Category: Országok

A Zion Nemzeti Park volt az utolsó előtti nemzeti park, amelyet meglátogattunk a hosszabb amerikai utazásunk során. Amire ideértünk, addigra már láttuk a Bryce Canyon-t, a Capitol Reef-et, az Arches-t és a Canyonlands Nemzeti Parkot. Gondolhatjátok, hogy már kezdtünk kicsit belefásulni az állandó utazásba és a végeláthatatlan kilométerekbe. Viszont mindig amikor megérkeztünk a következő úti célunkra, akkor olyan természeti csodák vártak ránk, hogy rögtön el is feledkeztünk az utazással járó nyűgről. A Bryce Canyon bejáratától szerencsére a Zion Nemzeti Park alig több mint egy óra távolságra található. Így még az érkezés napjára is bőven tudtunk programokat szervezni. Arra viszont a legvadabb álmaimban sem számítottam, hogy milyen fantasztikus hely lesz ez a nemzeti park. Erről a nagyon népszerű helyszínről azt kell tudni, hogy az Egyesült Államok 35. legnagyobb nemzeti parkja és egyben Utah legnépszerűbb látványossága. Igaz a park mérete „csupán” 593 négyzetkilométer, ám ezen a viszonylag kis helyen lélegzetelállító látnivalók vártak ránk. Évente csaknem 5 millió ember látogatja meg a Zion Nemzeti Parkot és ez bizony nem véletlen. A posztban bővebben is elmesélem a kalandjainkat a parkból és azt is, hogy mire kell okvetlenül odafigyelnetek majd.

Az utolsó amerikai utazásunk során több nemzeti parkot is sikerült felkeresnünk és bejárnunk. Miután elhagytuk Moab városát és megnéztük mind a Canyonlands Nemzeti Parkot, mind pedig az Arches Nemzeti Parkot dél felé vettük az irányt. Ironikus módon viszont a dél jelen esetben még hűvösebb időjárást jelentett. Az életben nem gondoltam volna, hogy pár száz kilométerre Amerika legnagyobb sivatagjától ilyen borzasztó hideg időjárásba futunk. A hely egy igazi westernfilm hangulatát idézi és a környéken mindent megtaláltok, amiről elhíresült a vadnyugat. Legyenek azok akár bivalyok, indiánok, cowboyok vagy pedig olcsó whiskeyt felszolgáló kocsmák. A posztban elmesélem, hogy mire kell odafigyelnie azoknak, akik meg szeretnék nézni a Bryce Canyon Nemzeti Park csodáit. Bővebben kifejtem azt is, hogy hogyan lehet saját szervezésben eljutni ebbe vadnyugati regénybe illő kanyonba. Tedd a pisztolyaidat a fegyverszíjadba, pattanj fel egy virtuális lóra és gyere utazz velünk legalább az interneten Clint Eastwood nyomdokaiban.

A sors furcsa fintora, hogy már több alkalommal is jártam Nyugat-Európa nagyvárosaiban, de Párizs ez idáig még kimaradt. Hogy miért? Én magam sem tudom. Londonba például évente legalább egyszer visszakeveredek. Rómában is már jártam több alkalommal. Sőt, Barcelonát is már töviről-hegyére bejártam. De Párizs ez idáig egy nagy szürke foltként szerepelt a térképemen. Most viszont a dolgok úgy alakultak, hogy sikerült eljutnom Franciaország fővárosába. Igazából több szavazást is láttam az interneten korábban már, ahol Párizst választották a gyakori utazók a legnagyobb csalódásnak a kiruccanásaik után. Szóval nem túl nagy elvárásokkal érkeztem meg a szerelmesek városába. Ja igen, a szerelmesek városába a párom nélkül utaztam. Szóval ennek tükrében egy merőben más élményben volt részem, mint azoknak az embereknek, akik enyelegni jöttek ide. Szóval mindent összevetve felemás érzésekkel távoztam ebből a nagyvárosból. Voltak dolgok, amelyekben kifejezetten pozitívan csalódtam. És voltak olyan látnivalók is Párizs belvárosában, amit igazából értelmezni sem tudtam, hogy mitől olyan népszerűek. A posztban részletesen elmesélem az élményeimet a francia fővárosból. Kellemes olvasást hozzá!

Miután beteltünk a boltívek látványával az Arches Nemzeti Parkban nekivágtunk a következő népszerű természetvédelmi területnek Utah államában. Szerencsére az Arches-t csupán pár mérföld válassza el egy másik sokkal kevésbé ismert nemzeti parktól – a Canyonlands-től. Ezt a természeti csodát nem olyan sokan ismerik és ezért itt a hatalmas tömeg miatt sem kell aggódnia az utazóknak. Ez a viszonylagos ismeretlenség viszont semmit sem von el a Canyonlands értékéből. Ismeritek azt az érzést, amikor valamilyen helytől semmit sem vártok és amikor odaértek csak arra tudtok gondolni, hogy erről a helyről ti még miért nem hallottatok? Nagyjából én is ezt éreztem, amikor megérkeztünk. Korábban már több alkalommal is jártam a Grand Canyon-nál és ott minden alkalommal tátva maradt a szám attól, hogy milyen csodálatos is az a hely. Nos, a Canyonlands ha ugyanazt az élményt nem is nyújtja, mint a Grand Canyon, de ha valakinek csak erre jut ideje, akkor hiányérzet nélkül hazautazhat. Egy dolgot viszont nagyon sajnálok. Ha erre az egy dologra jobban odafigyeltem volna indulás előtt, akkor a Canyonlands Nemzeti Park még ettől is magasabbra került volna a képzeletbeli nemzeti parkok ranglistámon. Hogy mi ez? A posztból kiderül.

Emlékszek gyerekkoromban hogyan imádtam egyik szikláról a másikra ugrálni minden alkalommal, amikor csak lehetett. Egy kicsit ezt az élményt hozta vissza az Arches Nemzeti Park. Észveszejtő boltívek alatt mászkáltunk. Gyakran a fizika szabályaival dacoló sziklaalakzatokat láttunk. Olyan helyeken túráztunk, amikről azt gondoltam korábban, hogy soha nem jutok el. Ráadásul pont egy olyan időszakban keveredtünk ebbe a rendkívül népszerű parkba, amikor nem kellett az óriási tömeggel megküzdenünk minden egyes négyzetcentiméterért a látnivalók környékén. Utólag egy dologban biztos vagyok. A vöröses színű homokkő boltíveit látva garantáltan minden utazónak tátva marad majd a szája a csodálattól. Ennek tükrében egy valóban különleges nemzeti park az Arches. Ráadásul vannak olyan részei a parknak, ahol akár mezítláb is mászkálhattok a sivatag homokjában. Ezeket az impulzusokat képzeljétek el egy viszonylag kis helyen és egy nagyjából átérzitek, hogy milyen csodálatos élményben is volt részünk. Ennek ellenére azért valahol legbelül egy kicsit csalódott is voltam a látogatásunk után. Bizonyos téren többet vártam ettől a természetvédelmi területtől. A posztban bővebben kifejtem, hogy mi az amiért kifejezetten tetszett az Arches Nemzeti Park és mi az amitől többet vártam. Nézzük mit is tud Utah állam leglátogatottabb nemzeti parkja.

Kalifornia nem csak nagyvárosokból áll. Az Amerikai Egyesült Államok legnépesebb állama még az amúgy is sűrű mezőnyből is kiemelkedik a természeti látnivalók terén. Olyan lenyűgöző nemzeti parkokat találtok itt, mint például a Yosemite Nemzeti Park, A Halál Völgye, Joshua Tree és nem utolsó sorban a Sequoia Nemzeti Park. Ebben a posztban pedig pontosan erről az utóbbiról írok majd. A mamutfenyők a világ legmagasabbra megnövő tűlevelűi. Ezek a lenyűgöző természeti csodák a világ csupán egyetlen részén élnek meg – a Sierra Nevada sivatag nyugati hegyoldalában. Ráadásul ehhez még a magaslatnak is megfelelőnek kell lennie, ugyanis 1200 méter alatt, illetve 2500 méter fölött ezek az óriásfenyők nem találnak tápláló talajra. Ilyen körülmények között egy valóságos csoda már az is, hogy ezek a fenyők a mai napig még léteznek. Az pedig, hogy az embere a saját szemeikkel megcsodálhatják őket még hihetetlenebb dolog. Az Egyesült Államok természetvédői ezt a természeti csodát kellő időben felismerték és 1890 óta a Sequoia Nemzeti Park kiemelt fontosságú természetvédelmi területté vált. Az amerikai utazásaim során minden egyes alkalommal a nemzeti parkok nyűgöznek le a leginkább. Évről-évre pont ezért igyekezek egyet-egyet beiktatni az úti terveimbe. Legutóbb májusban pedig pontosan a Sequoia Nemzeti Park került sorra. Igaz kissé messze található mindentől, de az utazás körülményességét könnyedén kárpótolja a hely semmivel le nem írható varázsa. Az élményeimről a posztban olvashattok tovább.

Ha az ember felesége egy évtizeden át Cipruson élt, annak meg vannak az előnyei és a hátrányai egyaránt. A legnagyobb előnye, hogy a párom ismeri minden egyes csücskét a szigetnek és könnyedén olyan helyekre is eljuthatok, ahova eszem ágába sem lenne betérni. A hátránya pedig? Nos, mielőtt összeházasodtunk megígértem neki, hogy évente legalább egyszer elutazunk majd Ciprusra. Elég meggondolatlan ígéret volt ez részemről – ugyanis egy idő után már nem sok újdonságot nyújt minden évben ugyanaz a hely. Idén viszont sikerült meggyőznöm a kedvesemet, hogy menjünk a sziget másik felére. Így történt, hogy Larnacát és környékét lecseréltük Paphos-ra. Paphos környékén már többször is jártam, de huzamosabb időt még nem töltöttem itt. Egészen mostanáig. És azt kell, hogy mondjam teljesen más élmény nyújtott, mint a sziget keleti fele. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, hogy mi a különbség a két régió között, akkor a következőképp írnám le. A látnivalók Paphos környékén kétségkívül változatosabbak, a strandok Ayia Napa körül szebbek. Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, hogy Paphos-nak szégyenkeznie kellene strandolás terén. A posztban bővebben kifejtem, hogy mit érdemes tudni erről a régióról, hol érdemes megszállni, és azt is, hogy hova menjetek zsírleszívásra, miután hazatértetek a ciprusi nyaralásotokról. Itt ugyanis olyan finomak ételek, és olyan nagy adagokat adnak – hogy a nyaralásotok után garantáltan nem fértek bele a régi farmeretekbe majd. Vágjunk is bele!

Amióta a Wizz Air repül Abu Dhabi-ba, azóta halogattam az utazásomat a közel-kelet eme népszerű központjába. Amikor viszont a Maldív-szigetekről hazafele sikerült egy ingyenes megállót beiktatnunk Abu Dhabi-ba habozás nélkül ezt az opciót foglaltam. Végül is, így két legyet ütöttem egy csapással. Ráadásul két teljesen eltérő országot is felfedezhetek egy utazás során. Mint később kiderült remek döntés volt így összerakni az utazásunkat, mivel Abu Dhabi-ban jóval több lehetőség rejlik, mint hogy csak simán tranzitállomásnak használjuk a város repülőterét. Igaz, hogy Dubai-hoz képest sokkal nyugodtabb – de ez nem biztos, hogy hátrány. Az összes helyi lakos, akivel beszélgettünk mind egyöntetűen azt állították, hogy Abu Dhabi egy sokkal élhetőbb város. És ki vagyok én, hogy szembe szálljak azoknak az embereknek a véleményével, akik egész életüket ott élték le? Szóval az előzetes felvezetőm alapján már egyértelmű, hogy nekünk is tetszett az Egyesült Arab Emírségek fővárosa. Volt viszont pár dolog, amire érdemes lett volna odafigyelnünk az utazás előtt és még jobban éreztük volna magunkat Abu Dhabi-ban. A posztból megtudhatjátok, hogy mi az ami nagyon tetszett és mi az ami egyáltalán nem. Kifejtem bővebben is, hogy melyik látnivalók túlárazottak Abu Dhabi városában és melyek kihagyhatatlanok. Mindenképp olvassátok el ezt a posztot indulás előtt, rendkívül hasznos lehet!

Augusztus végén kinn sétáltam a kislányommal a városban. Már megszoktam, hogy időről-időre megállítanak emberek és az utazásokról kérdezgetnek. A két leggyakoribb álom úti cél, amely feljön a beszélgetések során az Amerika és nem meglepő módon a Maldív-szigetek. Így történt most is, amikor szóba jött az egyik ilyen beszélgetés során az utóbbi. Ilyenkor mindig el szoktam mondani az embereknek, hogy a Maldív-szigetek valójában nem is olyan drága úti cél. Ha az ember elég időt rászán a repülőjegyek keresésére, akkor akár egy Maldív nyaralás olcsóbbra is kijöhet, mint egy görögországi kirándulás. Ahogy magyaráztam az illetőnek, hogy hogyan tudja saját maga megszervezni az álomutazását hirtelen egy vicces dolgot tudatosítottam: Én úgy okoskodok erről a témáról, hogy még csak én sem jártam végig ezt az utat. Az ilyen embereket pedig én sem szeretem. Szóval hazajöttem, osztottam-szoroztam, pár órát rászántam a repülőjegyek keresésére és le is foglaltam az utazásunkat az édenkertbe. Mivel nem kimondottan szeretem az óriási resortokat és nem is szerettem volna egy kisebb vagyont rákölteni ezért egy helyi lakott szigetet választottunk szállásként. A posztban elmesélem, hogy hogyan repültünk a Maldív-szigetekre és azt is, hogy mire kell odafigyelni a foglalásnál. Részletezem azt is, hogy mi alapján választottunk szigetet. Végül pedig a mocskos anyagiakra is kitérek. Remélem sok embernek hasznos lesz ez a poszt, mivel erről a témáról a magyar weben szinte alig találtam anyagot indulás előtt. Vágjunk is bele, nézzük hogyan utaztunk el egy hátizsákkal a Maldív-szigetekre!

Miután elhagytuk Kefalonia szigetét a kompunk egyenesen Lefkada felé suhant a hullámok hátán. Kefaloniáról úgy jöttünk el, hogy egy nagyon szép szigetet láttunk, amelyet mindenképp megérte megnézni. Izgatottan vártam Lefkadát, hogy vajon ez is olyan elbűvölő sziget lesz-e. Miután megérkeztünk rögtön érződött Lefkada hangulatán, hogy ez egy teljesen más úti cél. A két sziget között pedig akkora különbség volt, mint amikor egy fine-dining étteremből átcsöppensz egy utcai kifőzdébe. Mind két helyen iszonyú finomat lehet enni, ám teljesen más szájízzel távozol. Utólag, teljes mértékben megértem azokat az embereket, akik a szívük egy darabkáját Lefkadán felejtik a nyaralásuk során. A pörgős életünk itt egy kicsit lelassult és volt időnk megtapasztalni a valódi vidéki görög életstílust. Míg a helyi strandok nem nyerték el száz százalékra a tetszésünket, addig a légkör szinte leírhatatlan volt Lefkadán. Úgy éreztük magunkat, mintha egy romantikus görög mozifilmbe csöppentünk volna. A posztban elmesélem, hogy milyen hely is Lefkada és azt is, hogy melyek a kihagyhatatlan látnivalók a szigeten. Kitérek arra is, hogy melyik strandok tetszettek és melyek nem. Lefkadáról van mit mesélni, szóval vágjunk is bele!