Látnivalók Tropea városában: Kalábria tippek és trükkök

Eljött a szeptember is és azon gondolkodtam, hogy még mielőtt végleg búcsút intünk a nyárnak jó lenne összehozni még egy utolsó nyaralást ebben az évben. Igazából két úti cél közül válogattam. Az egyik Törökország volt, a másik pedig Kalábria. Végül Törökországot elvetettem és úgy döntöttem, hogy megnézzük inkább az Appennini-félsziget déli felét. Kalábria a magyar utazók körében valami furcsa oknál fogva nem olyan felkapott régió Olaszországon belül. Pedig elhihetitek nekem, hogy ez a része Itáliának sokkal többet nyújt, mint amire az első pillanatban gondolna az ember. Mi Tropea városában szálltunk meg és onnan fedeztük fel a közeli látnivalók többségét. Tudjátok, ez az a város, amely egy sziklafalra épült és egyenesen a tenger fölé magaslik. Igaz, hogy ez Olaszország legszegényebb régiója – ám ez az átlagos turisták számára semmit sem jelent. A város elképesztő Karib-térséget megszégyenítő türkizkék vízzel fogadott. A vízi világ pedig olyan volt, mint egy David Attenborough természetfilmben. Komolyan mondom, hogy megjártam a Maldív-szigeteket is már, de ennyi halacskát közvetlenül a tengerpart közelében én még sehol a világon nem láttam. De nem akarok ennyire előre szaladni, volt azért pár negatív dolog is Kalábriában, ami kifejezetten nem tetszett. A posztból megtudhatod, hogy miért éri meg ideutazni, mennyi időt érdemes egy kalábriai nyaralásra szánni és azt is, hogy mi mennyibe kerül az „olasz csizma orránál”.

Saját véleményem és élményeim Tropea városából és a kalábriai látnivalók felfedezéséről

A kis családommal hétfőn reggel, egy fapadoshoz képest meglepően jó időpontban induló repülőgéppel érkeztünk meg Kalábriába. A repülőgépünk Pozsonyból indult és Lamezia Termében landolt. Sok érdekesség igazából nem történt a repülőút során, de így legalább meg tudtam nézni hosszú idő után egy filmet a gépen. A telefonomban egy furcsa bizarr oknál fogva csak a Birkakrimi című „remekmű” volt letöltve. Soha nem izgultam még ennyire az életben azon, hogy három birka fel-e tud deríteni egy gyilkossági ügyet. Még mielőtt valaki teljesen hülyének nézne, ez a film valóban erről szólt – és meglepően szórakoztatóra sikerült.

A repülőgépünk szépen lassan ereszkedésbe kezdett majd úgy vágta földhöz a pilótánk a gépet, hogy az szerintem még azóta is pattog a kifutón. Benvenuti in Italia – megérkeztünk! Ahogy kiszálltunk a gépből el is indultunk a végső úti célunk felé. A kijáratnál már több taxis is sorakozott és mindegyik 15,- euróért akart volna kivinni a vasútállomásra. Mivel rengeteg időnk volt , ezért az olcsóbb buszos transzfer mellett döntöttünk. Ez „csak” három euróba került fejenként, a gyerek ingyenes volt. Amint felszálltunk a buszra meg is bántuk ezt a zseniális döntést. A buszsofőr hölgy hosszadalmas „váffánkúlózás” után annyi embert terelt be a buszba, hogy úgy éreztük magunkat, mintha egy erotikus masszázsra fizettünk volna be. Az egyik csaj a combomat simogatta belülről ahogy kapaszkodott, egy másik bácsi férfiasságát pedig a hömpölygő tömeg a karomnak préselte. Sajnálatos módon amikor már annyi hely sem maradt a buszban, hogy a combsimogatós meg a seggtapizós csajokkal komolyabbra fordult volna a dolog, a buszsofőr úgy döntött, hogy elindulunk. Az út kb. öt percig tartott, de úgy röpködtek az emberek a járműben, mint a Ryanairen a legvadabb turbulenciában. Amikor megérkeztünk a vasútállomáshoz és kinyílt az ajtó, akkor csakúgy kipotyogtak az utasok és egy óriási emberrakás jött létre. Na jó, itt már kicsit eltúloztam – de értitek, hogy mire akartam kilyukadni. Bármilyen kecsegtető is pár eurót megspórolni – néha egyszerűen nem éri meg.

A vasútállomásnál rögtön felfogtam, hogy miért mondják ezt a helyet Olaszország legszegényebb régiójának. Az aszfalt az úton rosszabb volt, mint Donyeckben 5 év háború után. Az épületeken kevesebb vakolat volt, mint Montenegróban bármelyik világvégi tanyán – pedig az már valóban beszédes. A közlekedés pedig olyan kaotikus volt, mintha csak Bangkokba csöppentem volna. Egy átkozott zebrán háromszor próbáltam meg átkelni mire sikerült. Komolyan úgy repkedtek el mellettem az autók, mintha én egy bogár lennék, aki legrosszabb esetben felkenődik a szélvédőjükre. Amikor nagy nehezen átjutottam a vonatokhoz, akkor döbbenten tapasztaltam, hogy törölték a járatunkat. A következőre szerencsére nem kellett túl sokat várni – de ha ugyanez visszafele történik meg velem, amikor sietek a repülőgépemre akkor elég mérges lettem volna. Ó Peti! Dél-Olaszországba akartál jönni – hát megkaptad!

Tekintsünk el gyorsan a kezdetleges viszontagságoktól. Némi kellemetlenség után meg is érkeztünk Tropea vasútállomására. Innen már csak nagyjából 1 kilométert kellett elsétálnunk a tengerpart melletti szállásunkhoz. 40 fokban ez pont annyira volt kellemes, mint a hang és az érzés, amikor a körmöd végigszalad az iskolában a táblán. Miközben az izzadtságcseppek sós nedűként ömlöttek a 40 Celsius foktól lihegő számba kétségbe esve kerestem azt a pár árnyékot, amelyek hűsében pillanatnyilag lehűthetem magamat. Nagyjából 15 perc alatt el is jutottunk Tropea különlegességéhez, a sziklafalhoz, amely közvetlenül a tenger mellett húzódik. A sziklafaltól lefelé menet egy több szintes kanyargó lépcsősor várt rám. Jöhetett az élvezetes része az utazásnak – markold meg a teli pakolt hátizsákokat és bőröndöt, majd irány lefelé. Nagyjából úgy nézhettem ki, mint egy hajléktalan csöves, akit épp elkergette a sarki közért elől és az összes létező csomagját egyszerre kell elvinnie magával. Közben végig csak egy gondolat cikázott a fejemben. „Már most milyen szar lefelé menni, mi a franc lesz velem felfele?” Azt hiszem, hogy nem árulok el nagy titkot, mikor azt mondom, hogy felfelé menet még rosszabb volt. Végig azon gondolkodtam, hogy inkább ott hagyom az összes göncömet, nem érdekel már.

Ami különösen kikészített az az olaszt emberek életfelfogása volt. Sokan azt mondják, hogy Olaszországban ez a normális és el kell fogadni a turistáknak vagy pedig ne is menjenek oda. Hát én ezek szerint nem tartozok az „olaszrajongók” közé. Engem kifejezetten idegesített az, hogy az étteremben hét (!) alkalommal kellett leszólítanom 35 perc alatt a pincért, hogy rendelni szeretnénk. És annak sem örültem különösebben, amikor az élelmiszerüzletben az eladó az helyett, hogy lekasszálta volna a termékeket inkább úgy döntött elmegy cigarettázni. De még csak a viccet sem értik az olaszok. Amikor a strandon napágyat akartam kivenni, akkor egy hosszú ősz szakállas férfi beküldött az étterembe, hogy ott oldjam. A vendéglőben beírtam a fordítóba, hogy „Az a vicces szakállú Mikulás azt mondta, hogy ha idejövök akkor Ön kedvező áron biztosít számunkra egy napágyat” és lejátszottam a férfinek. Komolyan mondom, hogy ilyen fapofával nem reagált még egy ember sem a poénjaimra. Azt hiszem a Dumaszínházban nem próbálkozok majd ilyen teljesítmény után. Az olaszokkal kapcsolatos negatív élményeimről írtam is egy rant-et a Facebook csoportomba.

Volt még egy remek élményem is. Emlékeztek még a Tripadvisoros trükkre, amit korábban a blogon megosztottam? Nos, azzal sikerült lefoglalnom egy utazást a Stromboli vulkánra. Erről majd külön írok is egy posztot később. A 70,- eurós összeget így sikerült 35,- euróra lefaragnom. Ezek után az egyik nap amikor a strandon lubickoltam egy magyar hang szólított meg. Évi volt, a helyi utazási szakértő, aki magyaroknak szervez utazásokat, szállásokat és autóbérléseket a régióban. Szóval beszédbe elegyedtünk és felajánlotta, hogy ő is be tudja biztosítani a Stromboli kirándulást valamivel olcsóbban, mint amennyiért kínálják. Amikor elmondtam, hogy én mennyiért foglaltam le, akkor hitetlen szemekkel nézett rám és nem akarta elhinni, hogy ennyiért meg lehet oldani. Azt mondta, hogy majd a jegyek átvételénél úgyis kifizettetik velem a különbözetet. Nos, itt a fotónk a Stromboli kirándulásról – a mindenki számára kötelező 5,- eurós belépőjegyen kívül egy árva petákot sem kellett hozzáfizetnünk. Ilyenkor azért mindig büszke vagyok magamra, hogy ügyesen csinálom.

Az egy hét nagyon gyorsan eltelt. Sokat fürödtünk és isteni finomakat ettünk. Egy valami azért elég kellemetlenül ért. Az árak. Eleve a szállások sem olcsók már – igaz, ezt betudtuk a főszezonnak. De az éttermekben olyan összegek fogadtak, amelyekhez inkább Cannesban és a Francia Riviérán szoktam. Amíg pár héttel korábban Görögországban egy ebédért 35-40 eurót fizettem három személyre, addig itt átlagosan 60-65,- euró körüli összeget hagytunk ott egy étkezésért. Nem azt mondom, hogy megfizethetetlenül sok, de azért egészen biztosan vannak ettől olcsóbb helyek is Európában.

Eljött az utolsó nap és vissza kellett mennünk a vasútállomásra. Ez nagyjából 1 kilométer távolságot jelentett a szállásunktól, amelyet felfelé kellett megtennünk a domboldalon. Előtte viszont még ott állt előttem a kirándulás legnagyobb kihívása – a kacskaringós lépcsők felfelé. Ahogy mentünk el a szállásról hirtelen szembe jött a hely tulajdonosa a kocsijával. Megpróbáltam vele megegyezni, hogy vigyenek már el autóval az egy kilométerre található vasútállomásra. Gondoltam 5-10 eurót ez megér nekem. Amikor rám nézett és olasz flegmasággal közölte, hogy 25,- euró alatt ő meg sem mozdul a kocsival (egy kilométerre volt a vasútállomás, nem győzöm hangsúlyozni), akkor pofán röhögtem és kb. úgy felhúztam magam mint Son Goku a Dragonball sorozatban. Szőkére változott a hajam és felkaptam a brutálisan nehéz bőröndjeinket a vállaimr. Egy szusszal 20 emelet magasra felvittem a poggyászokat. Egyszerűen olyan dühös voltam a tulaj kapzsiságára, hogy innentől kezdve már csak azért sem fizettem volna neki egy árva petákot sem. Ha tudtam volna kámehámezni, mint Son Goku, akkor komolyan még a szállást is szétlőttem volna mérgemben.

Tropea remek kis nyaralás volt, és a látnivalók sem okoztak csalódást. A repülőtérre érkezve azt éreztük még, hogy szívesen maradtunk volna tovább is ott. Egyszerűen ennyi idő túlságosan kevés volt erre a régióra. Nem jutottunk el sem Pizzo-ba, sem pedig Capo Vaticano-ba. Pedig mind két hely érdekelt volna. Pár évvel ezelőtt gyerek nélkül azért még bevállalósabb lettem volna, de hát gyerekkel utazásnál azért már a kényelem is számít valamit. A Wizz Air járatunk ismét csak időben indult (meglepődött pikachu meme-t képzeljétek ide). Hazafele egy hármas vetésforgónak megfelelő ülés csereberével sikerült megoldanunk azt, hogy helyjegy nélkül mindenki a családja mellé kerüljön. Innen is köszönöm az utastársaimnak az együttműködést.

Érdekességek Tropeáról és Kalábria régiójáról

• Tropea Dél-Olaszországban található a Kalábria régió Vibo Valentia megyéjében. A város lélegzetelállító látványa, valamint türkizkék tengere miatt méltán érdemelte ki a A Tirrén-tenger gyöngyszeme jelzőt.
• A település történelmi központja közvetlenül egy meredek, mintegy 50-60 méter magas kőszirt tetejére épült.
• Az ókori mitológia alapján maga Zeusz fia, Héraklész alapította a várost. Erre akkor került sor, amikor Gérüón marháit elrabolta. Ekkor hazafelé menet megpihent Tropea partvidékén és a többi már történelem.
• A város legemblematikusabb látványossága a tengerből kiemelkedő különálló sziklaszirten található bencés kolostor. Ez a templom a korai középkorban még egy különálló sziget volt, de azután a part menti természetes erők félszigetté formálták.
• A város híres a helyi lila hagymájáról a Cipolla Rossáról. Ez a hagyma rendkívül magas cukortartalommal rendelkezik, ezért még fagylaltot is készítenek belőle a helyiek. Sőr, a helyiek sokan nyersen fogyasztják az édeskés ízének köszönhetően.
• A lila hagymájukat nemcsak fagylaltba, de mindenféle ételkészítéshez is felhasználják. Ilyen többek között a hagymalekvár, a hagymás pizza, vagy éppenséggel a karamellizált hagyma desszertek.
• Tropea a mintegy 55 kilométer hosszú, tagolt Costa deli Dei partvonal központja. A partszakasz a fehér homokos öbleiről, rejtett barlangjairól és kristálytiszta tengeréről kapta mitikus elnevezését.
• Tiszta időben, főként a naplementéknél a város kilátópontjairól szabad szemmel is tisztán kivehető a máig aktív Stromboli vulkán sziluettje.
• A tropeai dóm bejáratánál két valódi, a második világháború alatt a városra ledobott, ám csodával határos módon fel nem robbant bomba van kiállítva.
• Az óváros szűk, macskaköves utcáit járva számos 17–18. századi nemesi palota látható. Ezek az épületek meglehetősen jó állapotban maradtak fenn egészen a mai napig.
• A szikla peremén több nyilvános terasz, úgy nevezett Affacio található. Ezek közül a leghíresebb az Affaccio del Corso. Erről a kilátópontról közvetlenül le tudtok nézni a mélységbe és a tengerparti strandokra.
• Ha Kalábriában jártok, akkor az nduja kolbászkrémet mindenképp meg kell kóstolnotok. Ez a csípős krém a helyi konyha szerves részét képezi – szinte minden létező ételt elkészítéséhez fel tudják használni a helyi szakácsmesterek.
• Féltek, hogy leomlik a sziklafal, amikor ott tartózkodtok? Ne tegyétek! A város története során több pusztító földrengést is túlélt. Többek között a hírhedt 1783-as és 1905-ös kalábriai rengéseket is. A masszív sziklaalapzatnak köszönhetően központja minden egyes alkalommal épségben maradt.
• A középkorban Tropea úgynevezett città demaniale státusszal bírt, ami azt jelentette, hogy nem csak a helyi látnivalók, de a város is közvetlenül a nápolyi korona alá tartozott. Ennek köszönhetően Tropea felett nem uralkodhattak helyi hűbérurak. Ez pedig jelentős adózási és kereskedelmi szabadságot biztosított a város polgárainak.
• 2021-ben Tropea nyerte el a rangos Borgo dei Borghi címet egy televíziós versenyen, amely alapján Tropea lett Olaszország legszebb kistelepülése – szóval mindenképp érdemes ide látogatnotok!

Tropea – a helyi látnivalók pozitívumai és negatívumai:

És hogy milyen maga Tropea? Egy igazi olasz város, minden előnyével és minden egyes hátrányával. Nézzük őket szépen sorjában.

Pozitívumok:

• A város tényleg úgy néz ki, mint ahogy az influencerek a videóikban megörökítik, igazi nyüzsgő olaszos hangulata van.
• Tropea az egyik olyan olasz város, amelyet még nem özönlötték el úgy a turisták, mint például San Vito Lo Capo-t, Rómát, vagy Velencét. Pedig Tropea városának sincs szégyenkeznivalója a látnivalók terén.
• Budapestről és Pozsoynból is nagyon könnyedén és olcsón el lehet jutni Kalábriába a Wizz Air és a Ryanair járataival Lamezia Termébe.
• A tengerpart nem homokos, de nem is kavicsos. Sokkal inkább törmelékes partnak mondanám. Nos, valakik ezt vagy imádják vagy utálják. Mi az ilyet nagyon szeretjük, Kos-on volt ehhez hasonló – mi ott is remekül éreztük magunkat.
• Kalábrián belül a vasúti közlekedés nagyon hatékonyan működik. Lamezia Central vasútállomásáról könnyedén elérhető Pizzo, Tropea és Capo Vaticano is egyaránt. A vonatjegyek ráadásul nagyon olcsók is a taxidíjakkal szemben.
• Érkezés előtt azt, hogy ilyen gazdag lesz a tenger élővilága el sem tudtam képzelni. A fehér durbincsok szó szerint rajokban úszkálnak közvetlenül a tengerparton.
• A Lipari szigetek rendkívül könnyedén elérhetők Tropeából. Nem sok helyen a világon tudod élőben megnézni azt, ahogy épp lávát lövell ki egy működő vulkán.
• Azért van annak egy hatalmas feelingje, hogy az ember Tropea óvárosában pizzát eszik a szikla tetején és közben a hullámzó tenger habjaiban gyönyörködik.

Negatívumok:

• Hiába, hogy ez Olaszország legszegényebb régiója – aki egy alacsony költségvetésű nyaralásban gondolkodik, azt könnyen lehet, hogy végül csalódás éri majd. Szinte minden drága itt.
• A tenger eléggé hullámos még jó időben is. Ráadásul a strandok rendkívül gyorsan mélyülnek, ami azért nem túl bababarát a családosok számára.
• A lépcsők Tropeában embert próbáló feladatot jelentenek. Az idősek és a mozgáskorlátozottak számára hatalmas kihívást jelenthet egy-egy alkalommal a tűző nap sugaraiban megmászni őket.
• Drágák az éttermek és a szállások. Mi pár hét különbséggel jártunk Görögországban Aegina szigetén és Tropeában. Görögország mérföldekkel jobb ár\érték arányt nyújtott.
• Vasárnaponként a vonatok szinte alig közlekednek. Ebből kifolyólag, aki nem bérel autót annak nem érdemes vasárnapi érkezéssel vagy indulással számolnia.
• Ha pedig valaki autót bérel, akkor azzal mindenképp számoljon, hogy az olaszok úgy vezetnek, mint egy részeg tinédzser, akinek még nincs jogsija és épp ellopta a szüleitől a családi verdát.
• Az olaszok mentalitását valaki vagy imádja, vagy pedig teljességgel kikészíti őt. Én határozottan az utóbbi csoportba tartozok. Számomra a „la dolce vita” nem egy életérzés, szimplán csak igénytelen bunkóság.
• Az olasz éttermekben a kötelező coperto abban az esetben, ha valaki csak egy kávét iszik már-már szinte rablásnak érződik.

Hotelek és egyéb szállások Tropea belvárosában a látnivalók közelében

A szállásválasztásnál eléggé gondban voltam. A legfőbb problémám az volt, hogy bárkivel beszéltem, aki járt már Tropeában – mindenki azt mondta, hogy gyönyörű a város, de a szállása szörny volt. A miénket nagyjából 10/5-re értékelném. Amikor hazaérkeztünk, akkor a feleségemmel összegeztük a kirándulást és egy érdekes véleményre jutottunk:

„Tropeában az a legjobb dolog, hogy egy szikla tetején áll a város. És Tropeában az a legrosszabb dolog, hogy egy szikla tetején áll a város.„

És bármennyire is oximoronnak (avagy egymás szöges ellentétének) tűnik ez a két mondat ettől függetlenül nem zárja ki egymást a két gondolat. A szikla tetejéről remek kilátás nyílik a Tirrén-tengerre és rendkívül hangulatos, impozáns az épületek látványa a partról. Viszont ez a lenyűgöző kilátás azzal is jár, hogy a tengerpart csak nehézkesen elérhető. Ha valaki fürdőzni szeretne (és ugyebár mi másért utazna valaki Dél-Olaszországba?), akkor két választási lehetősége van. Vagy fenn a sziklaoldalban foglal szállást és minden nap le és felmászik a végeláthatatlan lépcsőkön, vagy pedig lenn a part mellett foglal szállást, de akkor meg az éttermekhez és a városhoz kell visszamásznia esténként. Mi mindenképp az utóbbit preferáltuk, hiszen azért mentünk oda, hogy a tenger habjaiban lubickoljunk. A szállás választásunk a Mare Grande-ra esett, ami hát… pont olyan döntésnek bizonyult, mint az ismerőseimé, akik már jártak ott. Kb. úgy képzeljétek el a szobát, mint egy kollégiumi szoba, aminek kicsit felújították a fürdőjét. Cserébe a szállásunk közvetlenül a tengerpart mellett volt – ami bőven kompenzálta a szálláshely viszontagságait. Az, hogy reggel felvettem a fürdőnadrágomat és két perc alatt már a tengerben is voltam egy hatalmas pozitívum volt. A szállás ára szeptemberben 93,- euróra jött ki éjszakánként. Ennyiért fenn a szikla tetején már találtam 4 csillagos hotelt is, de a tengerpart közelsége végül győzedelmeskedett a csillagok száma fölött.

Ajánlott szállások Tropea városában a látnivalók közelében:

A legjobb budgethotel: B&B Pepe Rosa Tropea

Ha a lehető legolcsóbb szállást keresed Tropeában, akkor épp megtaláltad. Bár nincs túlságosan közel sem az óvároshoz, sem pedig a tengerparthoz – de gyalogosan még éppen a megközelíthető kategóriába tartozik mindkettő. A nagy előnye az, hogy közvetlenül a vasútállomás mellett található – így nem kell bajlódnotok sem a poggyásszal a macskaköveken, sem pedig a cipekedéssel a lépcsőkön. Tipikusan az a kategóriájú szállás, amely pár éjszakára megteszi, ha az ember utazni szeretne, de épp nem duzzad ötszáz eurósoktól a pénztárcája.

---

Az arany középút: La Rocette Mare Beach Hotel

Ha nem akarsz minden nap Tropea lépcsőin fel és le mászkálni, sokkal inkább csak egy kényelmes tengerparti hotelre vágysz – akkor ez a szálloda a lehető legjobb opció számodra. Még a mi szállásunktól is jobb helyen található, ráadásul itt a minőség nem megy a fekvés rovására. Ha a mi időpontunkban is elérhető lett volna ez a szálloda, akkor egészen biztosan ide foglaltam volna. A szálláshelyet automatikusan félpanzióval is foglalhatjátok már – így nem kell azon töprengenetek majd, hogy mit esztek reggelire, vagy vacsorára.

---

A legjobb luxusszállás: La Dolce Vita a Tropea

Ha csak az abszolút legkényelmesebb szállást keresed a legjobb kilátással a tengerpartra, akkor a La Dolce Vita a Tropea a számodra a legjobb opció. A szálloda a szikla peremén található, és a szobáiból lenyűgöző látvány tárul a vendégek elé. Az óváros pedig szó szerint csak egy köpésre található az épület bejáratától. A hely szépségét egyetlen egy dolog múlja csak felül, az pedig nem más mint a szobáinak az ára éjszakánként. De hát végül is, aki luxusra vágyik annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia.

---

Amennyiben a fenti három szállás közül egyik sem felel meg az elképzeléseidnek, akkor érdemez még körülnézned a város további szállodái között:

Hogy lehet eljutni Kalábriába? Melyik légitársaságok repülnek Lamezia Termebe?

Kalábria központi városa Lamezia Terme. Bár első hallásra és ránézésre egy elég jelentéktelen nevű településnek tűnik – valójában egy fontos üzleti központ a régióban. Lamezia Termeből pedig Tropea és a környező látnivalók alig egy óra alatt elérhetők már. A következő légitársaságok repülnek ebbe a városba a közeli repülőterekről:

• BUDAPEST – A Ryanair és a Wizz Air is repül ezen az útvonalon.
• POZSONY – A Ryanair és a Wizz Air is repül ezen az útvonalon.
• BÉCS – A Ryanair, illetve az Austrian Airlines is repülnek ezen az útvonalon.

Ami az árakat illeti, azok két dologtól függenek. Az első az, hogy melyik szezonban szeretnétek Kalábriába utazni. A legfontosabb kiemelt időszak az július és augusztus. Ezt a két hónapot leszámítva nagyjából 50,- euró körüli összegért el lehet jutni Lameziába. A nyári hónapokban ez az összeg jellemzően inkább 100,- euró körüli összegnél kezdődik egy retúr repülőjegyért. Ez alól az árazás alól kivételt képez természetesen az Austrian Airlines. Ők kevésbé dinamikusan áraznak. Jellemzően egy 150,- euró körüli retúr repülőjegy már jó vételnek számít náluk.

Autóbérlés, vagy pedig vonatozás? Hogy lehet eljutni Lameziából Tropeába?

Az autóbérlés elsőre logikus döntésnek tűnik, de valójában csak elsőre van így. A dél-olaszokat nem tudom hogy engedhették át a KRESZ vizsgán, de körülbelül úgy vezetnek, mintha egy vak-süket-néma, félkezű, féllábú ember ülne a volán mögött, aki épp sztrókot kapott volna. Amikor úgy döntöttem, hogy ezúttal a tömegközlekedést választom autóbérlés helyett – akkor még nem is sejtettem, hogy életem egyik legjobb döntését hozom. Komolyan mondom az összes autó oldala valahol meg van húzva és olyan ótvar kotladék kocsikat láttam, hogy azok látványa beleégett a retinámba. Ráadásul a látnivalók többsége Tropea belvárosában autó nélkül sokkal könnyebben megközelíthető, az az egy biztos.

Ettől függetlenül te még simán bérelhetsz autót, csak készülj fel arra, hogy mielőtt visszaviszed a járgányt a kölcsönzőbe nem kevés hajszállal lesz ritkább a frizurád. Mielőtt odaérsz még azért minden nap tölts el legalább egy órát azzal, hogy begyakorold a duda használatát – ne legyen izomlázad aztán vezetés közben. Az autókölcsönzők terén általában a Last Minute Rent ajánlatai jönnek ki a legolcsóbban. Ezt a Getrentacar weboldalon keresztül tudjátok a legjobb áron lefoglalni. Télen egy hétre akár 100,- euró alatt is tudtok náluk foglalni autót – nyáron viszont ennek akár a háromszorosát is elkérhetik. Azért a főszezonnak meg van a maga kis felára, bizony.

A vonat ezzel szemben hét közben elég sűrűn közlekedik és sokkal stresszmentesebb közlekedési forma. A jegyeket például az Omio-n keresztül is letudjátok foglalni, ahol az első foglalásotokhoz 10,- eurós kupont ebben a posztban találtok. Az egyirányú vonatjegyek ára 5,- euró körüli összegbe kerül, és nagyjából egy óra hosszú az út a két város között. A vonatok modernek és kényelmese – én csakis ajánlani tudom őket. De ezt már mindenki döntse el saját maga, hogy melyik közlekedési formát preferálja.

Látnivalók Tropea városában

Gyönyörködj a nem mindennapos kilátásában a sziklafalról!

A városnak a jellegzetes látványát a tenger fölé magasló sziklafal nyújtja. A strandra az nélkül gyakorlatilag nem is lehet lejutni, hogy meg ne birkóznátok ezekkel az égbe magasló csigalépcsőkkel. De ennek a magaslatnak meg van a maga előnye is. Fenomenális kilátás nyílik a városból a tengerre. A naplementétől narancssárgára festett égbolt csodálatos színkavalkáddal kápráztatja el a turistákat. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy életem TOP 5 naplementéje közül egyet egészen biztosan itt láttam. Aki pedig kellően szemfüles, az a várfalról néha még delfineket is láthat. Szóval szánjátok csak rá az időt, és hagyjátok magatokat meglepni.

---

Élvezd ki Tropea kristálytiszta vizű strandjait

Tropea tengerpartjait sok utazóblogon a Karib-Szigetek strandjaihoz hasonlítják. Én ezzel nem teljesen értek egyet – ugyanakkor ha valami szép, akkor azt el kell ismerni. És Kalábria strandjai valóban gyönyörűek! Azzal a kékséggel, amit itt tapasztaltunk nem sok más helyen találkoztunk Európán belül. Az viszont kár, hogy a strandok nem kimondottan homokosak. Sokkal inkább ilyen apró törmelékesnek mondanám a partokat. A másik hátránya az, hogy a tenger rendkívül gyorsan mélyül. Szóval a kisgyerekekkel utazók számára nem biztos, hogy Tropea a legjobb választás. Akit viszont nem zavar, hogy nem apró homokos a strand és az sem, hogy gyorsan mélyül a víz – az egészen biztosan jól fogja itt érezni magát.

---

Fedezd fel Tropea zegzugos óvárosát

Tropea óvárosa az egyike azoknak az olasz kisvárosoknak, amelyek megőrizték a régi hangulatukat és kinézetüket. A város utcácskái nagyon szűkek és rendkívül kanyargósak. Tiszta napsütéses időjárásnál a távolban az Eoli-szigetek, és a Stromboli vulkán is láthatók. Mi napközben csak úgy elvesztünk a hömpölygő turistatömegben. Főként két dolgot csináltunk. Elsőként a kávézókat jártuk – bár nem vagyok egy nagy kávés, de az olasz eszpresszó isteni finom! Másodikként pedig a városszerte található piacokon nézelődtünk. A feleségem imádja ezeket a bóvlikat, én meg addig is élveztem a város forgatagát, meg a házastársi csendet. Ráadásul Tropea óvárosában szó szerint megelevenedett a történelem. A sok régi épület között számtalan kisebb-nagyobb étterem található. Mi pedig csak azt bántuk, hogy nem vagyunk legalább egy hónapig Tropeában, hogy mindent végig tudjunk kóstolni.

---

Kóstold meg a helyi hagymaízű fagylaltot

Igen, jól olvastad. Hagymaízű fagyit lehet enni Tropeában. Tropea vöröshagymája szokatlanul édes és kevésbé csípős, ezért a belőle készült fagyi nem olyan, mintha nyers hagymát ennél. Inkább édeskés, krémes ízre számíts, enyhe hagymás aromával. Ez a fajta fagylalt egy valódi különlegesség, de nem mindenkinek válik kedvencévé. Mi nekünk sajnos kimaradt, de ha egyszer visszakeveredek Kalábriába, akkor egészen biztosan megkóstolom majd.

---

Vegyél részt egy hajókiránduláson az „Istenek tengerpartján”

Tropea tengerpartját olaszul úgy nevezik, hogy Costa Degli Dei, ami magyarul annyit jelent, hogy az Istenek Tengerpartja. Ez a szárazföldi Olaszország Tirrén-tenger felőli partvidékének a leglátványosabb szakasza. Ahhoz, hogy a tengerpartot a lehető legjobban felfedezd, nem árt egy hajókirándulásra is befizetned. Olyan rejtett öblökbe tudsz majd így eljutni, amelyet a szárazföldről el sem tudsz képzelni. Némelyik öböl csakis hajóval megközelíthető, így gyalogosan hiába is próbálkoznál oda eljutni. A part mellett több izgalmas kisváros is található. Ilyen például a történelmi látnivalókban gazdag Pizzo, vagy pedig Spilinga – a kulináris élvezetek központja. A legszebb partszakaszt Capo Vaticano-ban találjátok majd.

---

Mássz fel a lépcsőkön s Santuario di Santa Maria dell’Isola épületéhez

Tropea kétségkívül leglátványosabb épülete a Santa Maria dell’Isola szentély, amely a helyi látnivalók közül is kiemelkedik. Ez az épület egy hegy tetején található egyenesen Tropea tengerpartján. A szentélyt szinte bárhonnan látni Tropea sziklaszirtjéről. A hely érdekessége az, hogy ez korábban egy önálló sziget volt. Azóta viszont az erózió következtében a homok összekötötte a szigetet a partvidékkel. Az épületet több földrengés is megrongálta már – de szerencsére ez idáig minden egyes alkalommal sikerült újjáépíteni. Mi is felmásztunk ide és a lépcsőzés nem is volt olyan vészes. Igaz, nem a legnagyobb tűző napban tettük meg ezt a könnyed túrát. A belépőjegy 3,- euróba került, de az utolsó centig megérte.

Fenn egy botanikus kertet is meg tudtunk nézni és a kilátás pedig valóban pazar volt. Egy dolgon azért így is sikerült felhúznom magamat. A botanikus kertben a gyönyörű kaktuszokba egy pár fogyatékos belevéste a nevét. Igazából jobb szavat nem is tudok ezekre az emberekre mondani, mert ettől értelmetlenebb pusztítást el sem tudok képzelni. Lehet, hogy másokat ez nem zavar majd, de engem kifejezetten elszomorított a látvány. Hirtelen eszembe jutott a Becstelen Brigantyk című film utolsó jelenete hogy hogyan is lehetne revanzsálni ezeket a „műalkotásokat”.

---

Keresd meg Tropea különleges lépcsőit, a Scala Letterariat és selfiezz egyet

Tropeában több különleges lépcsősor is található. A Scala Letteria az óváros szélén, a Via Libertà közelében található. Ha magyarra lefordítjuk a lépcsők nevét, akkor az annyit jelent – hogy az „Irodalmi lépcsők”. A nevét onnan kapta, hogy minden egyes lépcsőfokra egy irodalmi író nevét művét festették fel. A lépcsősor legfontosabb célja az, hogy népszerűsítse az olvasást. Ha valaki szeretne pár különleges Instagramra való fotót készíteni, akkor mindenképp keresse fel ezt a helyet. Nálunk a kislányunk nem igazán szeret fotózkodni. De amikor meglátta ezeket a színes lépcsőket, akkor elsőként kért meg, hogy „Apa légy szíves lefotóznál ezen a szép helyen?!”.

---

Fedezd fel a helyi Grotta del Palombaro barlangot

Igazság szerint ezt a helyet Tropea városában nyugodt szívvel lehúztam volna a kötelező látnivalók toplistámról. De mivel szinte mindenütt említik és én is megakartam nézni indulás előtt ezért gondoltam, hogy írok róla egy bekezdést. Közvetlenül a szentély alatt van egy barlang, ahonnan olyan fotókat és videókat láthattok az interneten, hogy azt gondolnátok ez lesz az évezred legszebb látnivalója. Amikor viszont odamentünk elég furcsa látvány fogadott. A barlang le volt kerítve és azzal fenyegettek minden egyes embert, aki belép oda, hogy óriási bírságot kaphat. De mivel az emberek csak úgy jöttek-mentek ki és be, ezért mi is bemerészkedtünk. Bár ne tettük volna! A barlang félig le volt betonozva, majd valamiért félbe hagyták. A földön óriási szeméthegyek tátongtak. Ráadásul az egész helyből olyan negatív energia áradt, hogy alig vártuk, hogy elhagyjuk. Örülök, hogy láttam ezt is a helyi látnivalók közül – legalább tudom, hogy ha legközelebb Tropea városában járok, akkor ide soha többé nem kell visszajönnöm.

---

Nézz meg igazi aktív vulkánt, a Strombolit!

Erről majd írok egy külön blogposztot is. Mi nálunk a mai napig aktív Stromboli vulkán volt az utazásunk igazi fénypontja.

Egyéb fizetős programok és látnivalók Tropea városában

• Tropea látnivalók: Capo Vaticano hajótúra snorkelezéssel és itallal – 33,- EUR
• Éjszakai hajókirándulás Stromboli vulkánjához – 60,- EUR
• Kiscsoportos hajótúra a Capo Vaticanóba – 44,- EUR
• Az Istenek partjának esszenciája hajótúra Max. 12 fő – 58,- EUR
• Tropeából: Vulcano, Lipari és Stromboli nappal – 63,- EUR
• Tanulj meg olasz fagylaltot készíteni, avagy a gelattokészítés művészete – 89,- EUR
• Örökítsd meg az utazásodat egy profi fotóssal naplementekor, pároknak kötelező – 100,- EUR
• Tropea: Quad- vagy buggy-túra kilátással Capo Vaticano-ra – 130,- EUR
• Tropea látnivalók: Snorkeling kirándulás gumicsónakkal aperitiffel – 30,- EUR
• Tropeából: egész napos minikörutazás az Éoli-szigetekre – 80,- EUR
• Tropeából: Lovaglás piknikkel a vidéken – 74,- EUR

Összegezve