Tavaly nyáron az apróhirdetéses ajánlatokat böngésztem, amikor hirtelen szembe jött egy ellenállhatatlan ajánlat: egy órás privát hőlégballonos kirándulás Szlovákiában, szabadon választható helyszínnel. Alapjáraton mindig is érdekelt, hogy milyen élmény lehet egy hőlégballonos repülés. Ráadásul Szlovákia sokkal dimbesebb-dombosabb, mint Magyarország így a látnivalók is biztosítva voltak. Végül is mi baj történhet egy hőlégballonos élmény során? Engedjétek meg, hogy már a bevezetőben előre szaladjak és elmondjam a sztori végét: semmi, mert egy év alatt meg sem valósult az egész. Egy ízig-vérig morgolódós poszt következik, ahol senkit sem fogok kímélni. A pozitív élmények úgysem generálnak olyan visszhangot, mint a negatívak – szóval legalább ti egy jót szórakozhattok ezen a „zseniális” ötletemen. Ezek után pedig akkor fizetek be egy hőlégballonos útra, amikor Vladimír Putin megkapja a Nobel-békedíját. Vágjunk is bele, hogy mit érdemes tudni a hőlégballonokról, mielőtt valaki fejvesztve repülést foglalna.
A hőlégballonos élmény ötlete
Van egy olyan jó szokásom, hogy aktívan böngészem az apróhirdetéses oldalakat. Aki ismer, az tudja, hogy imádok repülni. Ezek között a hirdetések között pedig nem egyszer felbukkannak olyan ajánlatok, hogy valaki áron alul eladja a lejárat előtti, törlésért kapott Wizz Air vagy pedig Ryanair vouchereit. Ezt igazából nem kellett volna leírnom sem a blogra, mivel így nagyobb lesz a konkurencia ezekért a kuponokért, de egye fene! Na de térjünk vissza a hőlégballonos élményhez.
Nem csak a jofogas.hu oldalát szoktam használni, hanem a cseh bazos.cz-t, az osztrák willhaben.at-t és a szlovák bazos.sk-t is. Pontosan ezen az utóbbin találtam rá egy magyar srácra, aki el szerette volna adni a Telekom játékon nyert hőlégballonos utazását. A nyereménye értéke a hivatalos weboldal alapján €800 volt. A srác, ha jól emlékszem fél áron hirdette. Felhívtam a fiút és pofátlanul ráblöfföltem, hogy €200-ért elviszem. A válasz az volt, hogy annyiért biztosan nem adja oda. Okés gondoltam, nem is erőltetem – annyira azért nem fontos az egész számomra. Eltelt 2-3 nap é megszólalt a telefonom csengőhangja. A fiú írt, hogy €220-ért hajlandó megválni a nyereményétől. Nem is rossz, gondoltam. Miután megkérdeztem a feleségemet és a barátaimat össze is állt egy négyes társaság, aki benne volt a buliban.
Az adás-vétel
Mivel a srác valahol Amszterdam környékén, Hollandiában lakott, ezért egy módon tudtuk csak megvásárolni a kupont – az édesapján keresztül. A faterja Komáromban élt, ahova akkoriban úgyis vezetett egy utam szóval még ez is tökéletesen összejött. Megegyeztünk a haverommal, akivel együtt repültünk volna, hogy együtt talizunk az öreggel, valahogy leellenőrizzük érvényes-e a kupon és kifizetjük. De már ekkor kezdődtek az intőjelek, amire oda kellett volna figyelnünk.
Az apuka nagyjából annyira flúgos volt, mint a Batman filmek bármelyik főgonosza. Innentől kezdve nevezzük is őt inkább Pingvinnek (még a termete is hasonlított rá). Pingvinnel egy kávézóban találkoztunk Komárom magyarországi felén. Ez a drága jó ember amint meglátott kettőnket, elkezdett üvöltözni velünk. Mégis, hogy képzeljük, hogy ketten jöttünk megvenni a kupont? Ő szíve szerint most rögtön felállna és tárgytalan az egész adás-vétel – közölte velünk ingerülten. Igazából a mai napig nem értem, hogy mi baja volt neki. Vajon azt hitte, hogy fényes-nappal a nyílt ucán kivágom majd a veséit, elteszem egy hűtőtáskába és elmegyek a frissen szerzett belső szerveivel hőlégballonozni? Végül is lenyugodott a mi drága jó Pingvin barátunk és közölte, hogy adjuk oda a pénzt, ő pedig majd utána odaadja a kupont. Teljesen korrekt, ugye? Nyomj ide €220-t a markomba, én pedig majd adok egy 10 számjegyű random kódot a telefonomból. 20 perces huzavona következett, amikor is megegyeztünk, hogy az összeg felét átutaljuk neki Revoluton, aztán ő megadja a kódot – amit mi a hőlégballonos cégnél leellenőrizhetünk. Átküldtük a pénzt és amilyen szerencsénk volt az nem érkezett meg a zsörtölődős öreg számlájára. Újabb, 20 perc huzavona következett a Revolut supporttal. Közölték, hogy töröljük az utalást és küldjük el újra. K*rvajó, másra sem vágyok, mint kétszer elküldeni Pingvinnek ugyanazt az összeget. Szerencsére, végül is így tényleg működött a dolog.
Megkaptuk a kódot és jött a második intő jel. Senki nem vette fel a telefont. Hétköznap, munkaidőben. Közben ezzel az arrogáns paraszttal egy asztalnál kellett üldögélnünk és jópofiznunk órákon át. Már mind ketten ott tartottunk, hogy le van szarva az egész. Egy rakat hívás után nagy nehezen pechünkre felvette egy nő, akinek legjobb esetben is csak úgy vágott az esze, mint Forrest Gumpnak. Nevezzük is el ezt a hölgyet Jennynek – neki még fontos szerepe lesz a történetben. Jenny kikereste a kupont a rendszerben és megerősítette, hogy valóban érvényes. A kupon egy órás hőlégballonos repülésre szól Szlovákiában*. A csillagot én tettem oda mivel a kisbetűs részből Jenny pár dolgot elfelejtett.
A hőlégballonos élmény lefoglalása
Eltelt pár hét, és megegyeztünk a haverommal, hogy lefoglaljuk a repülést egy szombati napra. Még előttünk volt az egész nyár, számtalan szabad hétvégénk volt mindkettőnknek. Cserébe még a szabad napokkal sem kellett volna így bajlódnunk. Az egyik reggel úgy döntöttem, hogy felhívom Jennyt. Jenny pedig ismét nem válaszolt. 2 nap után visszahívott, állítólag kiesett az internet csatlakozásuk. Itt már azért kezdtem gyanítani, hogy a hőlégballonozás Dumb és Dumberjéhez szól a voucherünk. De hát mit lehet tenni, megvettük most már le kell repülni. Jenny megkérdezte, hogy hol szeretnénk repülni, mire közöltük, hogy természetesen a Magas-Tátra fölött. Itt jött aztán a kisbetűs rész. Ha valaki a Tátra felett akar repülni, annak még hozzá kell fizetnie €800-t. Ja basszus, ezt a telefonba még nem említettétek. Egy kis mérgelődés után megegyeztünk abban, hogy akkor Vágbeszterce felett szeretnénk repülni – végül is az is hegyvidék és az is biztosan szuper élmény lesz. Jenny beírta a rendszerükbe a dátumot és minden sínen volt. Legalább is naivan azt hittük.
Biff – az igazi seggfej pilóta
Jenny elküldte a pilótánk telefonszámát. Közölte, hogy nyugodtan kommunikáljunk vele Whatsappon. Remek, úgyis tettünk. Ezzel az emberrel végül is személyesen egyáltalán nem találkoztunk. De már a fölényes válaszai alapján egyértelművé vált, hogy egy tahó paraszttal hozott össze az élet. A Whatsappos képe alapján úgy nézett ki, mint Biff a Vissza a Jövőbe című filmből – ezért nevezzük is őt el Biffnek. Ezután kezdődött csak az igazán traumatikus élményünk a céggel:
- 1. Reális foglalás – Egy nappal indulás előtt Biff közölte velünk, hogy pocsék idő lesz másnap és sajnos ilyen szar időben nem lehet repülni. Másnap 30 fok volt és verőfényes napsütést. Tököm ért a hőlégballonokhoz, gondoltam biztosan valamilyen speciális légörvények érkeztek a Nagy-Fátra fölé, ezért törölték a repülést. Most már tudom, hogy csak annyira voltak légörvények ebben az övezetben a mi foglalásunk napján, mint egy hermetikus elzárt atombunkerben a Nevada sivatag mélyén elásva.
- Következő pár foglalás – Egy pár hétig valóban repülésre alkalmatlan idő volt. Én sem szerettem volna meghalni, szóval nem is erőltettem az egészet. Viszont mindig egy-két hétre előre kellett időpontot foglalni. Ennek egy hátul ütője van csak, hogy nem tudsz semmi mást sem betervezni az adott napra. Nem baj, egy hőlégballonos élmény ennyit simán megér – utólag belegondolva egyáltalán nem ért meg ennyit.
- 2. Reális foglalás – A viharfelhők pár hét után elvonultak és végre kisütött a napocska is. Tökéletes volt az időjárás szombaton. Úgy nézett ki, hogy végre minden sínen van. Biffnek csak úgy mint a filmben a tér-idő kontinuumot, ezt is sikerült összekutyulnia. Este 22:00-kor megszólalt a telefonja a haveromnak. Biff írt, hogy elromlott az autója. Bizonyítékul elküldött egy fotót a műszerfaláról, ahol világított pár kijelző. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy a Googleről letöltötte, de éljünk az ártatlanság vélelmével. Azt írta, hogy ne aggódjunk másnapra valószínűleg kész lesz. Ha nem, akkor pedig a haverja kölcsönadja neki az ő autóját. A kocsira egyébként azért van szükség egy hőlégballonos útra, mivel a pilóta nem tudja pontosan hol fog landolni. A hőlégballont pedig landolás után össze kell hajtogatni és fel kell pakolni az utánfutóra.
- 3. Reális foglalás – Másnap persze nem lett kész az autója, és a haverja sem kölcsönzött neki autót. Biff azt mondta, hogy Trencsénből viszont lehet, hogy el tudunk majd repülni – ott lakik, és onnan nem probléma visszajuttatni a hőlégballont. Egyeztettünk a haverommal, beleegyeztünk a trencséni indulásba. Már fogyóban volt a türelmünk és úgy álltunk hozzá, hogy mindegy hova – lényeg, hogy repüljük le. Délután Biff ismét írt, hogy sajnos nem tudja megoldani Trencsénből sem a fuvart, repülés lefújva.
- 4. Reális foglalás – Úgy döntöttünk, hogy Biff kap egy utolsó esélyt. A következő hétvégére már kész volt az autója. Az időjárás olyan volt, mint Mallorcán augusztusban. Ez a tökéletes alkalom! Biff megerősítette, hogy szombaton száz százalék, hogy repülünk! Már az autóban ültünk, amikor Biff pökhendien jelezte, hogy ezt a repülést is vissza kell mondania. Ekkor már én is tónust váltottam vele. Felhívtam és kérdőre vontam, hogy mi a fene baja van ismét. Annyira lazán közölte velem, hogy nem ér rá, mint ahogyan Curtis kinéz a harmadik felszívott csík után. Mi az hogy nem érsz rá? – üvöltöttem a telefonba. A válasza csak annyi volt, hogy ő neki motorozni kell tanítania az autóiskolában a növendékeit szombaton. Nagy levegőt vettem és olyan gyorsan megnyomtam a telefon piros gombját, mint ahogy egy harmadikos kisfiú bezárja a Pornhub-ot, akkor amikor az anyukája belép a szobába.
- Az új pilóta – Mérgemben felhívtam Jennyt, de persze senki sem vette megint két napig a telefont. Vajon megint internetkimaradásuk, áramkimaradásuk volt? Vagy csak nem fizették meg a pöcegödör kiűritését? Ebben a pillanatban már az sem érdekelt volna, ha elárasztja őket az egy év alatt felgyülemlett ürülék. Pár órával később szerencsére visszahívott Jenny. Meg is nyugtatott, hogy oldja a helyzetet és lecserélik a pilótánkat, mivel Biffel már eleve sok gondja volt másoknak is. Az új pilótával megegyeztünk egy új dátumban – persze rossz idő volt ismét. Újból eltelt 3-4 hét és már kezdtük elengedni az egész évre a repülést, amikor az egyik hétvégén tündöklő napsütés fogadott. Az új pilóta viszont reggel ismét jelezte, hogy repülésre alkalmatlan az idő. WTF? Teljesen csalódottan legyintettem és inkább legurítottam pár sört. Másnap a cég Instagram oldalára új képek kerültek fel az előző napi repülésekről. A rossz idő miatt elmaradt repüléseket aznap pótolták be – de mi ránk ismét nem maradt idő. Úgy döntöttem, hogy itt az ideje felsőbb körökben oldani az egész ügyet.
A cég tulajdonosa
Elegem volt már Biffből és Jennyből, úgy döntöttem ideje megkeresni a cég tulajdonosát. Az internet csodálatos hely. Nem csak brazil pornó és unalmas filmkritikák találhatók rajta. Sikerült kiderítenem egy cseh cég regiszteren keresztül a hőlégballonos cég tulajdonosát. Megnyitottam az e-mail fiókomat, és egy szívhezszóló üzenetben elmeséltem neki a kálváriánkat. Pár órával később megszólalt a telefonom. Egy udvariasnak tűnő cseh akcentusú férfi szólalt meg a vonal túl oldalán. Elnézést kért az egész esetért és megígérte, hogy pár napon belül visszautalja a számlámra a kupon teljes árát. Rögtön fel is csillant a szemem. Ez így már nem is olyan rossz üzlet. 220 euróért vettük a kupont, és visszakapjuk a €800-t a számlánkra! Csak egy dologról feledkeztem el. Hogy nagy valószínűséggel Biff és Jenny után a cég tulajdonosa is egy hazug szélhámos tetű. A cég igazgatója legalább olyan kétszínű volt, mint Harvey Dent (Kétarc) a sötét lovagban, szóval innentől kezdve csak Harveynak fogom nevezni őt.
Két héten át egy árva utalás sem érkezett a számlámra. Ha volt is mozgás a számlámon, akkor az is csak negatív irányba. Felhívtam a kedves, jófej Harvey barátomat, hogy mi a gond. Sajnos Harvey innentől kezdve hirtelen befejezte a kommunikációt velem. Vajon mi történhetett vele? Csak nem érte valami baj ezt a kedves úriembert? Végre egy év után megoldást találtam a hőlégballonos kálváriánkra, erre pont ilyenkor tűnik el ez az illedelmes úr. Ahogy később kiderült Harvey egyáltalán nem akarta visszautalni a pénzünket. Harvey egyáltalán nem volt jó fej, csak tovább hitegetett. Mivel a kupont az előző tulajdonosa egy versenyen nyerte, ezért Harveynak nagyon csak szarul jött volna ki, hogy zsebből €800-t ki kellett volna fizetnie. Nagy valószínűséggel a verseny szervezői sem fizettek érte ennyi pénzt. Megkérdeztem Harveyt, hogy mennyit tudna akkor adni a kuponért, csak már zárjuk le az egészet. A válasza az volt, hogy semmit – le kell repülni. A rohadt életbe! Egy éven át le akartam repülni te kétszínű sátánfajzat, de ti nem bírtátok biztosítani a szolgáltatást! Ez a hőlégballonos élmény egy gagyi szerencsétlenség, a cégetekről meg akkor már ne is beszéljünk! Harvey rám vágta a telefont és pár hétig nem is kommunikált velem. Egyik nap viszont kaptam egy e-mailt a cégüktől. Már-már felcsillant a remény, hogy a tranzakció számát küldik – amikor is egy hivatalos levél fogadott. A levelet szemmel láthatóan egy ügyvéd fogalmazta meg, amely alapján nincs jogunk kártérítésre. Amilyen vulgáris és durva választ kapott Harvey tőlem, azt még Tony Montana is megirigyelte volna a Sebhelyesarcú című filmben.
A hőlégballonos élmény történetének a megoldása és tanúlsága
Közben a rádiót be kapcsolva még sikerült a Balázséknál egy hőlégballonos megszólalást is elcsípnünk – érdemes meghallgatni 22:35-től. Ez után már végleg elment a kedve mindegyikünknek a hőlégballonos élmény átélésétől. Ennyit nyűgölődni egy halálközeli élményért köszönöm szépen nem kérek belőle. Miután kicsit lehiggadtam én is és Harvey is, úgy gondoltam, hogy nyugodtan felhívom őt és megpróbálok közös nevezőre jutni. Megkértem őt, hogy állítson ki egy új kupont, amely nem jár le az év végéig. Én meg ezt a kupont majd eladom egy apróhirdetéses oldalon pont úgy, ahogy vettem. Elsőre húzta a száját, de végül belátta, hogy ez lehet a történet valódi megoldása.
Egy hét múlva csöngetett a postás, hozta az új kupont. Átvettem és már zártam is volna be az ajtót, amikor a postás hölgy odatette a lábát a küszöbre. „Postadíjat kell fizetni a küldeményért” – közölte. Eddig is tudtam, hogy egy szarrágó cégről van szó, szóval már fel sem húztam magam rajta. Szimplán csak elmosolyodtam és kifizette azt a pár fillért a csomagért. Ezután a kupon körülbelül 2-3 hétig szerepelt az apróhirdetéses oldalakon. €500-ra lőttem be az árát, arra gondoltam, hogy lehet lesz egy még nagyobb balek, mint én és elviszi ennyiért. Szerencsére lett is! De még mekkora – ezt nem fogjátok elhinni.
Egy negyven év körüli férfi jelentkezett, hogy őt bizony érdekelné ez az élmény. Egy feltétele volt, hogy találkozzunk valahol ő hozzá közel. Végül is elég nagy pénzről volt szó, szóval megérte egyet autóznunk. A szlovákiai Szenc egyik bevásárló áruházában találkoztunk. Ő egyedül érkezett, szóval ezzel még Pingvinnek sem lett volna gondja. Kötözködés nélkül megmutattam neki a vouchert, ő pedig felhívta Jennyt – hogy leellenőrizze érvényes-e a kupon. Dejavue. Jenny, szerencsére ezúttal egyre válaszolt és visszaigazolta, hogy a kupon érvényes. A vevőnk letette a telefont. Felém fordult és rám nézett. Ekkor rögtön arra gondoltam, hogy alkudni fog az árból. Úgy álltam hozzá, hogy ha az ár felét mondja – akkor is eladom neki. Csak már szabaduljak meg ettől a „fenomenális” hőlégballonos élménytől. Szerencsére nem alkudott, cserébe viszont mesélni kezdett:
– Én soha nem akartam hőlégballonnal repülni. Egyáltalán nem is érdekel milyen lehet egy hőlégballonos élmény. De a szomszéd Józsiék voltak pár napja repülni. És én nem értem, hogy nekik miből volt erre pénzük. Józsiék szegények is, cigányok is, miből futott nekik egy ilyenre? Nem baj ők nem privát repülésen vettek részt. Az ő repülésük során idegenek is voltak a hőlégballon kosarában. A mi repülésünk más lesz. Itt csak mi leszünk, majd megmutatom a Józsiéknak, hogy nekünk is futja rá!
Tátott szájjal bámultam a csávóra. Végig csak arra gondoltam, hogy valaki ennyire ostoba nem lehet. De szerencsére igen. Kifizette az €500-t és boldogan elindult haza a hőlégballonos kuponjával. Utólag még meg is ígérte, hogy küld egy fotót majd akkor, ha lerepülte. Azóta sem kaptam képet. Remélem Józsiékat azóta is eszi a fekete irigység…
Tanulság
A hőlégballonos cég nevét szándékosan nem tüntetem fel, de nem azért, mert annyira védeni szerettem volna őket egy ilyen élmény után. Sokkal inkább azért, mert végül is sikerült megoldanunk ezt a kényes ügyet. Mi szerencsére anyagilag jól jöttünk ki az egész esetből, de ha valai még egyszer azt mondja nekem, hogy hőlégballonos élmény repülés, akkor az biztos, hogy belefújtom a szenci-tavak vizébe. Rengeteg hétvégi programot le kellett mondanom azért, hogy végül egyáltalán ne is repüljünk. Az élmény jó lehetett volna, de így, hogy nem lett semmi a befektetett időért nagy kár. Ha valakinek közületek eszébe jutna, hogy milyen jó is lenne egyet hőlégballonozni, az gondoljon vissza majd akkor erre a posztra és kérdezze magától: „Megéri ez nekem egyáltalán? És egyáltalán találok-e egy akkora lúzert, mint a Józsi szomszédja?”
