Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden évben, nyár elején az egyik üzleti utamra Dubrovnikba kell utaznom. A sok unalmas úti cél között ez igazi felüdülést jelent. Ráadásul mindig június elejére esik ennek az üzleti útnak a dátuma – ilyenkor pedig már kiváló az időjárás is. A horvátországi környéket már többé-kevésbé sikerült bejárnom, úgyhogy idén erre nem is vesztegettem sok időt. Kipattant viszont a fejemből egy ördögi ötlet. Át kellene ugorni Boszniába megnézni Mostar városkáját. Első pillanatban az autóbérlésre gondoltam, de hamar szembesültem a ténnyel, hogy nem olyan egyszerű az EU-n kívüli országokba átutazni bérelt kocsival. Nem maradt hát más hátra, mint egy szervezett utazás keretén belül meglátogatni a Balkán igazi gyöngyszemét. A Viator weboldalon nagyon gyorsan meg is találtam a számomra legmegfelelőbb csoportos utazást és rögtön le is foglaltam. A posztban részletezem, hogy hogyan sikerült az út, mi az ami tetszett a szervezésben és mi az ami nem. És hogy milyen vélemény alakult ki a fejemben a Viator szervezett útjairól? Olvassatok tovább és megtudhatjátok.
Tartalom
Mi is az a Viator és mi az általános vélemény róla?
A Viator.com a világ legnagyobb programkereső weboldala. Itt lefoglalhatsz szinte bármilyen programlehetőséget. Legyen az például egy helikopteres városnézés New yorkban, egy hajókirándulás Los angelesben vagy épp csak egy budapesti fürdő belépőjegy. Fontos megemlíteni, hogy a Viator-t 2014-ben felvásárolta a Tripadvisor cég – szóval egy valódi nagy brand részét képezi ma már. Jelenleg több mint 300 000 programlehetőség foglalható a weboldalon. A weboldalon a legtöbb foglalás akár 24 órával indulás előtt is díjmentesen is visszamondható. Ráadásul ha valahol olcsóbban megtalálod ugyanazt a programot, amit már lefoglaltál – akkor elég ezt jelezni a Viator supportnak és kiegyenlítik az árkülönbözetet.
Miután én is gyakran mutatok tőlük ajánlatokat a blogon, úgy éreztem, hogy illene letesztelnem a szolgáltatásaikat. Azt gondoltam, hogy legalább egy véletlenszerű próbautat lefoglalok náluk és meglátjuk mi sül ki belőle. Mivel Budapestről, Prágából vagy Pozsonyról úgy gondoltam, hogy túlságosan is szervezett városok, ezért egy olyan úti célt választottam, ahol minden adott volt ahhoz, hogy balul süljön el az út. Így indultunk el egy dél boszniai kirándulásra. Ha a Balkánon kalandozva egy bosnyák kirándulás során nem jön elő semmilyen probléma, akkor soha sem. A többnyire pozitív visszajelzések között volt pár kevésbé kedvező vélemény is a Viator hozzászólásai között. Szóval legalább autentikus balkáni élményre számíthattam. 520 értékelés alapján 4,5 csillagot kapott ez az út az előző utazóktól – tehát bizakodva vágtam bele.
Az úti terv és az indulás
A foglaláskor gyorsan átolvastam a leírást arról, hogy mit is tartalmaz a csomag, amelyet megvásárolunk. A konkrét linket itt találjátok. Röviden annyit láttam, hogy a következő helyeket nézzük majd meg: Mostar városa, Kravice-vízesés, a Dubrovnikba vezető új híd. Mivel ezek közül még az egyiket sem láttam, mindegyikre kíváncsi voltam.
Alapjáraton azt írták, hogy Dubrovnik óvárosánál lesz a találkozó, szóval még egy reggeli uberezést hozzászámoltam a végösszeghez és azt gondoltam, hogy még így is jó az ár. Nagy meglepetésemre pár perc múlva jött egy e-mail a postaládámba az utazást szervező cégtől. Arra voltak kíváncsiak, hogy hol lakunk. „Na persze, a Balkánon vagyunk – tuti elmondom hol lakok, hogy kivágjátok a veséimet ti gonosz szervkereskedők” – és hasonló bölcs gondolatok cikáztak a fejemben. Aztán elolvastam a következő mondatot is, amiben az állt, hogy szeretnének ingyenes transzfert biztosítani számunkra az óvároshoz. Vagy így! Ebben az esetben a Masarykov Put 5. házszám alatt keressetek. Reggel valóban oda jöttek értünk, jár a hatalmas piros pont az extra szolgáltatásért.
A hirdetés címében az szerepelt, hogy luxus buszos transzfert kapunk. Az utazási kommenteket elolvasva már sejtettem, hogy nem pont úgy lesz. Az emberek egy része a luxus buszt leginkább egy jobb időket megélt roncshalmazhoz hasonlította. Sóhajtottam egyet és úgy döntöttem, hogy kibírjuk. Mégsem 2-3 napot kell majd ezen a csotrogányon üldögélnünk, ennyit zötykölődést elvisel a fenekem. Mikor odaértünk az óváros kapuihoz egy Mercedes busz parkolt a bejárat előtt. Wow! Tippre valamikor 2010 előtt gyártották. Viszont mivel Közép-Európában nőttem fel, ezért nem pocskondiáztam a buszt. Ültem én még ettől jóval öregebb csuklós Karosában is. Belülről igaz kicsit dohos szaga volt, meg érezhetően cigizett is nem rég valaki a buszban – de hát könyörgöm a Balkánon vagyok! Rengeteg a negatív magyar vélemény a Balkánról, de én ez után a Viator kirándulás után többnyire csak értetlenül állok ezek a meggyőződések előtt. Ilyen dolgokra mindenkinek számítania kell, aki Magyarországról dél felé veszi az irányt.
Irány Bosznia!
A buszban egy kedves középkorú hölgy volt az idegenvezetőnk. Már nem tudom, hogy mi volt a neve, de ha most kellene elneveznem, akkor a Lucija nevet adnám neki. Szóval nevezzük innentől kezdve Lucijának. Lucija közölte velünk, hogy az első megállónk a horvát-bosnyák határ utáni első városban lesz majd. Beharangozta, hogy Neum városkájában állunk meg, amely Bosznia egyetlen tengerparti városa. „Király, megmártózok a tengerben és elmesélhetem majd a blogon, hogy még egy új országban fürdőztem már!” – jöttek az újabb zseniális ötletek.
A határon viszonylag gyorsan átértünk. Lucija összeszedte az útleveleket és lecammogott a „luxus” buszról. A határőrök nem sokat szórakoztak velünk. Látták, hogy turisták vagyunk, pénzt akarunk költeni az országunkban – úgyhogy csak annyit mondtak Dobrodošli! A busz a határt elhagyva pár perc után begördült egy étteremhez. Az étteremből elég jó kilátás nyílt a csöppnyi bosnyák tengerpartra. Ahhoz viszont, hogy az Adriai-tenger habjaiba vessem férfias testemet jó esetben is egy ejtőernyőre lett volna szükségem. Lucija közben leült a buszsofőrrel megreggelizett az étteremben. Utólag összeraktam a fejemben, hogy ez a megálló nem az utasoknak szólt, hanem a szervezőknek. Ők kapnak egy ingyen reggelit az étteremtől, a turisták meg ott költik el a pénzüket náluk. Win-win szituáció mind két félnek. Igazából haragudni nem tudtam ezért a húzásért, én is pontosan ugyanezt csináltam volna a helyükben.
Neumból még nagyjából 1 óra 15 percet keringett a busz a bosnyák hegyvidéken. Egy viszonylag újan átadott aszfaltcsíkon haladtunk Mostar felé. Régebben állítólag sokkal tovább tartott az út, ma már szerencsére ez az út rengeteget rövidít az utazáson. Az egy óra hipp-hopp elrepült és megérkeztünk Mostarba. Eddig viszonylag azt kaptuk, amiért fizettünk.
Viator kirándulás: Mostar vélemény
Ahogy begördült a fényűző „luxus” járgányunk a mostari parkolóba Lucija közölte velünk, hogy 3 óra áll rendelkezésünkre. Ebből nagyjából egy óra idegenvezetős program, aki akar becsatlakozik rá, aki nem az nem. Én mindig is gyűlöltem azt ahogy a sok turista tömegben egy idegenvezetőt követve életuntan vánszorog a látnivalók között. Férfiasan bevallom, hogy általában ki szoktam hagyni ezeket a programokat. Itt is ez volt a tervem. Viszont mivel többen voltunk, és az úti társaimat érdekelte az idegenvezető sztorizgatása ezért beadtam a derekam. Így történt, hogy én is beálltam a turistahordába. Szerencsére pár perc után mindenki rájött, hogy ez nem nekünk való és fel is szívódtunk a tömegből. Csak később jutott eszünkbe, hogy ha ott maradunk, akkor bemehettünk volna valamilyen török épületbe ingyen. Azok, akik Viatoron keresztül foglalták le a programjukat ezt extrába ingyen kapták. Plusz 1 pont a Viatornak, mínusz egy pont a mi hülyeségünknek.
Mostar egyébként tényleg izgalmas város. Ahogy haladtunk a fő látnivaló (a híd) felé egymást érték a háború szomorú emlékei. A házakon még a mai napig látni a fegyverek nyomait. Valószínűleg a legtöbb épület falaiban még mindig ott lapulnak a puskákból kilőtt töltények. Ez ma már szerencsére csak egy rossz emlék, ráadásul a fiatalabb generáció nem is emlékszik már a háborúra.
Út közben egy nagyon hangulatos bazársoron haladtunk keresztül. Pár perc nézelődés után már el is tudtam vonatkozni a szétlövöldözött épületek látványától. Legutóbb hasonló piacot Szkopje városában láttam. Valahogy mindig is érdekeltek ezek a piacok. Szeretek és kifejezetten jól is tudok alkudni ha arra kerül sor. Mondhatjuk úgy is, hogy én vagyok a kereskedők rémálma. Volt már olyan dologra is példa, hogy annyira pofátlanul alkudoztam, hogy a kereskedő kizavart az üzletéből.
Mostar nem túl nagy város, így nem is kellett sokat baktatni a hídhoz. Már messziről felismertem a fotókon ezerszer látott viaduktot. Pont ugyanúgy nézett ki, mint a fotókon, amelyeket kisgyerekként nézegettem és azt mormoltam magamban, hogy: „Egyszer én bizony ide el utazok majd és megnézem ezt a csodás látnivalót!”
A hídon 3-4 huszonéves srác álldogált. Egy kalapba pénzt gyűjtöttek azért, hogy cserébe a magasból a jéghideg vízbe ugorjanak. A Neretva folyó a hegyekben ered és azt kell róla tudni, hogy Európa egyik leghidegebb folyója. Még nyáron is csak 7-8 fokot ér el a víz hőmérséklete. Képzelhetitek, hogy mit művel az emberi testtel az, ha az egyik pillanatról a másikra a 40 fokos forróságból a fagyos vízbe érkezik. Sőt, ahogy a helyiek mesélték a víz mélysége sem a legmegfelelőbb. Szinte minden ugró a vízbe érés után a talajról rugaszkodik el. Gyakorlatilag életveszélyes ez az ugrálás őrület. A legtöbb vélemény a Viator weboldalán is kihangsúlyozta az ugrálás veszélyeit, szóval mi nem is szenteltünk figyelmet neki ezután. Aki viszont mégis szeretné megtekinteni azt, ahogy valaki leugrik a hídról, jobb ha felkészül a várakozásra. A srácok addig nem ugranak, amíg össze nem gyűlik a pénzük az aznapi betevőre. Aki szemfüles, az könnyen kiszúrhatja a hideg vizes palackot a lábuknál. Amikor valamelyikük leönti saját magát a hideg vízzel, akkor jött el az ugrás pillanata. Így készítik fel a saját szervezetüket a jéghideg vízre.
Pár remekül sikerült fotó után meg is éheztünk. Kisebb tanakodás után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a legközelebbi étterembe. Tapasztalt utazóként minden egyes érzékem azt mondta, hogy ez nem jó ötlet. A látnivalók közelében szinte soha nincsenek jó éttermek. A szakácsoknak nem kell megerőltetniük magukat, mivel az turisták ígyis-úgyis bemennek majd oda. Ráadásul nem sok olyan utazót ismerek, aki havi rendszerességgel utazna Mostarba. Ahogy leültünk az asztalhoz el is kértem a pincértől a Wi-Fi kódot. Ránéztem a Google Mapsen az éttermünk értékelésére és rögtön tudtam is, hogy innen mennünk kell. Pofátlanság vagy sem, kikerestem a legjobb értékelésű éttermet gyalogos közelségre az étterem ingyenes hálózatán és kisétáltunk. Kicsikét olyan érzés volt, mint amikor a tinédzser lány tépett hajjal hajnalban megy haza és azon imádkozik, hogy csak senki ismerőssel össze ne fusson. A pincér ránk nézett, én előszedtem a legbájosabb mosolyomat és elbúcsúztam tőle. A másik étterem neve URBAN taste of orient volt. A világ legjobb döntése volt ott hagyni az első turistacsapda vendéglőt. Az étterem teraszáról egyenesen az óváros hídjára nyílt a kilátásunk. Még most is összegyűlik a nyál a számban, akármikor az ott megevett csevapcsicsára gondolok.
Egyébként amire érdemes még odafigyelni egy mostari kirándulás során az az, hogy az ember mindenképp elkerülje a Red Bull sziklaugrás bajnokságát. Ezt a rendezvényt szeptember elején szokták megtartani és általában dugig tömve van alatta a város. Saját vélemény: alapból is sok ember zsúfolódik össze egy ilyen kis városban, nem kell ezt még tetézni egy tömegrendezvénnyel – lehet bármilyen előnyös is egy Viator ajánlat.
Kravice vízesés
5 perccel indulás előtt visszamentünk a parkolóba és már újra a „luxus” buszunk cigarettaszaggal átitatott üléseiben üldögéltünk. Idő közben már el is fáradtam egy kicsit a tűző napon. Meg ahogy később kiderül az sem volt túl bölcs dolog, hogy a tejfölös salátára megettem még pár gombóc fagyit. A gyomrom egy valódi időzített bombává vált. Szerencsére itt még egész jól bírtam és nem sejtettem, hogy mi vár rám a későbbiekben.
A buszunk Medjugoria városán haladt keresztül. Erről a városról azt kell tudni, hogy egy kiemelt zarándokhely a keresztények életében. Sokan csak ezért a városért utaznak el Boszniába. Én is gondolkodtam, hogy megnézném ezt a várost, ha már ott járok – de úgy döntöttem, hogy a Kravice vízesés képek alapján jobban érdekel. A teljes buszról mindössze ketten szálltak le Bosznia legszentebb városában. Végül is mi az érdekesebb, egy hely ahol megjelent Jézus Krisztus vagy pedig Bosznia legkirályabb vízesése. A legtöbb vélemény a Viator weboldalán az én döntésemet igazolta a vízeséssel kapcsolatban.
A vízeséshez megérkezve a hangosbemondón közölték velünk, hogy a belépő a vízeséshez nincs benne a Viatoros foglalásunk árában és készítsen minden ember tíz eurót. Mi erről tudtunk, de el tudom képzelni, hogy aki nem olvasta át töviről hegyére a Viatoros foglalása minden egyes mondatát, az elég csúnyán káromkodhatott magában. Kifizettük a tíz eurót és elindultunk megcsodálni a hatalmas látnivalót. A vízeséshez egy elég meredek lejáró vezet. Senki ne lepődjön meg azon, hogy a tűző napon kell majd egy rövidet túráznia. Nos így utólag azt kell, hogy mondjam, hogy nem biztos, hogy megérte ez a vízesés a tíz eurót. Aki járt már Horvátországban a Plitvice Nemzeti Parkban, az képzeljen el egy véletlenszerű vízesést onnan. Viszont senki se számítson egy Niagara-vízesésre. Nagyjából 45 percet voltunk itt a vízesésnél és bőven elég is volt ennyi belőle. Aki akart az fürdőzhetett egyet, aki pedig szeretett volna egy jót enni az is megtehette. Én a biztonság kedvéért betoltam még egy gombóc pisztáciás fagyit, mit sem törődve a következményekkel. Röpke 15 perc alatt felértem a lépcsőkön és már csak azt vártam, hogy hazaérjünk. Hosszú volt ez a nap.
Az út visszafele
Szépen lassan megérkeztek a szokásosan az utolsó pillanatban betoppanó emberek. Nem értem, hogy miért nem lehet legalább 16:30-ra odaérni egy találkozóra, ha 16:15 volt megbeszélve. Közben már kezdett körvonalazódni a vélemény a fejemben, hogy mit is írok majd a Viator szolgáltatásairól. Hirtelen viszont egy kellemetlen meglepetés fogadott. A buszon Lucija közölte, hogy nem is olyan régen bevezettek egy turistaadót a bosnyákok, amit minden utazó köteles megfizetni. Nem egy nagy összegről volt szó, csupán 3 eurót kellett fizetni. Valahogy mégis végig azt éreztem, hogy megint jól le lettem húzva. De ezt majd valaki, aki rendszeresen jár Bosznia és Hercegovinába el tudja majd mondani nekem. Ha nem lett egy egész busznyi ember átverve, akkor elnézést kérek Lucijától. Ha viszont igen, akkor kérem vissza a 3 eurómat – abból már tudtam volna venni legalább még két gombóc fagyit!
Visszafele a határon viszont már nem volt olyan szerencsénk, mint odafele. A határőröknek nem volt elég, hogy odaadjuk az útlevelünket. Ő neki az kellett, hogy mindenki szálljon le a buszról és egyesével menjen be hozzá igazoltatásra. Gondolom a aknakeresőt már megunta a Windows 95-ös operációs rendszert futtató számítógépén és valamivel fel kellett dobni a napját. Lementünk a buszról és kb. 20 percet álldogáltunk a tűző napon mire sorra kerültünk. Teljesen felesleges volt az egész herce-hurca. Aki még egyszer azt mondja nekem, hogy ki kell lépni az EU-ból, azt biztosan kikötözöm egy székhez egy napra és reggeltől estig a Baby Sharkot fogom nyomatni neki teljes hangerőn a telefonomból.
Az igazoltatás után már csak utolsó látnivaló maradt a túra végére. Horvátország legnagyobb építkezési remeke, az új Pelješac híd. Ez a híd köti össze Horvátországot Dubrovnik járásával. Ennek köszönhetően nem kell már áthaladniuk az utazóknak Bosznián keresztül ahhoz, hogy elérjék Horvátország legtávolabbi városát. A hídhoz megérkezve már őrülten csikart a hasam. Az idegenvezetőnk közölte, hogy 10 percünk van megnézni a hidat és pár jó fotót készíteni vele a háttérben. Engem csak egy valami érdekelt ekkor már: minél előbb egy WC-t kellett találnom. Idő közben már visszasírtam az összes fagyit, a tejfölös uborka salátát de még a reggeli joghurtot is. Szerencsére a parkolóban sikerült találnom egy illemhelyet is, ami meglepő módon még tiszta is volt. Úgyhogy megúsztam a pisztácia-mogyorós-citromos fagyi bosszúját. Közben azon gondolkodtam, hogy melyik filmcímek illenének a helyzetre. Egy pár jó ötlet eszembe is jutott: A kukorica gyermekei, Szabadítsátok ki Willy-t, Tűz a mélyben, Lemony Snicket – A balszerencse áradása és még hosszasan sorolhatnám. Mire kijöttem az árnyékszékről a haverjaim már kétségbeesve kerestek – az egész busz csak rám várt. Még jó, hogy Mostarban én morgolódtam azon, hogyan késhetnek egyesek állandóan. A híd egyébként kifejezetten jól néz ki, de egy gyors fotón kívül nem sok mindent sikerült megörökítenem belőle. Abban az adott pillanatban annak is örültem, hogy nem örökítettem meg az alsónadrágomban a kiránduláson összezabált fagylaltokat.
Viator vélemény – összegezve
Késő délután értünk vissza Dubrovnikba. Olyan fáradtak voltunk, mint egy újdonsült anyuka azután, hogy hármas ikreket szült. A busz szépen lassan széthordta az embereket a szállásaikra és még csak pénzt sem kértek érte. Lucija sem szedett egy kalapba borravalót, pedig azzal még számítottam. Összegezve ez a Viator kirándulás a sok apróság ellenére kifejezetten jól sikerült. Összegezve a következőket mondhatom el róla:
Pozitívumok:
- Remek szervezés, a program megegyezett a menetrenddel
- Ingyenes transzfer a szállásunkról, amely nem volt feltüntetve sehol sem
- Nem éreztem azt, mintha állandóan birkaként terelgettek volna, mint sok más látnivalónál,
- Ingyenes idegenvezetés a városban, mégha számomra ez nem is volt túl fontos, Lucija jófej volt,
- Ár/érték arányban ettől jobban nem tudtuk volna megoldani ezt a programot.
Negatívumok:
- A „luxus” busz egy öreg Mercedes busz volt, amely a legszebb napjait már rég maga mögött tudja,
- A három euró kötelező „kilépő” a határ előtt, amely sehol sem volt feltüntetve,
- Az út lényegesen hosszabb volt, mint amire számítottam – de ez az én privát problémám volt.
Mint láthatjátok főként pozitív vélemény alakult ki bennem a Viator szolgáltatásairól. Még egy tippet azért hozzáfűznék. Mielőtt valaki a Viatoron lefoglaljat a következő nyaralására valamelyik programot, mindenképp nézzen körül a konkurens oldalak kínálatában is. A Getyourguide és a Klook is nagyon hasonló elven működnek. Ráadásul sokszor ugyanaz a programlehetőség akár 20-30 százalékkal olcsóbban is lefoglalható a másikon. Pár kattintást mindenképp megér.
Összegezve bármikor máskor is szívesen foglalok a Viator weboldalon. A szolgáltatás nagyjából azt a minőséget nyújtotta, amit elvártam. Azt fontos ugyanakkor leszögezni, hogy a Viator csak egy közvetítő oldal. Tehát a szolgáltatás minősége mindig is a szervezőtől függ majd. A Viator csak felügyeli, hogy minden rendben ment-e a program során. Amennyiben sorozatosan probléma lépne fel valamelyik ajánlattal, abban az esetben pedig a Viator eltávolítja az oldaláról. Ráadásul érdemes azt is megjegyezni, hogy a programszervezők csak abban az esetben kapják meg a pénzüket, ha vége lett a programnak és minden renden volt. Ennek köszönhetően pedig a pénze mindenkinek biztosítva van – szóval nem kell aggódni egy foglalás közben sem.
