebbe a hibába és hatalmas sírás-rívás lett a vége. Ilyenkor pedig nem a légitársaság a hibás, hanem az egyén, hogy nem nézett utána egy adott ország szabályainak. Nézzük a leggyakoribb amatőr hibákat, amiket egy átszállás magában rejt egy külföldi repülőtéren. Akár tapasztalt utazó vagy, akár tapasztalatlan, mindenképp olvasd el ezt a posztot. Lehet, hogy épp a következő utazásod múlik majd ezen.

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden évben, nyár elején az egyik üzleti utamra Dubrovnikba kell utaznom. A sok unalmas úti cél között ez igazi felüdülést jelent. Ráadásul mindig június elejére esik ennek az üzleti útnak a dátuma – ilyenkor pedig már kiváló az időjárás is. A horvátországi környéket már többé-kevésbé sikerült bejárnom, úgyhogy idén erre nem is vesztegettem sok időt. Kipattant viszont a fejemből egy ördögi ötlet. Át kellene ugorni Boszniába megnézni Mostar városkáját. Első pillanatban az autóbérlésre gondoltam, de hamar szembesültem a ténnyel, hogy nem olyan egyszerű az EU-n kívüli országokba átutazni bérelt kocsival. Nem maradt hát más hátra, mint egy szervezett utazás keretén belül meglátogatni a Balkán igazi gyöngyszemét. A Viator weboldalon nagyon gyorsan meg is találtam a számomra legmegfelelőbb csoportos utazást és rögtön le is foglaltam. A posztban részletezem, hogy hogyan sikerült az út, mi az ami tetszett a szervezésben és mi az ami nem. És hogy milyen vélemény alakult ki a fejemben a Viator szervezett útjairól? A posztból megtudhatjátok.

Tavaly nyáron az apróhirdetéses ajánlatokat böngésztem, amikor hirtelen szembe jött egy ellenállhatatlan ajánlat: egy órás privát hőlégballonos kirándulás Szlovákiában, szabadon választható helyszínnel. Alapjáraton mindig is érdekelt, hogy milyen élmény lehet egy hőlégballonos repülés. Ráadásul Szlovákia sokkal dimbesebb-dombosabb, mint Magyarország így a látnivalók is biztosítva voltak. Végül is mi baj történhet egy hőlégballonos élmény során? Engedjétek meg, hogy már a bevezetőben előre szaladjak és elmondjam a sztori végét: semmi, mert egy év alatt meg sem valósult az egész. Egy ízig-vérig morgolódós poszt következik, ahol senkit sem fogok kímélni. A pozitív élmények úgysem generálnak olyan visszhangot, mint a negatívak – szóval legalább ti egy jót szórakozhattok ezen a „zseniális” ötletemen. Ezek után pedig akkor fizetek be egy hőlégballonos útra, amikor Vladimír Putin megkapja a Nobel-békedíját. Vágjunk is bele, hogy mit érdemes tudni a hőlégballonokról, mielőtt valaki fejvesztve repülést foglalna.