Avagy vannak olyan alkalmak is, amikor a profi utazó is megbotlik. Mint már leírtam a bemutatkozásomban, egyszer már sikerült elkésnem egy járat indulását. Ez most viszont egy teljesen más helyzet volt. Rengeteg dolog miatt le lehet késni egy repülő indulását. Azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy egyszer elmondhatom magamról azt, hogy azért késtem le a járatomat, mert túl korán érkeztem a reptérre. Jöjjön egy tanulságos történet arról, hogy mi minden elromolhat egy szimpla repülőút során és mit lehet ez ellen tenni, hogy te ne essél ugyanebbe a hibába.
Tartalom
Utazás San Franciscoba
November elején San Francisco-ba utaztunk. Expedia-n keresztül foglaltam a repülőjegyet, hogy a lehető legjobb árat kapjam. Maga az útvonal egy szimpla átszállásos repülőjegyet takart Amerikába, amely így nézett ki:
1, Bécs – Zürich – SWISS Air/Austrian Airlines
2, Zürich – San Francisco – United Airlines
3, Los Angeles – Montreal – Air Canada
4, Montreal – Bécs – Austrian Airlines
A Bécs -> Zürich járat délelőtt 10:00-kor indult, ezért reggel 7:30-ra meg is érkeztem a repülőtérre. Szépen nyugodtan elvégeztem a check-in-t a repülőtéren, megreggeliztem a Burger Kingben, majd áthaladtam az ellenőrzésen. 2 órával indulás előtt már a terminálban ücsörögtem és vártam, hogy írják ki a digitális kijelzőkre a kapu számát, ahonnan a repülő indul. Meg is jelent a panelen, hogy F26-os kapu és rögtön ezután odamentem, leültem várakozni. Először körül néztem, láttam hogy Zürich világít a monitoron és Austrian airlines-os repülőgép parkol a kapu előtt. Előkaptam a mobilomat és vártam, hogy elkezdjenek felszállni a gépre az ott sorakozó emberek. Ha belegondoltok ez idáig egy teljesen normális boarding procedúra, amin kevés dolgot lehetne másképp csinálni…
Mikor kezdődtek a gondok a repülőtéren?
Amikor a beléptető kapuhoz értem, felpillantottam a monitorra és a Vienna -> Paris Charles de Gaulle látvány fogadott. Ekkor már rögtön tudtam mi történt… Kapu csere, amit nem jelentettek be. A Párizsi reptér felirat alatt kisbetűvel ki volt írva, hogy kapucsere történt és az új kapu az F24-es. Átrohantam a szomszédos kapuhoz, ahol még ott állt a repülőgép. A légiutaskísérők viszont már nem engedtek felszállni, mivel lezárták az ajtót. A repülőt pedig láttam kigurulni a gurulóútra, majd felszállni. A légiutaskísérők „udvariasan” közölték, hogy menjünk az Austrian pultjához, ugyanis ők már semmit se tudnak kezdeni. A pultnál közölték velem, hogy indulás előtt 1 óra 43 perccel történt egy kapucsere a reptér kérésére. A járat indulását először 2 órával indulás előtt pontosították. Aki ez alatt a 17 perc alatt tájékozódott a kapuról, az mind rossz helyen várakozott. Amit még érdemes hozzátenni a történethez, hogy nem egyedül én jártam így. További 4 ember ugyanígy lekéste ezt a repülőgépet…
Mit mond ilyenkor a törvény?
A repülőgéptársaság nyilván mosni fogja a kezeit, mivel nem ők a felelősek azért, hogy melyik kaputól indul a repülőgépük, hanem a reptér és a járatjuk menetrend szerint elindult a megadott reptérről. A reptér természetesen azt fogja állítani, hogy nem az ő dolguk figyelmeztetni a kapucserére az utasokat, hanem az Austriannak kellett volna és amúgy is mi nem voltunk ott a megfelelő kapunál a megfelelő időpontban. Tehát ez az egész úgy néz ki mint egy hatalmas ördögi kör. Egymásra mutogató felek, miközben mindhárman részben hibásak, de anyagi kárja csak is az utasnak lesz – mivel se a reptér, se az Austrian Airlines nem fog felelősséget vállalni. Az utas bűne, hogy nem volt a megadott kapunál a megadott időpontban, a reptér bármikor fenn tartsa lehetőségét a kapucserének.
Lekéstem a repülőjáratomat, mit lehet ilyenkor tenni?
Két dolgot lehetett csinálni az adott helyzetben:
1. El kezdek veszekedni a beszállást intéző személyzettel, aminek legjobb esetben is az lett volna a vége, hogy biztonságiak vezetnek ki a reptérről.
2, Az Austrian asztalánál szabadon engedem a legdühösebb énemet, és addig nem mozdulok el onnan, míg valami megoldással elő nem rukkolnak. Logikus módon a második opciót választottam. Szinte az egész repülőtér az én panaszomat hallgatta ahogy kiabáltam, az Austrianos fiatal ember pedig csak annyit ismételgetett, hogy ez nem az ő hibájuk sajnálják, de az egyetlen megoldás az, ha új repülőjegyet vásárolok 820,- EURÓ értékben. Természetesen ez a megoldás egyáltalán nem tetszett. Mindenképp el kellett jutnom Amerikába üzleti ügyek miatt. Ráadásul sok helyen le volt már foglalva a szállás, a bérelt autó, stb. Szóval valamit ki kellett találnom. Az egyik felettes után a másik jelent meg és mindegyik csak azt ismételgette, hogy a repülőjegyem a legalacsonyabb kategóriájú jegy és ez sajnos nem módosítható, újat kell vásárolnom. Végül mikor már a második „manager” se volt hajlandó segíteni, egy Austrianos alkalmazott félve elő vette a telefonját és mutatott egy telefonszámot, hogy azt hívjam fel.
Hogyan oldódott meg végül is a helyzet?
A United Airlines-hoz tartozott a telefonszám. Ez a légitársaság bonyolította volna ugyebár az átszállásos utam másik felét Zürichből -> San Franciscoba. Felhívtam a számot és itt végre nyitott ajtókra találtam. Felfogták mit történt, megnézték a rendszerben milyen alternatív útvonalon juthatok el még aznap San Franciscoba, majd ingyen(!) átfoglaltak a következő járatra ahol még volt üres hely. És ha már a hölgy a telefonon volt, akkor még elintéztem ugyanezt az öt emberből 3-nak. 1 már sajnos túl későn érkezett oda, és egy pedig az Austrianon keresztül foglalta ugyanezt a járatot, nem pedig a United Airlines-on. Igy neki nem maradt más hátra mint új jegyet vásárolnia.
Mi a tanulság az egész esetből?
Mint megtudtam az Austrian személyzetétől legalább 3x-4x is meg kell nézni a kaput, hogy honnan is indul a repülőgép, hiába találtuk már meg a monitor által kijelzett kaput és hiába is mutassa a megfelelő úticélt a képernyő a reptér BÁRMIKOR változtathat rajta. A másik legfontosabb dolog az, hogy mindenképp ki kell állnia az embernek az igazáért. Ha most nem kezdek el vitatkozni a reptéren az Austrian menedzsmentjével, akkor vagy egy új repülőjegy árával szegényebb lennék, vagy pedig hazasétálhatok az nélkül, hogy átfoglaltak volna ingyen a következő járatra.
Végülis minden jó ha a vége jó, eljutottam San Francisco-ba, túráztam a Yosemite nemzeti parkban, majd végigautókáztam az 1-es utat az óceán mellett. Ez mind felejthetetlen élmény lett, amit egy ilyen egyszerű amatőr hiba majdnem elvett tőlem. Azóta már én is csak röhögök azon, hogy miképp késtem le a járatomat azért, mert túl korán érkeztem a reptérre.
